Bihari barangolás

Baráti társasággal tértünk vissza Biharfüredre április közepén. Útközben többször megálltunk levegőzni, gyönyörködni, hallgatni.

Füredről ezúttal már túrázni indultunk, jó erős félnapot jártunk a hegyi utakon és ösvényeken. Fura kimondani, de kényelmesen 1000 méter fölött levegőztünk és fotózgattunk. Nem időrendben, hanem téma szerint csoportosítva naplózom a képeket. Ha Bihar, akkor kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus). Gyönyörű mezőket találtunk a településen kívül is.

Az árnyékos és magasabban fekvő részeken még bőven volt hó,

a vízfolyások, és a patakok szépen hozták lefelé a vizet. Ha van növényzet, akkor a víz éltet, ha nincs, akkor rombol.

A természet a maga rendje szerint szépen intézi az örök körforgást, például ilyen príma mohamezők formájában. Igyekszem a fajt pontosítani.

Az erdei tócsák teli voltak békapetével. Szokatlan a táj léptéke és szokatlan az élővilág.

Sokfelé láttam ligeti csillagvirágot (Scilla vindoboniensis).

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum), ami helyenként tömeges. Itt jegyzem fel, hogy gyakori faj a martilapu (Tussilago farfara); a tőzikés erdőben pedig ikrás fogasírt (Dentaria glandulosa) fotóztam, amiket itt kép nélkül naplózok.

Mocsári gólyahír (Caltha palustris) sáfránnyal, tán a sorozat kedvenc képe:)

és patakparton tömegesen.

A táj kínálja és szinte igényli fotózást. Többedik alkalommal ott járva azért könnyebb a helyzet, de így is nehéz 50 körülire csökkenteni a képek számát:)
Az államhatárhoz közel figyeltünk fel az útpadkán virágzó növényre. Kónya madártej (Ornithogalum boucheanum) szép állománya. A növény nem védett, közvetlen lakóhelyünkön is viríthatna, mégis ritkán találkozunk vele.