A Turjános

Ócsa határában különleges védett területet találunk, a Turjánost, ami egy ősi Duna mederben kialakult, a jégkorszakból megmaradt lápvidék.

A Turjános közvetlen közelében lévő Madárvártára hosszú évek után tértem vissza, és a gyűrűzésbe belefért némi fotózás. A képen egy ökörszem (Troglodytes troglodytes). A madár elég emberbarát, szívesen látogatja portáinkat, ligeteinket.

Egy tájkép,

és a közönséges komló (Humulus lupulus), ami szépen felfut a fákra, bokrokra. Nemesített változatait, ehhez hasonlóan magas kordonokra futtatják.

Egy tájkép,

és a hozzá illő balzsamfű vagy vízimenta (Mentha aquatica).

Egy tájkép,

és akkor a növények közül féltucat. Régi gyógynövényünk a tövises iglice (Onosis spinosa).

A hólyagos habszegfű (Silene vulgaris) friss levelei a szegénységben asztalra kerültek, elvétve ma is gyűjtik.

A sziki cickafarknak (Achillea aspeniifolia),

és az őszi vérfűnek (Sanguisorba officinalis) külön örültem. Ide való, honos fajok.

A kanadai aranyvesszőnek (Solidago canadensis),

és a magas aranyvesszőnek (Solidago gigantea) nagyon nem. Özön fajok, tönkre- és használhatatlanná teszik élőhelyeinket.

A végére még egy piros övesbagoly (Catocala nupta).

Jártunk a faluban, az ócsai öregtemplom érdemes hely. Kép bőséggel van róla, jó volt fotózgatni, csendben lenni, de a poszt így is hosszú, ezért a kirándulás ezen részét most nem naplózom.

Homoki tanyák közt 2.

Előbb az egyik fenyvesben vettem észre néhány gyengébb tövet, aztán tudatos kereséssel órák múlva bőven találtunk kései szegfűt (Dianthus serotinus); síksági bennszülött faj. A homokon is terem szép:)

Régi, de ritkán látott ismerős a sziki cickafark (Achillea asplenifolia). Ő nem gyógynövény, de szépen díszíti a nedvesebb ösvényeket.

Szintén új faj a blogon a fényes poloskamag (Corispermum nitidum). A szakirodalom szerint pionír faj a homoki gyepeken, de ma már megjelenik homoki utak szegélyében és homokbányákban.

Homoki árvalányhaj az egyik gyepesebb területen (Stipa borysthenica).

A kacsafarkú szenderért (Macroglossum stellatarum) talpaltam egy ráadás kanyart; ezek a képek alapoptikával készültek és némi vágással naplózom.

Egyszerű őszi kirándulásra indultunk olyan helyre, ahová évek óta visszajárunk. És mégis mennyi érdekesség... Kevéssé fontos, hogy akad védett faj a naplózottak között. Sokkal inkább az a kérdés, hogy ebből mennyit veszünk észre, hogy a kultúrsivatagban, a lebetonozott tájban vagy az intenzív termelésben ezek közül mennyi maradhat meg.

Vizes legelökön 2.

A rét a traktorút mellett fekszik, ezek őszi kikericsek (Colchium autumnale).

A növény ősszel virágzik, ezért igen érdekes a májusban, a levelek között fejlődő toktermés - ez látható a képen.

Tájkép.

Alapobjektívvel gólyát? Igen:)

Többször láttam már rózsaszínű cickafarkot. Időnként azt gondoltam, hogy rosszul emlékszem vagy hasonló növénnyel keverem:) De igen, létezik, ő az: sziki cickafark (Achillea asplenifolia), látványban és illatban rokon a mezeivel, viszont nem gyógynövény. Kabócáék szintén ismerik, az ő bölcsijük az a fehér nyálkás hab.

Orchideás rét.

Az egyik erdőben elvirágzott bókbangót (Ophrys sphegodes) fotóztunk. Az elmúlt 20 évben élőhelyeinek feléről eltűnt.

Láperdőben találtuk a közönséges vagy tojásdad békakontyot (Listera ovata).

A táj egy másik arca.

És a végére némi játék. Őrmester kitartóan, nyávogás nélkül túrázott velünk, az egyik pihenőnél pedig lelkesen csobbant:)

Jól esik örülni tájnak, a színeknek, a társaságnak. Mert élmény a javából:) Az úton fotózott lepkéket külön posztban hozom.