Kötegyántól Sarkadig 2.

Külön posztolom az útközben talált és beazonosított növényeket. Nincs köztük különleges, cserébe ezek a fajok amolyan útjelzők és ismeretre érdemesek. Természetesen akkor is, gyomnövények vagy kellemetlen a jelenlétük.
Subás farkasfog (Bidens tripartita).

A közönséges- vagy vadkomlót (Humulus lupulus) a Gyepes partján és útközben több helyen megtaláltuk, odavaló, örülünk:-) Ha gyakrabban járnék mezőre, kimerném próbálni levesbe, köretnek, savanyítva.

A fehér lipatop (Chenopodium album) gyomnövény, viszont fiatal levelei ehetők, amolyan spenótféleként. Úgy olvastam, hogy Ázsia egyes részein haszonnövényként termesztik.

A tövises lepényfát (Gleditsia triacanthos) a falu szélén találtuk. Elég nagy, 10-15 centis tüskéiről lehet megismerni.

A vízi harmatkása (Glyceria maxima) a vízivilágot idézi,

ahogy a vízi csillaghúr (Myosoton aquaticom) is.

Na, ennek nem örvendünk..., beletelt némi időbe, mire kinyomoztam, hogy bojtorjános szerbtövis (Xanthium strumarium).

Fekete nadálytő (védett) atalanta lepkével.

Saját kútfőből borzas füzikét (Epilobium hirsutum) mondok rá.

Csokornyi réti őszirózsa (Aster sedifolium).

A fajok meghatározásában és a saját határozás megerősítésében a Botanikafórum és Fészbuuk növénytudó tagjai segítettek. Köszönöm szépen.

Ősz a Csanádi pusztákon 1.

A hónap végén botanikussal, a területhez hűséges természetjárókkal kirándultunk és fotóztunk a Csanádi pusztákon. Egyetlen vízfolyása a Száraz-ér. Valamikor dereglyékkel hajóztak rajta. Mostanra a vízrendezés és a klímaváltozás miatt egyes részein alig van benne víz.
Nem akárki, hanem a fekete ökörfarkkóró (Verbascum nigrum) fogadott minket az egyik legelő szélén.

A sarlós gamandort (Teucrium chamaedrys) a botanikus mutatta. Simán elmentem volna mellette... Gyógynövény, ez itt egy kisebb méretű példány.

Az ebfojtó müge (Asperula cynanchia) látványosabb, messziről virít, könnyebb is megjegyezni. Gyakori vadvirág volt valamikor, de az intenzív területhasználat miatt megritkult. Jegyzem, hogy a virág lehet rózsaszínes.

Egymás mellé teszem a 2 különböző orbáncfüvet, mert így mutatja meg a két faj a habitusát. Magamtól nyilván nem tudnám, de rendes a botanikus, bírja a lelkes ámátőröket:) Karcsú vagy elegáns orbáncfű (Hypericum elegans) és

mocsári orbáncfű (Hypericum tetrapterum).

A vajszínű ördögszemet (Scabiosa schrolenca) már ismerem. A virágot próbáltam közelebbről leképelni.

Tájkép, és

a sziki őszirózsa (Tripolium pannonicum) virága közelebbről.

Jó kis macskaherés folt; gumós macskahere (Phlomis tuberosa).

A hasznos tisztesfű (Stachis recta) elvirágzott, és

még virágzó példányai.

Homokpuszták 1.

2015. szeptemberének közepén a dunamenti homokpusztákon fotóztam. Először jártam erre, és már ahogyan megközelítettük a pusztákat, teccett a nyugalom, a viszonylagos érintetlenség.

A természetszerető túratársaknak köszönhetően a törékeny pillanatokból is sikerült néhányat megörökítenem; valamelyik boglárkalepke várja a meleget.

És sorra jöttek az érdekes, máshol nem látott fajok. Bennszülött növény, jobbára az érintetlen szikesek lakója a magyar sóballa (Sueda pannonica).

Kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata),

sziki útifű (Plantago maritima),

a szikes-homoki puszták egyik sótűrő növénye, tán gyógynövény is, a pozsgás zsázsa (Lepidium cartilagineum),

éles mosófű vagy sikárfű (Chrysopogon gryllus).

A mocsári teknős (Emys orbicularis) nyomainak, tojásmaradványainak kifejezetten örültem. Teknőcék érzékenyek az emberi zavarásra, miközben fontos szerepük van az élővilágban.

A borznyomon (Meles meles) némiképp meglepődtem, mondjuk eredendően kevés adatom van, tán ez a második.

Jegyzem a sziki őszirózsát (Tripolium pannonicum).

Itt egy szép élőhelyrészlet egy érdekes növénnyel,

amiről többeket megkérdeztem, végül sziki varjúhájnak (Sedum caespitosum) naplózom.

A tövises iglice (Onozis spinosa) szintén ismerős, több helyen láttuk a pusztán.

Még néhány kép a pusztáról...

Van még érdekesség, orchidea ráadásul, folytatás alább:)

Őszi réteken

2015. decemberében még 2014-es képeket töltök... 2014 szeptember végén a megye északi részén, a védett pusztákon nézgelődtünk. Az árnyékos részeken a sziki őszirózsán (Tripolium pannonicum) a harmat még ott csillogott.

Vörös fogfüvet (Odontites rubra) most láttam először, pedig őshonos és elvileg sokfelé van. Naplózom, hogy a tátogatófélékhez tartozik, és kistermetű, sztyeppréti növény. Figyelni kell, hogy észrevegyük.

A bimbós pöfeteg (Lycoperdon perlatum) egyre több helyről ismerős.

A fölmagzott sziki kocsord (Peucedanum officinale) megérdemel 2 képet.

Ismeretlen lakókat találtam, türelemmel kivárták, amíg végigfotóztam őket. Szeretném pontosabban meghatározni a fajokat. (A 4. kép sokkal távolabb, az ártérben készült.)

A réti imolát (Centaurea jacea) a társulás miatt naplózom. Felírom, hogy az őszirózsafélék családjába tartozik, természetesen az imolák nemzetségébe.

A terület egyik legszebb részlete: aranyfürtös őszirózsás.

Több kitérő után Békéstől Doboz irányába a Kettős-Körös oldalában nézelődtünk. Botolófüzes, vadszőlős részeket láttunk. Nehéz a hangulatot megörökíteni. A bókoló farkasfogat (Bidens cernua) már láttam, de talán még nem naplóztam.

Egy keserűfű és egy folyórészlet a végére.

Jó területet bejártunk, sokféle növénnyel találkoztunk, csak néhányat sorolok: ökörfarkkórók, vadkomló, farkasalma, fekete nadálytő. Köszönöm növénytudó útitársam társaságát és türelmét:)
Megpróbálom felpörgetni a digitális naplózást.