Vörös-kő 3/3.

Két helyen találkoztam a közönséges méreggyilokkal (Vincetoxicum officinale).

A kép nem az igazi, de azér naplózom az erdei gyöngykölest (Aegonychon purpurea-coeruleum). Leginkább a mészkedvelő tölgyeseket szereti.

A növényt még nem tudom, de egy segítőkész lepkész meghatározta, hogy ezüstös boglárkát (Plebejus argus) találtam.

És majdnem a végére a nagyezerjófű (Dictamnus albus). Gyógynövény is, szép is, több példányt is fotózgattam.

Régen felépítették, még állja az időket, az esőbeálló a csúcs közelében.

Egy zoomos látkép a Dunakanyarra,

egy a Vörös-kő csúcsról,

és a megunhatatlan teljes panoráma. Nagyon sok év kihagyás után értem vissza, remek élmény! Itt is megköszönöm a botanikaforum önkénteseinek a szakmai felügyeletet; a fajok nagyobb részénél már legalábbis lyó nyomon jártam.

Az orgoványi határban 2/3.

(Kérdésre válaszolva írom, hogy jelentős lemaradással, 2019. januárjában posztolom ezeket a képeket.)
Egy átlagos "zöld" legelőnél nézelődtünk, veronikát találtunk,

amit második körben lecsepült veronikának (Veronica prostrata) határozok.

Sokfelé találtunk mocsári gólyahírt (Caltha palustris).

Mezei gyöngyköles (Buglossoides arvensis).

Vezetőnknek köszönhetően benéztünk a borókásba; közönséges boróka (Juniperus communis). Ő az egyetlen honos borókánk, ahol jól érzi magát, ott állományalkotó.

Nagyjából belefeledkeztem a fotózásba, így vettem észre ezt a földön készült fészket a fiókákkal. Néhány képet engedtem csak magamnak, nyilván vaku és pisszenés nélkül. A házi kedvencek (kvadosok, krosszosok, macskák, kutyák) néhány hét alatt órási területen képesek felszámolni a hasonló költéseket...

A területen találtam még valamilyen zúzmót a fűben. Hogy volt-e alatta lehullott ág például, azt nem tudom.

Itt találtam a homoki árvalányhajat (Stipa borysthenica). Jó játék a szellőben kedvesen lengedező növényt az af-fel lekövetni:)

Akadt néhány példány homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria), nem sikerült rendesen lefotózni, ez egy vágott kép.

A következő növénynél néhány hét alatt rájöttem, hogy pimpó. A közelebbi határozást Lila Pereszke olvtársnak köszönöm: homoki pimpó (Potentilla arenaria).

Galagonyának gondolom - rosszul gondoltam... A növény arany ribiszke (Ribes aureum). A termése ehető, ezért bekerült a kertészetekbe és szaporították, nemesítik. Tanyák köré ültették sövénynek. Elvileg invázív faj, gyakorlatilag nem veszélyes. A Wiki további érdekességeket ír a növényről. Köszönöm OZS segítségét a határozásban.

Ilyen príma homoki utakon kocsikáztunk:)

Az orgonavirág a tanyavilágban többfelé díszített: közönséges vagy májusi orgona (Syringa vulgaris).  Hozzátartozott gyerekkorunk hangulatához, és a falusi népek szívesen használják  manapság is. Lehetne többet ültetni, akár sövénynek is.

Feljegyzem, hogy van fehér változata, és hogy a törökök hozták be annó, 450 évvel ezelőtt.

Új fajok a száraz pusztáról

Botanikus kiránduláson jártunk a megye északi részén, egy kevéssé ismert pusztán, a fényekről az alagút mesél.

Ismerős és ismeretlen fajokat veszek leltárba, mindegyiket örömmel. Fölmagzott sziki kocsord (Peucedanum officinalis) az őszi tájjal.

Közönséges spárga (Asparagus officinalis), népies nevén nyúlárnyék - megnőtt úgy 2 méterre.

Réti őszirózsa (Aster sedifolius) sáfránylepkével (Colias croceus).

Izzik a galagonya, izzik a galagonya. Gyönyörű...

Az erdei gyöngyköles (Aegonychon purpurea-coeruleum) a száraz tölgyesek lakója, eddig még nem találkoztunk. Némi meglepetésemre nem védett.

Itt a termése, mivel első, naplózom. Talán a fáradtság, talán a sűrű növényzet miatt gyenge a kép.

Közönséges boglárka (Polyommatus icarus) aranyfürtön (Aster linosyris). A növény szepprétek lakója, tehát igen jó faj.

Mintegy foglalatként a színekről, az élőhelyről, a fajokról, a géniusz lóciról: vadrózsa és őszirózsa.