Az orgoványi határban 3/3.

Volt még kedvünk és időnk bóklászni, így egy szóbeli vázlat alapján kosborozni indultunk. Nagyjából ez volt az úti célunk.

Jó nagy terület, jó nagy sétákkal találtuk meg az agárkosborokat (Anacamptis morio).

A lilák után találtunk fehéreket, ehhez azért kellett némi vakarózás és ellenőrzés, mert nekem újdonság.

A pusztának is vannak titkai. Nehezen adja és szemérmes, cserébe ezek honos orchideák.

Elégedetten indultunk lényegében már vissza és haza. Azért tartottunk még néhány csendes megállót. Itt például farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias) és ernyős sárma adja a látványt.

Egy gyönyörű nagy kócsag (Ardea alba) egy gyenge képen,

és egy vadászgató fehér gólya (Ciconia ciconia) zárja az orgoványi csavargást.

A csongrádi elkerülőn még lefotóztam a kunhalmot a kereszttel és a májusi orgonával (Syringa vulgaris).

Nagyon jó túra volt, minden percét élveztem:)

Az orgoványi határban 2/3.

(Kérdésre válaszolva írom, hogy jelentős lemaradással, 2019. januárjában posztolom ezeket a képeket.)
Egy átlagos "zöld" legelőnél nézelődtünk, veronikát találtunk,

amit második körben lecsepült veronikának (Veronica prostrata) határozok.

Sokfelé találtunk mocsári gólyahírt (Caltha palustris).

Mezei gyöngyköles (Buglossoides arvensis).

Vezetőnknek köszönhetően benéztünk a borókásba; közönséges boróka (Juniperus communis). Ő az egyetlen honos borókánk, ahol jól érzi magát, ott állományalkotó.

Nagyjából belefeledkeztem a fotózásba, így vettem észre ezt a földön készült fészket a fiókákkal. Néhány képet engedtem csak magamnak, nyilván vaku és pisszenés nélkül. A házi kedvencek (kvadosok, krosszosok, macskák, kutyák) néhány hét alatt órási területen képesek felszámolni a hasonló költéseket...

A területen találtam még valamilyen zúzmót a fűben. Hogy volt-e alatta lehullott ág például, azt nem tudom.

Itt találtam a homoki árvalányhajat (Stipa borysthenica). Jó játék a szellőben kedvesen lengedező növényt az af-fel lekövetni:)

Akadt néhány példány homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria), nem sikerült rendesen lefotózni, ez egy vágott kép.

A következő növénynél néhány hét alatt rájöttem, hogy pimpó. A közelebbi határozást Lila Pereszke olvtársnak köszönöm: homoki pimpó (Potentilla arenaria).

Galagonyának gondolom - rosszul gondoltam... A növény arany ribiszke (Ribes aureum). A termése ehető, ezért bekerült a kertészetekbe és szaporították, nemesítik. Tanyák köré ültették sövénynek. Elvileg invázív faj, gyakorlatilag nem veszélyes. A Wiki további érdekességeket ír a növényről. Köszönöm OZS segítségét a határozásban.

Ilyen príma homoki utakon kocsikáztunk:)

Az orgonavirág a tanyavilágban többfelé díszített: közönséges vagy májusi orgona (Syringa vulgaris).  Hozzátartozott gyerekkorunk hangulatához, és a falusi népek szívesen használják  manapság is. Lehetne többet ültetni, akár sövénynek is.

Feljegyzem, hogy van fehér változata, és hogy a törökök hozták be annó, 450 évvel ezelőtt.

Kedvenc pusztánkon

Az egykori majorból a puszta felé kanyarodtunk.

Talán 3 perc múlva képeltem a madarat. Nem ritka, de nekem talán második képem róla. TB segítségével tudom, hogy sordély (Emberiza calandra); a kép erős vágás, de csak oldalról.

Ürmös-kamillás; mezei üröm (Artemisia campestris) és kamilla, azaz orvosi székfű (Matricaria chamomilla). Kölökkorunkból a naaagy kamilla mezőkre emlékszem, az ürmöt később fedeztem fel.

Erre a csigára még visszatérek.

Aggasztó, hogy április közepén már száradnak ki a tocsogók. A hínáros víziboglárkával (Ranunculus trichophyllus) még szerencsénk is volt, és remélem, elszórta a magjait.

Kökény kisasszony ünneplőbe öltözködik:)

A túzok már kipusztult a pusztáról, a vércséknek azonban szerencsére még kiváló élőhely. Ő vörös vércse (Falco tinnunculus), folyamatosan láttuk fajtársait.

Egy szép szamóca, hátha majd közelebbről is meghatározom.

A közönséges vagy májusi orgona (Syringa vulgaris) ha nem is őshonos, de hozzátartozik vidékünkhöz. Az egykori tanyavilágban sokat ültették, és van, ahol most is mezsgyehatároló. Talán a tanyákról vadult ki vagy éppen valamikor itt tanya volt.

A következő helyszín amolyan csendes visszatérés gyerekkorunkba. Valamikor sokat csavarogtunk erre, az egykori marhahajtó úton. Nagyon jókor érkeztünk, a tavaszi hérics (Adonis vernalis) gyönyörűen virágzott. Mondhatom, meghemperegtük a pusztát:)

És a végére egy tájkép az öreg tölgyekkel és az egykori országúttal.

Természetbogarászokkal

Gyerekekkel természetbogarászva lőttem a következő képeket, velük is lehet igen jó fajokat fotózni:) Több rövidebb kirándulás képeit hozom. Patkónyomos hangulat a falu határából.

Nappali pávaszem (Inachis Io) a traktorút széléről.

A sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix) a fácánnevelős liget egyik kőrisfáján vadászgatott.

Közönséges orgona (Syringa vulgaris) a tavaszi erdőből.

A farkasalmalepkét (Zerynthia polyxena) az erdei úton fotóztuk, a gyerkőcök ráéreztek a megfigyelés ízére, szinte ők vezettek.

Közönséges tűzlepke (Lycaena phlaeas) és

egy pusztai sárma (Ornithogalum kochii) a sok-sok érdekesség közül.

Köszönöm a fórumtársak és T.B. segítségét a határozásban.