Belvizek madarai

Március végén közösségi programot próbáltunk előkészíteni Alpáron. Az utolsó pillanatban a jelentkezők nagyobb része kiszállt a terepszemlés kirándulásból, így csalódottan indultam útnak néhány bátrabb fiatallal. Először Csongrád megyében néztünk meg egy eldugott, de elég nagy tavat.

Madarat bőven láttunk, de megörökíteni a mezei verebet (Passer montanus) sikerült. A fajnak örvendek, a képet megbecsülöm:)

Ez már Alpár a Templom-dombbal. A helyet a bronzkor óta lakják, első írásos emléke 1075-ös.

Csodálatos kilátás a szomszédos Vár-dombról a védett Alpári-rétre.

Visszaúton több helyen megálltunk madármegfigyelésre. A darvak szokott módon a kövesút közelében legelésztek.

Egy hozzánk még közelebbi belvizes helyen gázlómadarakban gyönyörködtünk. A kézi távcsövek karnyújtásnyira elénk hozták a madarakat, ahogy a telével készült képeken is legfeljebb esztétikai okokból vágtam. Nagy goda (Limosa limosa):

A vetésből pajzsos cankó (Philomachus pugnax) figyel.

Az út másik oldalán remek csoportkép. A háttérben bíbic (Vanellus vanellus), az előtérben füstös- (Tringa erythropus) és pajzsos cankók.

És a megunhatatlan karcsú gólyatöcsök (Himantopus himantopus).

A közösségi programból nem lett semmi, az emberi csalódás miatt nehezen is indultam útnak, aztán mégis jó élmény kerekedett a kirándulásból. A cankók világában Tokody Béla segített eligazodni, ezúton is köszönöm. Szintén köszönet illeti ifjú útitársaim alkotó részvételét és türelmét:)

Útszéli szépségek

Mártélyról hazafelé, Székkutas határában a főút melletti tocsogónál madarakat láttunk. Lassítottam, megnéztük, elindultunk, beszélgettünk, visszafordultam, megálltam, bámultunk és fotóztam. Elindultunk, beszélgettünk, újra visszatértünk... Körülbelül órányi időt madarásztunk a kocsiból. A képek és a jómadarak a következők:
Ő állított meg minket, a nagy goda (Limosa limosa).

Aztán előkerült a piroslábú cankó (Tringa totanus), így sztereóban ment a természet legszebb bemutatója.

A madarak jöttek és mentek, miközben halkan araszoltam a kocsival a padka széle felé...

Végül csak összejött a közös kép:)

És van egy értékelhető bíbic (Vanellus vanellus) képem is.

A cankót nagyjából megtippeltem, köszönöm TB segítségét a pontos határozásban; a goda és a bíbic természetesen megy. A 3 fajból 2 fokozattan védett. Állatkertben nehéz meglesni őket (konkrétan nincs), a tévében is ritkán. Ha kapnak párszáz négyzetmétert a legrosszabb területekből, és kicsit tekintettel vagyunk rájuk, akkor itt, a látvány nélkülinek elkönyvelt Békésben is megörvendeztetnek jelenlétükkel, sőt, itt igazán! Túratársaim türelmét ezúton is köszönöm.

Goda

Túratársakkal kirándultunk egy közeli puszta régen látott részére. Fogattal jártunk szép kört. A szikes dagonyákon a lovak játszi könnyedséggel húzták át a kocsit, mindannyiszor örültem, hogy nem az autóval küzdünk:)

 Meglátogattuk a legelő állatokat, volt néznivaló szépen.

Képek a tájról.

Szamarunk bírja az esztétikát: virághoz és a gazda dógaihoz nem nyúl, ellenben szívesen átnézi a betérő vendégek felszerelését, mintegy ellenőrizendő azok ízét, strapabírását.

Egynémely sörök és kávék után gyalog is jártunk egyet és igazi különlegességet és értéket, nagy godát (Limosa limosa) találtunk. Olyan féltucat példányt figyeltünk meg távcsövekkel és spektívvel. Az első kép igen gyenge, de vágás nélküli, azaz kézitávcsővel elérhető az ennél szebb látvány.

Láttunk még pacsirtákat, pelyhes bagolycsaládot, fecskéket, táplálékot gyűjtő verebeket, énekeseket, azonosítatlan más madarakat. Remek délután kerekedett. Drága volt az út, kétszer 45 km költségeit osztottuk 5 fele.