Dévaványa-Réhely 1.

(2020. márciusában, a kényszerű korlátozásokban jut idő végre a képek rendezgetésére és a posztok megírására.)
Nyílt kirándulást vittem a Túzokfesztiválra. Sokan voltunk és el is fértünk. Csikós bemutatóval kezdődött a program. Nagyon teccett, egyedül a sárga kordonszalagok zavartak. Időnként fegyelmezetten belógtam, így az én oldalamon nem látszik:)

Ekkor avatták fel a túzok életnagyságú szobrát, egy képet és sok-sok gondolatot megérdemel. A szobrot Lestyán-Goda János szarvasi szobrász készítette, mezei látogatóként köszönöm szépen.

Nyilván uzsonnáztunk, nézelődtünk, aztán neki indultunk a határnak.

Rókasás (Carex vulpina).

A réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) a sztyeprétek jellemző fűféléje.

Közönséges szikipozdor (Podospermum canum).

Vastövű imola (Centaurea scabiosa).

Vesszős kutyatej (Euphorbia virgata).

Folytatás a következő posztban.

Homokpuszták 2.

A szó igazi értelmében volt szerencsénk a puszta egyik legértékesebb növényéhez. Ezeken a szikes, homoki pusztákon is él a kosborfélék (orchideák) egy faja, az őszi fűzértekercs (Spiranthes spiralis). Apró termetű, de igen formás növény. A szakirodalom szerint lassan fejlődik, 10 év után virágzik. Ha megfelelő az időjárás, de alkalmasint elő sem bújik. Ezt a növényt és főképpen az élőhelyet magunktól kell megvédeni, hogy megmaradjon. Pásztor őseink évszázadokon át pásztorkodtak e tájon és gyönyörű örökséget hagytak ránk. Nekünk, a nagy okosságainkkal és technikánkkal nagyon nehezen megy ugyanez...

A túra és fotózás után a faluban megálltunk pihenni, időt adni az élményeknek. A megfelelő kávék és komlószörpök után amolyan jutalomképpen még elmentünk túzokot (Otis tarda) lesni.

Szép csapatot találtunk, spektívekkel megfigyelni a madarakat élmény volt. A madár természetesen megérdemli, hogy messziről vigyázzuk nyugalmát. A teleobjektívnek azonban a határait feszegette a feladat, ráadásul a távolság miatt ötödrészt vágtam a képekből, így azok olyanok-amilyenek.

Az élőhely csodálatos a maga kevéssé látványos élővilágával, a túra jól esett, a társaság pedig kiváló volt.

Ványai kirándulás

A húsvéti pihenő utolsó napján Dévaványa-Ecsegfalva térségében terepszemléztünk. Kondoros külterületén a tanyák között egy búbosbanka (Upupa epops) kísérte autónkat úgy 150 méteren keresztül. Ritkán látott jó ismerős ez az inkább erdei madár. A ványai "repülőtér" oldalában madárgyűrűzésre kukantottunk be. A barátposzáta pár (Sylvia atricapilla) fotóit tartottam meg.

A túzok (Otis tarda) a civilizáció áldozata. Európából pár évtized alatt eltűnt. A II. vháború elején még 8 ezer körüli madarat számoltak Magyarországon, ma már az 1400-as állománynak is örülünk.

Ő egyébként Gazsi:)