A pitvarosi határban 2.

A folytatásban mintha kiskertek közé keveredtem volna. Erről a képről is látszanak a dísznövények az épület körül.

A kivadult nőszirmot és

ezt az apró növényt a ház közelében találtam. Növénytudó olvtársam segített, amit ezúton is köszönök. Sziki pozdor lesz (Podospermum canum).

Az őzet talán egy traktor megriasztotta, én meg pont jó helyen figyeltem.

Ők is nagyon figyeltek.

Egy keveset vágtam és igazítottam a képen, hogy a barna rétihéja (Circus aeruginosus) színei jobban látszódjanak.

Tovább gurultam és nézelődtem, például ennél a tócsánál. Pintyek és zöldikék jöttek ötösével a vízre.

Közben az útszéli növényzeten is mozgást észleltem. Sikerült óvatosan viselkednem, így az ökörszemmel (Troglodytes troglodytes) megnézegettük egymást.

Az egyik tanyánál figyelő vörös vércsével (Falco tinnunculus) egymást figyeltük, kábé 50 másodpercig.

Elszöktem a városból, és milyen jól tettem:)

Madarászat viharos időben

Viharos, szeles időben érkeztünk a Fehér-tóra madarászni. A szél miatt a gyűrűzés meghiúsult, mi azért sétára indultunk. A kép nagyjából visszaadja a körülményeket. A nádas fölött egy hím barna rétihéja (Circus aeruginosus), a háttérben kócsagok sejlenek. Rossz időben is érdemes természetjárózni - és ez még csak egyetlen kép.

A nagyobb madarakból bőven adódott megfigyelés. Bakcsó,

külön jó faj a vörös gém (Ardea purpurea) és

a selyemgém (hivatalosan üstökösgém és Ardeola ralloides) - erről van kép, de gyengusz.
A gyűrűzést sajnáltuk, cserébe meglábaltuk a környéket és volt időnk a részletekre és a növényekre.

Olajfának mondjuk, igazából keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia). Fényigényes, más tekintetben azonban jól bírja a szélsőséges körülményeket. Jövevény faj, nem a legrosszabb, de a védett területekről már tudatosan próbálják kitakarítani. Éppen virágzott, szép és finom az illata, ezért egy képet naplózok.

Felemás zsázsa (Lepidium perfoliatum) szép aszattal.

A kakascímernek külön örültem, most még nem merek pontosabb fajt mondani.

Az ifjúság találta, lelkesen modellnek ajánlották, én pedig jól lefotóztam ezt a cukker zöld levelibékát (Hyla arborea).

A tó másik felén is madarásztunk, komolyabb lövés nem akadt. Találtunk viszont kölök mocsári teknőcöt (Emis orbicularis).

Amint látható, szintén zukker, bírtuk is nagyon, de fotózás után szépen visszaengedtük a vízbe.

Esős időben is nagyszerű kirándulás kerekedett. A zifjúság okés volt, lelkesen érdeklődő, ennek köszönhetően remek megfigyeléseket naplózok. Akinek van kedve, rákereshet a fajokra, megszámolhatja, hogy csupán a képeken hány (fokozottan) védett fajt örökítettünk meg.