Kedvenc pusztánkon

Az egykori majorból a puszta felé kanyarodtunk.

Talán 3 perc múlva képeltem a madarat. Nem ritka, de nekem talán második képem róla. TB segítségével tudom, hogy sordély (Emberiza calandra); a kép erős vágás, de csak oldalról.

Ürmös-kamillás; mezei üröm (Artemisia campestris) és kamilla, azaz orvosi székfű (Matricaria chamomilla). Kölökkorunkból a naaagy kamilla mezőkre emlékszem, az ürmöt később fedeztem fel.

Erre a csigára még visszatérek.

Aggasztó, hogy április közepén már száradnak ki a tocsogók. A hínáros víziboglárkával (Ranunculus trichophyllus) még szerencsénk is volt, és remélem, elszórta a magjait.

Kökény kisasszony ünneplőbe öltözködik:)

A túzok már kipusztult a pusztáról, a vércséknek azonban szerencsére még kiváló élőhely. Ő vörös vércse (Falco tinnunculus), folyamatosan láttuk fajtársait.

Egy szép szamóca, hátha majd közelebbről is meghatározom.

A közönséges vagy májusi orgona (Syringa vulgaris) ha nem is őshonos, de hozzátartozik vidékünkhöz. Az egykori tanyavilágban sokat ültették, és van, ahol most is mezsgyehatároló. Talán a tanyákról vadult ki vagy éppen valamikor itt tanya volt.

A következő helyszín amolyan csendes visszatérés gyerekkorunkba. Valamikor sokat csavarogtunk erre, az egykori marhahajtó úton. Nagyon jókor érkeztünk, a tavaszi hérics (Adonis vernalis) gyönyörűen virágzott. Mondhatom, meghemperegtük a pusztát:)

És a végére egy tájkép az öreg tölgyekkel és az egykori országúttal.

Tavaszi csodák

Március közepén a Kiskunsági Nemzeti Park déli csücskébe kirándultunk. A vizes réteknél körülbelül 1 méterrel magasabban fekvő mozaikos gyepmaradványokon tavaszi héricset fotóztam (Adonis vernalis).

A korcs vagy fátyolos nőszirom (Iris spuria) tavalyi, száraz példányait útközben sikerült leképelni.

Szakvezetéssel látogattuk meg a kiemelten védett Csodarétet, az egyhajúvirágot szám szerint nyilvántartják (Bulbocodium versicolor), még éppen láttunk virágzó példányokat.

Az aggófüvet a homokos útszélen képeltem, a mintázata tecc.

A báránypirosítót -hivatalosan homoki báránypirosító- (Alkanna tinctoria) eddig nem ismertem. Élőhelyének kulcsa a meszes homok. Erős festékanyagot tárol, amivel a bárányokat jelölték a pásztorok, szerintem textilre is jó. Kipróbálni azért veszélyes, mert a növény védett.

A túra végén a túratársakkal csak behoztunk 2zsák szemetet a területről. Ezen felül jót jártunk, nagyokat néztünk:) a fás legelőkön meg a homokvidéken.