Bükki tájak 2.

Kövirózsával faluhelyen is találkozhatunk, amire emlékszem, az a fali kövirózsa. Amit a Bél-kő környékén találtam, az a sárga kövirózsa (Jovibarba hirta) lesz, ami a kőtörőfű-virágúak rendjébe tartozik.

Találó a növénytani rend elnevezése.

Itt háztető mohával (Tortula ruralis),

itt pedig a szintén a kőtörőfű-virágúakhoz tartozó borsos varjúhájjal (Sedum acre) szomszédol;

végül egy virágzó példány.

A mezei csormolya (Melampyrum arvense) enyhén mérgező. A legelő állatoknak a színével jelez, azok meg értik a jeleket:)

Szintén mérgező növény a közönséges méreggyilok (Vincetoxicum officinale).

Találtam néhány példány fehér szamárkenyeret (Echinops sphaerocephalus)

és gyapjas aszatot (Cirsium eriophorum).

Az erdei derécét (Epilobium angustifolium) eléggé eltérő helyeken találtam meg. Ideje lenne teába kipróbálni, jókat írnak róla.

Őt közönséges napvirágnak naplózom (Helianthemum ovatum), nagyon szép kis növény.

A berkenyék ritkák az Alföldön. Hozzáértő segítséggel merem leírni, hogy lisztes berkenyét (Sorbius aria) fotóztam.

Ez a növénysor rendesen feladta a házi feladatot, amit segítséggel oldottam meg. Köszönöm Csukóka, Barkócza, vlbalmaz és TarL olvtársak segítségét, 5 tétel saját határozás.

Ismerősök az Ír-tenger partján (6)

Izgalmas és hosszú munka volt meghatározni a leképelt élővilágot.
A tengerparton apálykor sétáltunk, ahogyan az előző poszt képeiből is kitetszik, itt készültek a következő képek. Első találkozásom a medúzák nagy családjával: szélrózsa medúza (Chrysaora hysoscella): 10-30cm átmérő, 16 barnás "V" sáv, stimmel:)

Parti tarisznyarákok (Carcinus maenas) az árapály határán; túl könnyen fotóztam őket...

Itt jegyzem fel a kis palloskagylót (Ensis ensis), ami elég jellegzetes, késtok formájú és elég különleges az életmódja. Az üres kagylókból nagyon sok hevert az apályos parton.
A nagy dűnesor belső oldalán várakozáson felüli növényvilág díszlett; a réti margitvirág (Leucanthemum vulgare) ilyen tömeges.

A lizinkát közönségesnek (Lysimachia vulgaris) határozom; ez sem csúnya.

Az erdei deréce (Epilobium angustifolium) a 2. közös ismerős, több helyen előfordul.

A tengerparti iringót (Eryngium maritimum) pedig a La Manche csatorna partján láttuk pár nappal korábban, és itt is gyakori.

Iglicét találtam, de csak a határozók között merem leírni, hogy kúszó (Onosis repens).

A ligetszépe szintén ismerős itthonról, a fajt még nem sikerült pontosítani.

A ligetszépefélék családjába tartozik ez a füzike, amire óvatosan borzas füzikét mondok (Epilobium hirsutum).

A jakabnapi aggófű (Senecio jacobea) szépen és sokfelé virított.

A halofitákról most olvastam először, ámbár néhány képviselője pusztáinkon is tömeges. Ez az érdekes kinézetű növény húsos sziksófű (Salicornia europaea).

A határozások nagyobb része saját munka a tévedés lehetőségével. Néhány növénynél a Botanikafórum lelkes növényészei adtak megerősítést, irányzékot vagy pontos fajmeghatározást, amit ezúton is nagyon köszönök.
(A képek az előző posztban bemutatott helyszíneken készültek.)

Börzsönyi csúcstúra 2/2.

A havasi cincér (Rosalia alpina) a Börzsöny egyik ékessége, a DINP jelképe. Nevével ellentétben öreg lomberdeinkben lakik. A tölgyvitéz közelében találtunk belőle néhány példányt. Nagyon szép élőben is. A csápja kimozdult a dof-ból:)

A képek naplózásakor mindig utána olvasok a látottaknak. Így derült ki, hogy az erdei deréce (Epilobium angustifolium) kellemes ízű gyógynövény, napi teákba lehet(ne) használni. Emlékeim szerint keveset láttunk belőle.

A hegygerincen, sziklagyepen borsos varjúhájat (Sedum acre) fotóztam.

A sárga- vagy nagy gyűszűvirág (Digitalis grandiflora) már ismerős:), láttuk néhány helyen.

Kis fehérsávos lepke (Neptis sappho) és

erdei nebáncsvirág (Impatiens noli-tangere).

Ez a virágos növény még ismeretlen.

Közönséges szurokfű vagy vadmajoranna (Origanum vulgare).

A dunai szegfű (Dianthus collinus) őshonos a hegységben. A Nagy-Hideg-hegyen találtuk, ahol korábban is.

Ugyanott, a turistaház közelében próbáltam leképelni a kacsafarkú szendert (Macroglossum stellatarum), amint a terjőke kígyószisz (Echium vulgare) virágaiból kóstolgatott. Jó torna volt lekövetni, az objektív viszont az egyik legolcsóbb kitobjektív. Nem megy elsőre, lőttem vagy kéttucat képet, aminek nagy része azonnal kuka, de így is bőven sikerélmény:)

A harangvirág határozására még visszatérek.

Már Királyrét felé ereszkedtünk, amikor a patakban észre vettem a foltos szalamandra (Salamandra salamandra) lárváit -így hívják a hozzáértők- a víz alatt. Ez a puhatestű az ANP jelképe. A vizek szennyezése és az erdőirtás fenyegeti; mondjuk nem csak őt, hanem az egész patak élővilágát.

Ugyanitt fotóztam a nagy szarvasbogarat (Lucanus cervus) és

az erdei békát (Rana dalmatina).

A farkasölő sisakvirágot (Aconitum vulparitum) jegyzem, bár nincs róla rendes kép.
A rend kedvéért írom, hogy a fajok nagy része védett, néhány növény mérgező.
A friss levegőt, a jó társaságot, a kikapcsolódást pénzzel nem lehet megfizetni. És amint a képek mutatják, ér annyit a bakancsos kirándulás, mint bármelyik ismeretterjesztő műsor. Remélem, észreveszi az olvasó azt a gazdagságot, ami még a mienk, és a mienk is maradhat, ha vigyázunk rá.