2014. június 28., szombat

Kánikulai kubikos

Június végén, botanikus útitársammal indultunk a Hármas-Körös holtágaihoz. Útközben, Békés határában, a kövesút mellett néztünk rá a csatornára. A vizen sulyom (Trapa natans), a levegőben bíbicek, a vizes szántón gémek, kócsagok. Nagyszerű látvány:)
Endrőd és Peres között nézgelődtünk a holtágak és a kubikok között. Indulásnak 3 fekete gólyát riasztottunk, lencsevégre ez a szürkegém (Ardea cinerea) akadt.
Indás vagy kúszó pimpót (Potentilla reptans) naplózok.
A mocsaras holtágnál némi meglepetésre nyulat lőttem.
Van itt egy közönséges acsa (Libelulla depressa).
Június végén járunk, a holtágak és kubikgödrök jelentős része így néz ki, azaz naggyon kevés csapadékot kapott a környék, az élő folyóban sincs sok víz.
Jó kis páros: mocsári tisztesfű (Stachys palustris) és ligeti szőlő (Vitis sylvestris).
A kubikok dísze szerencsére virít, közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris). Méter körüli, szép, ide való növény.
A gát külső oldalán, ahol a kasza megállt, nyúlánk sármát (Ornithogalum pyramidale) csekkoltunk. Legalább 30m2 és legalább 40 példány.

Megfelelő mennyiségű hűtött sör és kávé bedöntése után kiszáradt kubikokban rambóztunk. A sok faj közül a keskenylevelű keserűfüvet (Polygonum minus) naplózom.
Szép részlet keserű édesgyökérrel (Glycyrrhiza echinata), a háttérben kerepfélék virítanak. Láttunk orbáncfüvet, tejoltó galajt, mácsonyákat, réti füzényt.
Asszem itt találtam ezt a szalagos szerecsenboglárkát (Aricia agestis).
Jól esett a hűsölés az élő folyónál.
És a keret kedvéért egy holtágas látkép gázlómadarakkal. Piszok éberek, a kocsi takarásából sikerült a lövés.
A legfeljebb közepes képekkel azt szeretném bemutatni, hogy egyszerűen a gáton bringázva vagy sétálva is találunk érdekes fajokat, simán többet, mint a jelen sorokat író blogger:)

2014. június 5., csütörtök

Dél-békési felfedező 2.

Folytatom a fajok és az elfogadhatóbb képek naplózását. Mézpázsitos legelő, a háttérben géplegelte kaszáló.
Gyújtoványfű bimbós állapotban, naplózom, így legközelebb nagyobb eséllyel ismerek rá:)
Firenzei hölgymál (Hieracium piloselloides).
Szép faj a takarmánybaltacim (Onobrychis viciifolia), szereti a löszös helyeket.
Pontatlan élességű képen jó faj: karcsú orbáncfű (Hypericum elegans).
Karcsú kerep (Lotus angustissimus).
Koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris).
Fényes borkóró (Thalictrum lucidum).
Még egy kék atracél; szép, és mert a tájhoz tartozik. Sokkal több helyen díszíthetne, ha óvnánk a dűlőutakat...
Már a kocsi felé haladtunk, igen meleg volt, izzadtam, el is fáradtam, deres sörösflaskákat vízionáltam. Aztán mégis hosszan elméláztam a búzatáblában. Valami varázsa ennek is van. És ha folytonosság, akkor megtiszteltetés, hogy részese lehetek valamiképpen.
És egy tájkép: délután fél 2-kor éles fényekben a Száraz-ér.
Sok-sok értékes fajt mutatott botanikus útitársam, amit kollégái, lelkes és tájszerető emberek fedeztek fel és óvnak. Köszönjük.

Dél-békési felfedező 1.

Ismét botanikussal indultam fotózni, Békés megye déli, számomra még ismeretlen részein nézgelődtünk. Egy kunhalom miatt fordultunk a földútra, ahol csatorna állított meg bennünket. Itt képeltem az úszó békaszőlőt (Potamogeton natans),

a földúton pedig a lándzsás vagy keskenylevelű útifű (Plantago lanceolata) mutatta szépen magát.
Legelőket kerestünk, hát nem volt egyszerű... Amit találtunk, az viszont jól nézett ki.
Akácfák alatt, a szántóföldi és a legelős élőhely határán kék atracél (Anchusa barrelieri) virított.
A legelőn hegyi lenbe (Linum austriacum) botlottunk. A kakukkfüves csoportkép nagyon jól néz ki, de a széllel bemozdult.
Indás pimpó (Potentilla reptans).
Az alföldi (löszös) legelők foglalata is lehetne: mirigyes kakascímer (Rhinanthus rumelicus) ürömmel.
A sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys) gyomosodást jelez, mert sokat találtunk.
A hasznos tisztesfű (Stachys recta) gyógynövény lenne: asztmára, vízhajtásra használták.
A sárga billegetőről (Motacilla flava) némi udvarlást követően sikerült képeket lőni.

A legelő fajgazdag, olvasmányosan leírni nehéz, dinamikája más természetű mint a digitális világé. Folytatás viszont van, még egy posztban újabb fajokat naplózok.

2014. június 4., szerda

Zsályás-lepkés

A tájkép kicsit más beállítással, láccik, hogy folytatásban vagyok.
A terület gazdagságához hozzáadódik még jónéhány faj, például a nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale).
A szekérút szélén, a rózsa szomszédságában találtuk a közönséges vagy útszéli füstikefüvet (Fumaria schleicheri); sok kis apró elágazás, nem egyszerű fotózni...
A csikorgófű (Gratiola officinalis) vagy csikorka mocsári növény eredendően. Egy 3-4 méter mély -sajnos júniusban már csontszáraz- árokban találtam meg. Erős és már nem használt gyógynövény. A Wikin további érdekességek a növényről.
Közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria) igen szép példánya.
Mezei varfű (Knautia arvensis), Priszter és a Wiki szerint rühfű. Nagy, 2m körül növény, kaszálókon, löszpusztaréteken díszlik.
A mezei zsályákon rengeteg lepkét találtunk, a képen ennek csak részletét sikerül megmutatni.
A lepkékkel legfeljebb pár éve ismerkedem. Könyvformájú és netes határozókat forgatok, sokszor órákon át. Akadnak fajok, amiket már felismerek és az esetek jó részében a családot is megtalálom, de nagyon kell a lepkészek visszajelzése. Itt köszönöm meg a lepkésztopikból apollinus és szsafian kartácsok szakszerű és készséges segítségét! Bogáncslepke (Vanessa cardui), ezt eská sikerült a határozóból kibogarászni.
Erdei busalepke (Ochlopes sylvanus), méghozzá nőstény.
A gyöngyházlepkén sokat filóztam, segítséggel tudom, hogy közönséges (Issoria lathonia).
Levezetésként bimbós mécsvirágok, és
egy határozásra váró zümi.
Köszönöm botanikus utitársamnak a közös fotózást, azt a sok tudást, amiből sajna igen keveset tudok lejegyzetelni és rögzíteni. Többedjére járjuk a területet, igen szép és fajgazdag. Nem készült fotó, de honos a területen a mételyfű, a bakfű, a fehér varfű, a hengeres peremizs, a tiszaháti iglice. Készült (gyenge) kép az apró keresztfűről, a piros szender hernyójáról. Nincs vége, visszafutok:)