Belvizeken

2016. márciusának második felében Szentesre volt utam. Orosháza és Mágocs között figyeltem fel az úthoz közel legelésző darvakra. Ezt a lábán sérült madarat néhány méterről fotóztam.

A darvakhoz bónuszként cigánycsuk/rozsdás csaláncsúcs (Saxicola rubicola) került lencsevégre.

Szentes határában egy káposztaföld tocsogója késő délután hívott leskelődésre. Gólyatöcsöket (Himantopus himantopus) figyelgettem vagy 20 percig. A barázdabillegető (Motacilla alba) végig a tocsogó szélén szedegetett.

Ilyen ramaty képet ritkán tartok meg. Az utolsó fénysugarakban a nagytelére sokezer izón 1/25 zár jutott, cserébe a Mágocs és Székkutas között, a szántószéli belvizen cankókat képeltem, amit segítséggel pajzsos cankóként (Philomachus pugnax) naplózok és azért is, hogy emlékeztessem magunkat: a természet rögtön az útpadkán kezdődik.

Közeli érdekességek

2015 augusztusának egyik esős napján meglátogattam kedvenc egyesületem. Hosszú idő után lessátorba ültem, egy "jómadarat" próbáltam nyakon képelni:). Ritka gázlómadarunk nem jött, de azért jó volt a nyugalom és akadt pár érdekesség. A cigánycsuk vagy rozsdás csaláncsúcs (Saxicola rubicola) folyamatosan a területen volt.

A zöld küllőt (Picus viridis) megfotóztam a sátorból

és terepbejáráson. Utóbbi képre szoftverrel hoztam vissza a színeket, talán többet is a kelleténél. Számítottam a madárra, ennek köszönhetően igen közelről figyelgettük egymást.

Egy tocsogós élőhelyen füsti fecskéket próbáltam képelni (Hirundo rustica) - sportfotó a javából. Az öreg teleoptika itt már nagyon fújtatott... A színeket itt is szoftverrel hívtam elő.

Rendhagyó kép a közeli "nagyvárosi" naplementéről és a stadion fényeiről. Nagyjából 10 nappal később készült.

Szarkaláb

A május itt Békésben is nagyon esős volt, de némi belvízzel megúsztuk. Ezek a képek a legnagyobb esőzések előtt készültek, akkor így nézett ki a határ:

Nyuszi ül a harmatos fűben. Volt és lesz is hasonló kép, mert ezekért már érdemes kimozdulni:)

A keleti szarkaláb (Consolida orientalis) eddig elkerülte a figyelmem, pedig errefelé sok van és szép növény. Az okosságok szerint a boglárka félékhez tartozik, a sok faj közül kettő őshonos magyarhonban. A keleti az Alföldön, a mezei a Dunántúlon elterjedt.

Cigánycsukot (Saxicola torquata) és tövisszúró gébicset (Lanius collurio) folyamatosan látok. A gépics élessége közelről nem az igazi, de habitusfotóként megmutatom.

A szántón megülő pára jól nézett ki, de a kép legfeljebb csak jelzi a szép fényeket.

Billegetők

Észrevettem, megtetszett, megfigyeltem, beborult. Még jobban megfigyeltem, elfelejtettem. Mérgelődtem, kiszámoltam, megáztam. Fáradt voltam, aludtam, tévéztem, (nem) söröztem, csak kimentem. Meglepődtünk, középen maradt, vigyorogtam:-)

Nagyon tetszik, nagyon éber, nagyon messze. Osontam, elrepült. Gyors voltam, elbújt. Bambultam, elkéstem. Kroppoltam... (Cigánycsuk, Saxicola torquata)

Nézgelődtem, kifigyeltem, jött. Közeledtem, nyekergett. Közeledtem, elment. Lapultam, visszajött. (Sárga billegető, Motacilla flava)

Sejtettem, beleléptem, ott volt. Vártam, másztam, pfuj.

Megúsztam, letöröltem, lemostam, tetszett. Visszafordultam, kerestem, megtaláltam.

Időztem, léteztem, visszamegyek.

Őszi puszta 2.

A sok-sok tennivaló közt, lényegileg a menetrendben találtunk egy üres napot, így csütörtök délután Lajos komával ismét szétnéztünk a kígyósi határban. Első komolyabb megfigyelésként gyülekező kékvércsékkel találkoztunk egyszerűen a szántóföldek szélén. Néhány jó beállítást elbaltáztam, ez lett a legjobb, vágással, kábé 40%-ot meghagyva (fiatal kékvércse):

Örömünkre több magyar szürke gulya legel a határban. Kétmaréknyi fotó erejéig megnéztük őket.

Magyar tarkákat is láttunk, a kép a rengeteg seregély miatt kívánkozik a megfigyelések közé. Hatalmas, legalább több száz madárból álló seregély csoportokat útközben többször megfigyeltünk.

A határ védett részén a Nemzeti Park munkatársával is beszélgettünk (igazából ő figyelt fel ránk, ami nem baj, sőt!), beszélt olyan területkezelési programokról, amik már folynak és amiknek nagyon örültünk:)! Az őr jobbra, mi balra el, máris szép virágba botlottunk, sajnos a nevét nem tudom.

Kígyós történelmét Lajos koma igen jól ismeri. Itt élt eleink nyomát több helyen fölfedeztük.

A naplementében, már hazafelé kanyarodva az Apátyi utat próbáltuk fotózni, hát nem könnyű... Sajnos csak kis része őrzi egykori szépségét és hangulatát.

A vázakat és az objektíveket felváltva, szükség szerint cserélgettük egymással, de a következő képet biztosan Lajos készítette (mer' én nem emlékszek rá), a legszebb a délutánról. Sziki őszirózsán (Aster tripolium subsp. pannonicus) üldögél a "valamilyen" szép lepke.

A füles a legelő és az erdő találkozásánál nézgelődött, amint meglátott bennünket, azonnal lelépett és néhány másodperc alatt eltűnt; szintén Lajos zsákmánya.

A hím cigánycsuk az útszéli kukoricán szedegetett, a lemenő nap utolsó sugaraiban sikerült lefotóznom (nem volt könnyű:), némi vágás kellett.