2015. május 31., vasárnap

Micsoda vetés:)!

Még mindig Tőserdőről autózunk hazafelé, amikor a kövesút melletti vetésben mozgást lát valamelyikünk. Szétnézek, lassítok, visszafordulok. Aha, megvan a madár.
Tán kettő. Nem is akármi: gólyatöcs (Himantopus himantopus).
Már erősen szürkül, de azért még néhány kísérlet, amit szoftverrel igazítottam elfogadhatóvá.


A madár -ritkán írom le- fokozottan védett. Az élőhelyei nagyon fogynak, akár el is tűnhetne a környékünkről. Mégis, szeretne maradni, ez az otthona. És ha talál vagy adunk neki két-három ezer mocsaras, vízjárta négyzetmétert és tiszteletben tartjuk szerény igényeit, örömmel elfogadja.
Kóbor kutyák és macskák a legnagyobb pusztítói. Tőlünk fél óra autózásra fotóztam, semmi rendkívüli expedíció nem kellett hozzá. Az úton buszok, mezőgazdasági gépek járnak, látótávolságban lakóházak.
Egyetlen kirándulás és 3 önálló poszt - hát ennyire gazdag helyen élünk:) Kiáltanám, hogy sokan hallják: vigyázzunk rá!

Búzavirágos

Tiszaalpár és Bokros között figyeltünk fel a virágos árokpartra. Hát persze, hogy szétnéztünk és fotóztam. A búzavirág (Centaurea cyanus) elhozható, a látványhoz azonban érdemes képelni. És miközben elmélkedve nézegetjük a részleteket, aztán az egészet és újra a részleteket, megnyílik a táj:)
Pipacs, azaz vadmák (Papaver rhoeas) és búzavirág - mintha ölelkeznének.
Pipacs búzavirágokkal.
Nagy bakszakáll (Tragopogon dubius).
Búzavirág nagy bakszakállal.
Felfedeztünk még egy érdekes növényt, a kései szegfűt (Dianthus serotinus). Május végén járunk, tehát koránkelő növényeket találtunk:)

Tőserdei madarászat

Május utolsó délutánján baráti társasággal Tőserdőn túráztunk és madaraztunk. A holtágtól indultunk.
Egy mocsaras, mostanság is könnyen víz alá kerülő rész felé kanyarodtam. Két éve randa gyalogakácos volt a területen, most próbálja a Nemzeti Park természetközelivé helyre állítani. Talán 1 percre és egyetlen lövés erejéig találkoztam a zöld gyíkkal (Lacerta viridis); a blogon új faj:) Országunk legnagyobb gyíkfaja, természetesen védett. A torokrészi (kobalt)kék folt azt mutatja, hogy nászidőben vannak, ő pedig hím állat.
Ugyanitt fotóztam fakó kéneslepkét (Colias hyale).
Réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi), a "közönséges" mocsári legelőről.
Egy rozoga lesről kukucskáltunk a vízimadarak közé, nagyszerű madarászat volt. Láttunk üstökös gémet (Ardeola ralloides), bukókat, vöcsköket, hattyúkat és még legalább féltucat vízimadarat. Spektíveztünk, távcsöveztünk ezerrel. Óvatlanok voltunk, így a part széléről nyári lúd (Anser anser) családot riasztottunk fel.
Vörös gém (Ardea purpurea) és bakcsó (Nycticorax nycticorax) fehér tündérrózsákkal (Nymphaea alba).



Mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) a parti susnyából.
Pihenésként söröztünk, kávéztunk, lazáztunk. Némi kitérővel szétnéztünk a holtág másik részén. Visszafelé búzavirágoztunk, de azt a következő posztban naplózom.

2015. május 21., csütörtök

Tavaszi Bihar 1.

Régi tervem vált valósággá április végén. Fotós cimborával átgurultunk Biharba. Kizárólag fotózni és levegőzni mentünk. Lakott helyen egyedül a friss kávé miatt álltunk meg.
Az emelkedő erdei utakon leeresztett ablakból kóstoltuk a friss levegőt és figyeltük a növényzetet. A melegebb hegyoldalakon már előbújtak a virágok. Jó kis tornás bemelegítéssel kapaszkodtunk a fák közé. Az első képen ikrás fogasír (Dentaria glandulosa) és berki szellőrózsa (Anemone nemorosa).
Egy másik fogasír példány. Ezekből sokat láttunk - szépen feldíszítették a még szundikáló kopár erdőt.
A fák tövében aprócska erdei madársóskák (Oxalis acetosella) virítottak.
Ez pedig erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides).
A szellőrózsát magamtól tudom, a többi növényt túratársamtól tanultam. A következő kép átvezet bennünket a havas fenyvesekhez. Az ottani látványról a következő posztban írok. 

Tavaszi Bihar 2.

Nehéz dolog a tavaszi időjárást kiszámolni, ráadásként felmentünk 1000 méter környékére. Ő volt a célnövény a kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus). Azzal, hogy sokat találtunk, alig mondtam valamit...
A "sok"-ról gyenge fotók készültek, ezért inkább a részleteket naplózom.
Túratársam elmélkedik és komponál.
Nem is akárhogy: két kiváló, különleges hatású képét naplózom.

A sáfrányos-havas-fenyves kép a táj és a nap foglalata lehetne.
A sáfrány és a kölök fenyő. A kép felső részén elmosódva a havas fenyves széle.
A délutáni fények gyönyörűen bevilágították az erdőt. Le sem kellett hajolni, egy vízmosásból fotóztunk.


Folytatás a következő posztban.

2015. május 20., szerda

Tavaszi Bihar 3.

A kárpáti sáfrányról készült havas képeket külön bejegyzésbe válogattam. Korlátlan variációk a képekre korlátos idővel, és korlátos a tartalék ruhadarabok vízálló képessége:) Különleges kaland az ősi földön napsütésben hóban hasalva védett növényeket fotózni;-) A 2. és a 3. kép erős szoftveres igazítással nyerte el mostani formáját.





Tavaszi Bihar 4.

Visszafelé haladva szintén megálltunk -mert meg kellett állni:)- egy hosszabb fotózásra. A réteken új fajt találtunk, a már itthonról ismert tőzikét, amit az élőhely és a növény habitusa alapján tavaszi tőzikének (Leucojum vernum) határozok. Túratársam képeivel kezdek.


Ez pedig az én "minimál" verzióm.
A sáfrányok adják a tőzike hátterét,
itt pedig ahogy a természetben látjuk őket.
Túratársam halszemoptikás verziójának itt a helye.
Az erős fényeket próbáltam a magam javára fordítani, ami egyben teljesíti 'közelfotós' tervemet.
Nehezen szakadtam el a helytől, de várt még egy növény és egy téma. A patakparton sikerült lefotózni a tél és a tavasz határát.
És itt van a mocsári gólyahír (Caltha palustris), ami tömegesen virított nagyjából minden patakocska partján. Sokféle megoldást megfotóztunk, ez túratársam egyik kísérlete.
Nekem ez tetszik a legjobban.
Naplózom a fehér acsalaput (Petasites albus). Láttunk még tüdőfüvet, fotóztunk forrást, patakot, tájat - nehéz volt a válogatás.
Köszönöm OZS-nak, hogy csatlakozhattam hozzá, hogy megmutatta a területet, a növényeket; új fajokat fotóztam és tanultam. Köszönöm a képek közlésének lehetőségét.
Király nap volt, elsőrangú kikapcsolódás és nagyszerű fotós élmény.