Medicus curat, natura sanat

A hónap első harmadában már megmozdult a tavasz; bimbós odvas keltike (Corydalis cava).

A Mecsek szívében, az Óbányai völgyet jártam végig. Valahogy most kevés volt a vendég és nagyobb a nyugalom:-)

A bükkös nekem templom, természetesen gótikus.

A tavasz másik hírnöke az illatos hunyor (Helleborus odorus), sokfelé virít.

Az Óbányai-patak valamikor malmokat és gépeket hajtott, most ennek a víznek is örvendünk. Nehéz a blogon visszaadni a patakcsörgedezős-bükkös erdei létet...

A bükk egészen közel ment a patakhoz és jól megkapaszkodott a parton.

Egy ritkább kép a Ferde-vízesésről.

Újra találtam aranyos veselkét (Chrysosplenium alternifolium),

szártalan kankalint (Primula vulgaris),

és sok-sok nemes májvirágot (Hepatica nobilis).

A finom kenyérlángost, a medvehagymát, a vendéglátást nem részletezem, mert nem azért mentem. Az ébredő tavasz, a muzsikáló patak, a bükkös áhítata, a virágos erdő, a tiszta víz megfizetethetetlen. És gyógyít. Úgy, ahogy dr. Péczeli Endre keresztjére írták: Medicus curat, natura sanat.

A Mecsek szívében 2.

Az Óbányai völgy kora tavaszi növényei következnek, azok, amelyeket útközben találtunk és fotóztunk. Előbb jöjjenek az ismerősök.
1. Szártalan kankalin (Primula vulgaris)

2. Odvas keltike (Corydalis cava)

3. Pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis) az egyik falu határában és...

...az egyik patakparti pihenőnél pár kilométerrel arrább.

4. Illatos hunyor (Helleborus odorus), március végén már elvirágzóban.

5. Nemes májvirág (Hepatica nobilis), elismerem, kicsit életlen.

Nem az volt a meglepetés, hogy új fajokat találtunk, hanem az, hogy március végén már mennyi minden virágzik.
6. Kónya vicsorgó (Lathraea squamaria). Levélzöld nélküli növény, lombhullató fák gyökerein élősködik; a patakparton, Óbánya határában láttunk néhány példányt.

7. A veselke nemzetségbe 57 faj tartozik, ebből 2 él a Kárpát-medencében. Az egyik az aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium).

8. Az erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides) a bükkelegyes erdők lakója. Ilyenben túrázgattunk:)

Az előző poszt első képénél azt írtam, hogy csalóka a kopasz fák látványa. Az eddigiekből kiderült, hogy jónéhány növény virágzik. Arra is mutatok példát, hogy némelyik tömegesen.

9. Bogláros szellőrózsa (Anemone rannunculoides); az Alföld kivételével nálunk honos. Naggyon jól mutatott a patakparton.

Néhány növényt magam határoztam, a szellőrózsa és galambvirág határozásában TL segített, ezúton is köszönöm.
Kicsit messze van tőlünk a Duna meg a Mecsek, de 2015 egyik szép ajándéka az, hogy visszatérhettem. A hírértékű látványosság kevés, talán ennek is köszönhetően az apró csoda viszont annál több. A képeknek köszönhetően az érzés nagyon eleven:)

Óbányára 1.

Március közepén teljesítettük eredendő úticélunkat: átsétáltunk Óbányára. Ezt a remek drótszamarat már a gyalogtúrán csodáltuk meg.

Most is jó irányba indultunk azon a bizonyos jelzésen:) Ritka dolog felénk a bükkös.

Újra találkoztunk a nemes májvirággal (Hepatica nobilis).

És persze illatos hunyor (Helleborus odorus) nagyon sokfelé.

Az árnyékos helyeken még jócskán hógolyóztunk, aztán kinyílt a plató és ragyogó napsütésben értük el Óbányát.

A házias vendéglőben előbb komlószörpöt kértem, aztán harapnivalót. Próbáltam a hangulatot valahogy megörökíteni. A kép jobb oldala üres, ott a kenyérlángos helye:)

A templomnál kezdtük a falusi sétát. A fák között nagyon keresni kell a helyet, hogy az egész templom rákerüljön a képre. Emlékeim szerint Szent Márton templom.

A falu aprócska, a patakok adják a főutcát és a település beosztását. Nekünk alföldieknek ez is újdonság. Sétáltunk és re-kreáltunk a szó legjobb értelmében.

Találtunk még érdekességeket, a következő posztban folytatom.

Mánfa és erdei szépségek

Marázáról Mánfának kanyarodtunk az Árpád-kori templomhoz.

Még borongós időben is festői.

A templom kövekből kirakott kerítésén találtam ezt a részletet: fagyöngy, dió és mogyoróhéj, amolyan erdei terülj-terülj asztalka, erdei vendéglő.

A domboldalról szabályos patakokban érkezett az olvadt hólé, de azért csak elindultunk egy rövid sétára. Az erdő a templom mögött kezdődik. Az illatos hunyor (Helleborus odorus) tucatjával virított.

A szemét között is. Egyszerre szép és elszomorító a látvány; és van ennél durvább kép. Sőt, igazán élőben durva a szemét.

Az erdőszélen találtam ezt a szép követ. Rajzos látványa régi történetet sejtet a természet erőiről, talán a történelemről, talán rólunk.

Rövid, jóízű séta kerekedett az avarillatú csendben. Mohaszőnyegen nemes májvirágot találtam (Hepatica nobilis). Ő szintén a boglárkák nagy családjához tartozik.

A szártalan kankalin (Primula vulgaris) az ösvény szélén integetett. Igaz, sétáltam érte. Kemény 120 métert, aztán még annyit. Gyönyörű.

Egyik útitársam pettyegetett tüdőfüvet (Pulmonaria officinalis) mutatott egy vízmosásban.

Nem ennyi virágot láttunk, hanem sokkal többet. És a képek nehezen adják vissza a hangulatot, a nyugalmat, a belefeledkezést, a fölfedezés örömét, pedig az az igazán gyógyító.

Bakancsos éttermet keresve még nézelődtünk a Mecsekben, szokás szerint itt-ott megállva. Hát szép volt. Azután királyi módon ebédeltünk egy főút melletti helyen, miközben az ablakon át a hunyorokban és az énekesmadarakban gyönyörködtünk. A szemét és az igénytelenség elszomorító, a természet küzdése és ajándékai azonban megerősítik a magunk fajta lelkes természetjárókat:)
Ebben a posztban 1-nél több védett növényfajt naplózok.

Baranyai hunyoros

Szürke, sáros időben indultunk inkább csak kirándulgatni. Jóbarátom édesanyjától kaptam egy újságcikket egy szép kápolnáról, és ezt a lapot esztendő múltán az irodámban megtaláltam:) Aprócska falvak között így találtuk meg Marázát. Ahogy letettük a kocsit, meg is feneklett a sárban...
Dombok között kényelmeset sétáltunk; itt kerülő helyett inkább átlábaltunk a szántáson.

A Mária-kápolnát a falusiak újították fel (aggastyánokkal együtt vannak úgy 170-en). A Zsolnay-cserép sajnos már megsérült, de látszik, hogy gondozzák a területet. Szívesen visszatérnék.

Visszafelé sétálva elég sok piros csészegombát (Sarcoscypha coccinea) találtuk, jó kép nincs, de a fajt címkézem. És megtaláltuk az első illatos hunyorokat (Helleborus odorus)! A virág a boglárkafélék családjába tartozik. Nálunk csak a Mecsekben és a Dél-Dunántúlon honos. Félörökzöld, mert levelei áttelelnek. Leírom, mert fontos: minden része mérgező.

A kocsinál kedves meglepetés várt bennünket: az egyik falusi segítségként kéziszerszámokat és cseréptörmeléket készített az autóhoz, mert látta, hogy parkoláskor elakadtunk. Végül egy mikrobusz segített vontatással, de az odafigyelés tényleg megható és mindannyiunkat megérintett. Le a kalappal!
Folytatás jön.