A téli puszta

Jövet-menet kigurultam a puszta szélére és vagy 2 órányi időt sétára és levegőzésre szántam. Ismerek pár mozzanatot a puszta történetéből, és még több felsejlik a néhai pásztorok, földművesek elbeszéléséből, ráncaiból, hallgatásából. Időutazás a javából - talán ezért marasztalt a ballagó idő naplementéig.

Ókígyós, kastélypark

Tavaly ilyenkor hó nélküli januárunk volt, valahogy elmaradt a naplóból az erdei fülesbagoly (Asio otus). Régi telelőhelyük a kastélypark.

Szintén tavalyi a vörösbegy (Erithacus rubeola), rövid időn belül többször előkerült.

A 2017-es képek szép havas környezetben készültek.

Az ökörszemet (Troglodytes troglodytes) csak feljegyzem, mert a kép igen gyenge lett. És újra vörösbegyek:)

A mogyorót közelebbről nem határozom, de a képet naplózom.

Még egy rendhagyó kép a kastélyról.

A gazdaságban a lovakkal komáztam,

az istálló körüli fákon citromsármányok (Emberiza citrinella) üldögéltek, 20 példány simán volt, plusz a pintyek, verebek. Sajnos elég magasan, ezt a képet vágással igazítottam "olvashatóvá".

A végére egy szajkó (Garullus glandarius), itt is kellett a szoftver segítsége, mert az eredeti ellenfényben alig látszik valami.

A madarak a kastélypark lakói, emberjárta helyen élnek, (mégis?) óvatosak. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy érdemes csendben sétálni és rájuk figyelni:)

Vasárnapi peca

A választások második fordulóján (is) otthon szavaztam, amit a sörök mellett horgászattal kötöttünk össze. A pusztai bányatónál persze akad ismerős, úgyhogy nemcsak a halakat ugrasztottuk, hanem egymást is:)

Cimbora emlegetett egy "tarka" madarat, ezért az első "kapásnál" nyomába eredtem. Barázdabilleget Ő (Motacilla alba); gyakori madár, de ennyire vízi üzemmódban még nem láttam.

Ahogy teltek az órák, egyre inkább a látvánnyal foglalkoztam...

...aztán az Öreg is elővarázsolt valamit a tóból. Ellenfényben próbálkoztam.

Naplemente előtt van egy kegyelmi félóra, csodaszép fényekkel...

Ha kisétálsz az Ady vagy a Petőfi utca végére, monokultúrát, huszadik századi nagyüzemi növénytermesztést látsz szerte a végtelenig. Ha érezni, látni akarod az élet lüktetését, el kell indulnod, s akkor a hétköznapokban, a dűlőutak szegélyében is megtalálod a csodát:-)

Nagy vizek

Az év elején többször havazott, de villámgyorsan el is olvadt minden. Bár a körülmények nem kedveztek, engedtem a "mehetnékemnek", és vasárnap délután régi cimborámmal kimentünk a Kígyósi pusztára. Egyszerűen hangzik, pedig most éppenhogy nem az: víz és persze sár mindenütt. Úgy mentünk, mint a marhák:-)), itt az egyik gázlójuk:

A továbbiakban a sarat dagasztottuk és a lábalható utakat kerestük. A bakancsom elég jól vizsgázott, csak kétszer kéretőztem fel a cimbora hátára:)

Fotóznivalónak a vizek és a felhők játéka ígérkezett, erre készültem, ezzel babráltam. Alexpós képeket választottam, ezek tetszenek. (A szoftveres buherálást még mindig csak tervezem...)

Felhős, de enyhe időben jártunk/dagonyáztunk egyet. Láttuk a pusztának azt az arcát, ami leginkább emlékeztet a régi, vizekben bővelkedő időkre. ... Jól esett kikapcsolni és csak a fényekkel foglalkozni. Jól mondták a fórumon: a fotózás újabb ürügy a természetben való ténykedéshez:)

Őszi puszta 2.

A sok-sok tennivaló közt, lényegileg a menetrendben találtunk egy üres napot, így csütörtök délután Lajos komával ismét szétnéztünk a kígyósi határban. Első komolyabb megfigyelésként gyülekező kékvércsékkel találkoztunk egyszerűen a szántóföldek szélén. Néhány jó beállítást elbaltáztam, ez lett a legjobb, vágással, kábé 40%-ot meghagyva (fiatal kékvércse):

Örömünkre több magyar szürke gulya legel a határban. Kétmaréknyi fotó erejéig megnéztük őket.

Magyar tarkákat is láttunk, a kép a rengeteg seregély miatt kívánkozik a megfigyelések közé. Hatalmas, legalább több száz madárból álló seregély csoportokat útközben többször megfigyeltünk.

A határ védett részén a Nemzeti Park munkatársával is beszélgettünk (igazából ő figyelt fel ránk, ami nem baj, sőt!), beszélt olyan területkezelési programokról, amik már folynak és amiknek nagyon örültünk:)! Az őr jobbra, mi balra el, máris szép virágba botlottunk, sajnos a nevét nem tudom.

Kígyós történelmét Lajos koma igen jól ismeri. Itt élt eleink nyomát több helyen fölfedeztük.

A naplementében, már hazafelé kanyarodva az Apátyi utat próbáltuk fotózni, hát nem könnyű... Sajnos csak kis része őrzi egykori szépségét és hangulatát.

A vázakat és az objektíveket felváltva, szükség szerint cserélgettük egymással, de a következő képet biztosan Lajos készítette (mer' én nem emlékszek rá), a legszebb a délutánról. Sziki őszirózsán (Aster tripolium subsp. pannonicus) üldögél a "valamilyen" szép lepke.

A füles a legelő és az erdő találkozásánál nézgelődött, amint meglátott bennünket, azonnal lelépett és néhány másodperc alatt eltűnt; szintén Lajos zsákmánya.

A hím cigánycsuk az útszéli kukoricán szedegetett, a lemenő nap utolsó sugaraiban sikerült lefotóznom (nem volt könnyű:), némi vágás kellett.

Őszi puszta 1.

Régen látott Lajos komámmal indultunk útnak Apátyi pusztára egyszerűen nézgelődni és fotózni. Nem túlzás, ha azt mondjuk, szívünk csücske a hely, hiszen kölök korunkban és középiskolás éveinkben sokat csavarogtunk errefelé. Lajos a hely középkori és azelőtti történelmében jártas, én talán az élővilágot ismerem kicsivel jobban. És van még valami (kimondhatatlan), amit a "géniusz lóci" is csupán jelezni képes:-) A falu határában sikerült egy pacsirtát megörökíteni.

A sziken állandó kísérőnk volt a sóvirág, talán a puszta jelképe is lehetne. (Magyar sóvirág, limonium gmelini, az ürmös puszták szikespuszták gyakori növénye.)

Igen, a messzibe, szabad szemmel alig láthatóan a Szabadkígyósi Wenckheim kastély sejlik, mi azért nagyjából tudtuk, mikor és merre keressük:) (A fotó telével készült.)

A másik oldalon az őszi puszta a maga apróságaival. (Utólagos kiegészítés: gyujtoványfüvet, linaria vulgaris-t fotóztam. Köszönöm Bőhm É. I. segítségét!)

Aztán egyik szikpadkán...

...érdekes dolgot láttunk. Viszonylag kis területen elég sok szarvasbogár ollót és kitindarabot. A fotó kedvéért összéb gerebléztük valamennyire. A helyszíni ötletünk ragadozó madár volt, amit mások is megerősítettek. A pontosítás folyamatban. Itt a kép:

Az erdős részeken szépen kéklik a kökény, jó termés ígérkezik. Nézgelődés közben igen közelre bejött egy poszátaféle. Sajnos mire tiszta látószöget találtam a fotózáshoz, addigra elment. A puszta szép, laikusnak is akad látnivaló, a fotózással együtt jól éreztük magunkat. Az utolsó három képet Lajos koma készítette, ugyancsak tükrös vázzal, köszönöm hozzájárulását a felhasználáshoz:-)! (Cserébe lehet, hogy kiteszem címkébe... - hehe:)