Mártélyi gázlós

Május elején, vasárnapi délután Mártélyon túrázgattunk. A víz láthatóan magasabb volt a megszokottnál.

Némi terheléspróba után így oldottuk meg az átkelést:

Több elárasztott részen tornáztuk át magunkat. Sokan visszafordultak, aminek azért örültem, mert kevesen tisztelik meg a természetet illő viselkedéssel. Bakcsókat (Nycticorax nycticorax) figyelgettünk. Mártélyon rendszeresen vannak, elég természetesnek vesszük jelenlétét ennek a szép madárnak, miközben védettségi fokozata azt jelzi, kiváltságosok vagyunk. A második kép konverteres kísérlet gyenge eredménye.

Szintén védett a kis fehérsávos lepke (Neptis sappho); IM fórumtárs határozta meg, köszönöm.

A sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) az ártéren lakik. Szép telepet találtunk.

Tettünk egy kanyart az ártéri legelőkön. A táj szépen őrzi az alföldi lét régi, legeltetős, gyümölcsfás arcát.

Az egyik nyaraló kertjét sokáig csodáltuk. Egyszerre modern és hagyományőrző és ízléses, egyszóval klassz:)

A poszt csupán ízelítő abból a sok érdekességből, amit Mártély tartogat. A nyugalom, a levegő, a természet ritmusa ráadásul alig fényképezhető. És akkor még nem is említettük a vízparti kávézást és sörözést:)

A gyenge bakcsós képekkel csupán azt jelzem fiataloknak is fogható módon, hogy egyszerű kézi távcsővel is adódnak igen jó megfigyelések.

Cserjés

Május második hetében ügyintézésből rohantam ki kedvenc erdőmbe "egy slukkra":) Kányabangitának (Virburnum opulus) örülünk, öregapáink ebből faragták a pipaszárat. A rend kedvéért: enyhén mérgező a termése.

Gyöngyvirág (Convallaria majalis) a fiatal erdőből.

És a lényeg, amiről lemaradtam és még el is bénáztam... Iszonyat gyenge fotó a kardos madársisak (Cephalanthera longifolia).

A pusztai oázis

Békés déli részét magam is kevéssé ismerem, pedig ihletett helyeket rejteget. Május első napjaiban a pusztai templomhoz látogattunk, vagy 20 éve jártam a környéken legutóbb.

A XII. században építették, az emberi felelősségérzet és összefogás szép példája a mostani állapot. Pedig a fenntartó éppenhogy nem dúskál az anyagiakban...

A templom környéke valóságos oázis, remek fajokat találtunk. Foltos árvacsalán (Lamium maculatum), apró nefelejcs (Myosotis stricta), pusztai sárma (Ornithogalum kochii), gyöngyvirág (Convallaria majalis).

Az árnyékban szúnyogot fotóztam, nem is akármilyet:), a közelebbi határozás folyamatban.

A környező rétek igazi alföldi élőhelyek: ürmös, kamillás, szikes legelők. Felemás zsázsa (Lepidium perfoliatum) és kamillás környezet.

Csöndes, de szép élményekkel autóztunk visszafele. Az elvirágzott törpemandulát (Amygdalus nana) az egyik forgalmas kövesút mellett fotóztam, az indás ínfüvet (Ajuga reptans) szintén. A mandula valamikor elterjedt volt, élőhelyei mára megritkultak, elfogytak, ahogyan "ez" is 15 év alatt harmadára zsugorodott. Pusztai cserjések, tölgyesek szegélynövénye, az ősi táj szép hírmondója.

Élő holtágak

A mostani Fehér és Fekete-Körös, az egyesülésükkel megszülető Kettős-Körös nagyrészt mesterséges mederben haladnak. Október utolsó napjaiban a régi Körösöknél fotóztam. Most holtágak, de csodaszép növényvilág kíséri, mintegy Csipkerózsika álomban, kicsit a világ végén, megközelítésük sem egyszerű. Most már látom, hogy a fekete-dió (Juglans nigra) megszokta a tájat, belesimul a ligeterdőkbe.

A foltos (levelű) árvacsalán (Lamium maculatum) kifejezetten erdei faj. Eddig nemcsakhogy nem fotóztam, de nem is láttam. Szép:)

Ha ősz, akkor gombák - még nem tudom, milyen.

Erdei iszalag (Clematis vitalba) a fákon. Ahhoz képest, hogy a boglárkafélék családjába tartozik, fölkúszik 10m-re is.

Nekem valamiért teccik a vadkomló (Humulus lupulus), elég gyakori az erdőkben.

A gombatelep tuskóra telepedett. A látvány érdekes, a kép nem túl éles.

És a gyöngyvirágos tölgyes:), a holtág partján az egyik foknál. Ősz végén járunk, a növények nagy része elszáradt, mégis varázslatos volt, ahogy a késő délutáni fények bújócskáztak. A rend kedvéért gyöngyvirág (Convallaria majalis).

Van még képem a holtágakról, az őszi színekről, mocsári zsurlóról, veresgyűrű somról, olyan behurcolt növényről, mint az amerikai alkörmös (Phytolacca americana) és a védett apolló lepkéről. Nyolc kép posztnak elég, beszámolónak töredékes, a tájból visszaadni valamit nagyon kevés. Ezért érdemes jobban, türelmesebben fotózni...

Kőrösi erdők 2.

Az előző válogatás folytatása. Foltos árvacsalán (Lamium maculatum); attól foltos, mert a levelek egy részén hosszanti fehér jelölés virít. Ezeken pont nem, mert a virág foglalt le:)

Az alföldi erdők csúcsa a gyöngyvirágos tölgyes; gyöngyvirág (Convallaria majalis). Elkeserítően kevés helyen találunk, az említett erdőfoltot is jó alaposan tönkre vágták.

A gyöngyvirág mellett találtam egyetlen tő bogláros szellőrózsát (Anemone ranunculoides).

Szelek szárnyán... szerintem ez a szilfa termése.

Díszes tarkalepkét (Euphydryas maturna) mutathatok, védett faj. Nagy kergetőzés után sikerült valahogy meglőni, a határozásban a fórumtársak segítettek, amit ezúton is köszönök.

Lepkészés közben pettyegetett tüdőfüvet is találtam. A kép gyenge, de dokumentálom, hogy jól mutattak az út mellett:)

Bó, bim-bó

Az emlegetett macskahere (Phlomis tuberosa) bimbózik, próbálgatom képelni és dokumentálni. (Árnyékban lakik és későn jutottam hozzá...)

A korcs nőszirom (Iris spuria) ugyancsak bimbózik, sikerült a tavalyi és az új bimbós növényt egybeképelni.

Van egy tölgyneveldés projektünk, a magvetéstől kezdve gondozzuk, szeretnénk, ha minél inkább természetközeli módon alakulna. Örömünkre a gyöngyvirág (Convallaria majalis) elég jól beindult, szépen terjeszkedik. Pestiesen szólva "nagy fless":))