A szó igazi értelmében volt szerencsénk a puszta egyik legértékesebb növényéhez. Ezeken a szikes, homoki pusztákon is él a kosborfélék (orchideák) egy faja, az őszi fűzértekercs (Spiranthes spiralis). Apró termetű, de igen formás növény. A szakirodalom szerint lassan fejlődik, 10 év után virágzik. Ha megfelelő az időjárás, de alkalmasint elő sem bújik. Ezt a növényt és főképpen az élőhelyet magunktól kell megvédeni, hogy megmaradjon. Pásztor őseink évszázadokon át pásztorkodtak e tájon és gyönyörű örökséget hagytak ránk. Nekünk, a nagy okosságainkkal és technikánkkal nagyon nehezen megy ugyanez...
A túra és fotózás után a faluban megálltunk pihenni, időt adni az élményeknek. A megfelelő kávék és komlószörpök után amolyan jutalomképpen még elmentünk túzokot (Otis tarda) lesni.
Szép csapatot találtunk, spektívekkel megfigyelni a madarakat élmény volt. A madár természetesen megérdemli, hogy messziről vigyázzuk nyugalmát. A teleobjektívnek azonban a határait feszegette a feladat, ráadásul a távolság miatt ötödrészt vágtam a képekből, így azok olyanok-amilyenek.
Az élőhely csodálatos a maga kevéssé látványos élővilágával, a túra jól esett, a társaság pedig kiváló volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése