Dévaványa-Réhely 1.

(2020. márciusában, a kényszerű korlátozásokban jut idő végre a képek rendezgetésére és a posztok megírására.)
Nyílt kirándulást vittem a Túzokfesztiválra. Sokan voltunk és el is fértünk. Csikós bemutatóval kezdődött a program. Nagyon teccett, egyedül a sárga kordonszalagok zavartak. Időnként fegyelmezetten belógtam, így az én oldalamon nem látszik:)

Ekkor avatták fel a túzok életnagyságú szobrát, egy képet és sok-sok gondolatot megérdemel. A szobrot Lestyán-Goda János szarvasi szobrász készítette, mezei látogatóként köszönöm szépen.

Nyilván uzsonnáztunk, nézelődtünk, aztán neki indultunk a határnak.

Rókasás (Carex vulpina).

A réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) a sztyeprétek jellemző fűféléje.

Közönséges szikipozdor (Podospermum canum).

Vastövű imola (Centaurea scabiosa).

Vesszős kutyatej (Euphorbia virgata).

Folytatás a következő posztban.

A puszta növényei

Jönnek a megfigyelt és legalább nagyjából meghatározott fajok. Némelyik határozáson elfilóztam pár hetet..., néhány kép a bizonytalan határozóbélyegek miatt elment a levesbe, de nagyjából összeállt az anyag.
Az ínfűn erdei busalepkék (Ochledus sylvanus).

Ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale); már megismerem:)

Sejtettük, hogy vannak, lábaltunk is utánuk szorgosan, végül egy megfásodott kunhalom oldalában megtaláltuk a madársisakokat, szerintem ezek fehér madársisakok (Cephalanthera damasonium) lennének. Több tucat példányt találtunk.

Egy szép, még növésben lévő szamárbogáncs (Onopordium acanthium).

Mezei varfű (Knautia arvensis).

A növényre erdei kányafüvet (Rorippa sylvestris) írok, ez tuti. A botanikus szerint ez a kerneri alfaj (subsp. kerneri), ami őshonos a pusztán; a Füvészkönyv szerint itt még vannak viták, a hibridizációról nem is beszélve. A botanikust ismerem, megsüvegelem, amit mondott, jegyeztem.

Szép tagja a perjefélék családjának a csomós ebír (Dactylis glomerata);

a rókasást (Carex vulpina) az előző növényhez elég közel fotóztam.

A poloska hivatalosan csíkos pajzsos poloska (Graphosoma lineatum), és egy turbolyán találtam. Volt vagy két tucat a növényen, elmosódva látszik is néhány példány.

Naplózom az orvosi füstikét (Fumaria officinale) - a sokak által ismert füstikefüvet.

Kép nélkül jegyzem fel, hogy a sziki üröm alap, ez az egyik drog, ami miatt megyünk:), de találtunk mezei iringót, szúrós gyöngyajakból néhány szép példányt, védett boglárkát (nekem nagyon egyforma mindegyik, ezért nem villognék a pontos fajjal).
Melegben mentünk, a magam részéről erdei ruházatban, hátizsákkal, talán 7-8km-t, nekem mégis expedíciónak tűnt... Meg azt is gondolom, hogy ez lököttség. De a kedvenc puszta, az kedvenc puszta;-)