Az orgoványi határban 2/3.

(Kérdésre válaszolva írom, hogy jelentős lemaradással, 2019. januárjában posztolom ezeket a képeket.)
Egy átlagos "zöld" legelőnél nézelődtünk, veronikát találtunk,

amit második körben lecsepült veronikának (Veronica prostrata) határozok.

Sokfelé találtunk mocsári gólyahírt (Caltha palustris).

Mezei gyöngyköles (Buglossoides arvensis).

Vezetőnknek köszönhetően benéztünk a borókásba; közönséges boróka (Juniperus communis). Ő az egyetlen honos borókánk, ahol jól érzi magát, ott állományalkotó.

Nagyjából belefeledkeztem a fotózásba, így vettem észre ezt a földön készült fészket a fiókákkal. Néhány képet engedtem csak magamnak, nyilván vaku és pisszenés nélkül. A házi kedvencek (kvadosok, krosszosok, macskák, kutyák) néhány hét alatt órási területen képesek felszámolni a hasonló költéseket...

A területen találtam még valamilyen zúzmót a fűben. Hogy volt-e alatta lehullott ág például, azt nem tudom.

Itt találtam a homoki árvalányhajat (Stipa borysthenica). Jó játék a szellőben kedvesen lengedező növényt az af-fel lekövetni:)

Akadt néhány példány homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria), nem sikerült rendesen lefotózni, ez egy vágott kép.

A következő növénynél néhány hét alatt rájöttem, hogy pimpó. A közelebbi határozást Lila Pereszke olvtársnak köszönöm: homoki pimpó (Potentilla arenaria).

Galagonyának gondolom - rosszul gondoltam... A növény arany ribiszke (Ribes aureum). A termése ehető, ezért bekerült a kertészetekbe és szaporították, nemesítik. Tanyák köré ültették sövénynek. Elvileg invázív faj, gyakorlatilag nem veszélyes. A Wiki további érdekességeket ír a növényről. Köszönöm OZS segítségét a határozásban.

Ilyen príma homoki utakon kocsikáztunk:)

Az orgonavirág a tanyavilágban többfelé díszített: közönséges vagy májusi orgona (Syringa vulgaris).  Hozzátartozott gyerekkorunk hangulatához, és a falusi népek szívesen használják  manapság is. Lehetne többet ültetni, akár sövénynek is.

Feljegyzem, hogy van fehér változata, és hogy a törökök hozták be annó, 450 évvel ezelőtt.

Ősz a Csanádi pusztákon 2.

Érdekes és ritka faj a kunkorodó árvalányhaj (Stipa capillata).

Ez a borkóró a közönséges (Thalictrum minus), számomra bennszülött fajnak tűnik, száraz, eredetihez közeli állapotú száraz pusztákon találtam meg.

A vesszős füzény (Lythrum virgatum) honos nálunk; kisebb termetű, 40-50cm magas. Szereti a vizes környezetet. A száraz pusztán elég kopottan virított.

Legyen egy tájkép. Ezen a részen bóklászni, hallgatni a szellő suttogását, kisebb időutazás. Meditációra, mélázásra, emlékezésre késztet:)

Tejoltó galaj (Galium verum), egykor gyakran használt gyógynövényünk.

Szeptember végén szépen színesedik.

Közönséges oroszlánfog (Leontodon hispidus); ehető és gyógynövény. Hasonlít a pitypanghoz, de attól jóval később nyílik.

Érdekes pillangós növény a hólyagos csűdfű, népi nevén héjaköröm (Astragalus cicer), méternyire is elkúszik. Ősz lévén, fekete terméseivel találtam. Orvosi segítséggel immunerősítő gyógynövény.

Közönséges boglárka(lepke) (Polyommatus icarus) őszirózsán .

Újra festő zsoltina (Serratula tinctoria), itt őszirózsával. A megye északi pusztái után most a déli részről posztolom.

Macskafarkú veronika (Veronica spicata) utolsó virágaival.

A végére egy invázív gyomnövény Kínából, a sárga selyemmályva (Abutilon theophrasti). (A Kr. e. IV. században élt Theophrasztoszt sokan a botanika atyjának tartják.)
Bár ehető növény, de elszívja a vizet és a tápanyagot környezetétől.

A terület szárazon, az egyre kevesebb víz ellenére is kellően fajgazdag, minden évszakban vissza kellene menni fotózni. Aki ezt a területet lyól megismeri, az kellően átfogó képet kap a Körös-Maros köze egykori élővilágáról.

Homokpuszták 1.

2015. szeptemberének közepén a dunamenti homokpusztákon fotóztam. Először jártam erre, és már ahogyan megközelítettük a pusztákat, teccett a nyugalom, a viszonylagos érintetlenség.

A természetszerető túratársaknak köszönhetően a törékeny pillanatokból is sikerült néhányat megörökítenem; valamelyik boglárkalepke várja a meleget.

És sorra jöttek az érdekes, máshol nem látott fajok. Bennszülött növény, jobbára az érintetlen szikesek lakója a magyar sóballa (Sueda pannonica).

Kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata),

sziki útifű (Plantago maritima),

a szikes-homoki puszták egyik sótűrő növénye, tán gyógynövény is, a pozsgás zsázsa (Lepidium cartilagineum),

éles mosófű vagy sikárfű (Chrysopogon gryllus).

A mocsári teknős (Emys orbicularis) nyomainak, tojásmaradványainak kifejezetten örültem. Teknőcék érzékenyek az emberi zavarásra, miközben fontos szerepük van az élővilágban.

A borznyomon (Meles meles) némiképp meglepődtem, mondjuk eredendően kevés adatom van, tán ez a második.

Jegyzem a sziki őszirózsát (Tripolium pannonicum).

Itt egy szép élőhelyrészlet egy érdekes növénnyel,

amiről többeket megkérdeztem, végül sziki varjúhájnak (Sedum caespitosum) naplózom.

A tövises iglice (Onozis spinosa) szintén ismerős, több helyen láttuk a pusztán.

Még néhány kép a pusztáról...

Van még érdekesség, orchidea ráadásul, folytatás alább:)

Homoki tanyák közt 2.

Előbb az egyik fenyvesben vettem észre néhány gyengébb tövet, aztán tudatos kereséssel órák múlva bőven találtunk kései szegfűt (Dianthus serotinus); síksági bennszülött faj. A homokon is terem szép:)

Régi, de ritkán látott ismerős a sziki cickafark (Achillea asplenifolia). Ő nem gyógynövény, de szépen díszíti a nedvesebb ösvényeket.

Szintén új faj a blogon a fényes poloskamag (Corispermum nitidum). A szakirodalom szerint pionír faj a homoki gyepeken, de ma már megjelenik homoki utak szegélyében és homokbányákban.

Homoki árvalányhaj az egyik gyepesebb területen (Stipa borysthenica).

A kacsafarkú szenderért (Macroglossum stellatarum) talpaltam egy ráadás kanyart; ezek a képek alapoptikával készültek és némi vágással naplózom.

Egyszerű őszi kirándulásra indultunk olyan helyre, ahová évek óta visszajárunk. És mégis mennyi érdekesség... Kevéssé fontos, hogy akad védett faj a naplózottak között. Sokkal inkább az a kérdés, hogy ebből mennyit veszünk észre, hogy a kultúrsivatagban, a lebetonozott tájban vagy az intenzív termelésben ezek közül mennyi maradhat meg.