A Turjános

Ócsa határában különleges védett területet találunk, a Turjánost, ami egy ősi Duna mederben kialakult, a jégkorszakból megmaradt lápvidék.

A Turjános közvetlen közelében lévő Madárvártára hosszú évek után tértem vissza, és a gyűrűzésbe belefért némi fotózás. A képen egy ökörszem (Troglodytes troglodytes). A madár elég emberbarát, szívesen látogatja portáinkat, ligeteinket.

Egy tájkép,

és a közönséges komló (Humulus lupulus), ami szépen felfut a fákra, bokrokra. Nemesített változatait, ehhez hasonlóan magas kordonokra futtatják.

Egy tájkép,

és a hozzá illő balzsamfű vagy vízimenta (Mentha aquatica).

Egy tájkép,

és akkor a növények közül féltucat. Régi gyógynövényünk a tövises iglice (Onosis spinosa).

A hólyagos habszegfű (Silene vulgaris) friss levelei a szegénységben asztalra kerültek, elvétve ma is gyűjtik.

A sziki cickafarknak (Achillea aspeniifolia),

és az őszi vérfűnek (Sanguisorba officinalis) külön örültem. Ide való, honos fajok.

A kanadai aranyvesszőnek (Solidago canadensis),

és a magas aranyvesszőnek (Solidago gigantea) nagyon nem. Özön fajok, tönkre- és használhatatlanná teszik élőhelyeinket.

A végére még egy piros övesbagoly (Catocala nupta).

Jártunk a faluban, az ócsai öregtemplom érdemes hely. Kép bőséggel van róla, jó volt fotózgatni, csendben lenni, de a poszt így is hosszú, ezért a kirándulás ezen részét most nem naplózom.

Vadgesztenyés

A hónap közepén hosszú évek után újra az Öreg Kálvárián jártam.

És életemben először úgy mentem fel, ahogy illik. Jól esett együtt átélni.

Talán ezzel a látogatással kezdtem újra túrázgatni a környező hegyekben, ott és arra, ahol gyerekként sokat kószáltunk. A Salamon-torony vagy 800 éve hallgatja a vén Duna történeteit...

                                    

Itthon van a Dunakanyarban,

a szelídgesztenye (Castanea sativa).

Ismerős réteken fotózgattam,

Például tövises iglicét (Ononis spinoza),

aztán dunai szegfűt (Dianthus collinus), és

őszi kikericset (Colchicum autumnale), amiből nagyon sok van.

Valahol találtam gilisztaűző varádicsot (Tanacetum vulgare), naplózom.

És az eddigiekhez képest egy még érdekesebbet, bablevelű varjúháj (Sedum maximum). A botanászok szerint gyakori, nekem az igliciével együtt ez már "skalp":-) Úgy olvastam, hogy ínséges időkben főzeléknek és levesnek is megfőzték. A legnagyobb hazai varjúháj féle. Száraz tölgyesekben, sziklagyepeken lakik.

Érdekes látvány, ahogy az erdő próbálja a sebeket gyógyítani. Valahol a Görgey szikla környéke.

A szomjas puszta 2.

(2017 novemberében írom a posztot, ennyi a lemaradásom... Az eredeti dátum része a dokumentálásnak, az időjárási viszonyok miatt ez fontos.)
Közönséges gyújtoványfüvön földi poszméh (Bombus terrestris) eszeget. A poszméh -bár tud csípni- elég nyugodt kis jószág, 40-50 centiről lehet fotózgatni, mégsem egyszerű...

A kunhalom oldalában darázspókot (Argiope bruennichi) találtam. A háló mögött elmosódva iglice díszlik.

A növény tövises iglice (Ononis spinoza).

A nap legszebb növénye a hegyi len (Linum austriacum). Az ország egyes részeiről hiányzik, felénk szórványosan fordul elő.

Egyik kunhalomról a másik és a táj egy részlete. Megjegyzem, védett területen vagyunk.

Magyar cickafark (Achillea pannonica) - remélem, hogy meg is tanultam a fajbélyegeket: sűrűbbek a levelek, sok az elágazás és 1 méter magas is lehet.

Kunhalom réti füzénnyel (Lythrum salicaria) és

felhőkkel.

Fehér pemetefű (Marrubium peregrinum) szintén a halom közelében; a határozást Bosna S. olvtársnak köszönöm.

A végére pedig kövér porcsinfű (Portulaca oleracea).

Ember és természet szépen megfér, de nekünk kell vigyázni. És örültem látványnak nagyon:)

A puszta nagyon száraz volt, mégis van élővilága, sőt, amit itt naplózok, annál jóval gazdagabb:) 

Homokpuszták 1.

2015. szeptemberének közepén a dunamenti homokpusztákon fotóztam. Először jártam erre, és már ahogyan megközelítettük a pusztákat, teccett a nyugalom, a viszonylagos érintetlenség.

A természetszerető túratársaknak köszönhetően a törékeny pillanatokból is sikerült néhányat megörökítenem; valamelyik boglárkalepke várja a meleget.

És sorra jöttek az érdekes, máshol nem látott fajok. Bennszülött növény, jobbára az érintetlen szikesek lakója a magyar sóballa (Sueda pannonica).

Kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata),

sziki útifű (Plantago maritima),

a szikes-homoki puszták egyik sótűrő növénye, tán gyógynövény is, a pozsgás zsázsa (Lepidium cartilagineum),

éles mosófű vagy sikárfű (Chrysopogon gryllus).

A mocsári teknős (Emys orbicularis) nyomainak, tojásmaradványainak kifejezetten örültem. Teknőcék érzékenyek az emberi zavarásra, miközben fontos szerepük van az élővilágban.

A borznyomon (Meles meles) némiképp meglepődtem, mondjuk eredendően kevés adatom van, tán ez a második.

Jegyzem a sziki őszirózsát (Tripolium pannonicum).

Itt egy szép élőhelyrészlet egy érdekes növénnyel,

amiről többeket megkérdeztem, végül sziki varjúhájnak (Sedum caespitosum) naplózom.

A tövises iglice (Onozis spinosa) szintén ismerős, több helyen láttuk a pusztán.

Még néhány kép a pusztáról...

Van még érdekesség, orchidea ráadásul, folytatás alább:)