A pusztai oázis

Békés déli részét magam is kevéssé ismerem, pedig ihletett helyeket rejteget. Május első napjaiban a pusztai templomhoz látogattunk, vagy 20 éve jártam a környéken legutóbb.

A XII. században építették, az emberi felelősségérzet és összefogás szép példája a mostani állapot. Pedig a fenntartó éppenhogy nem dúskál az anyagiakban...

A templom környéke valóságos oázis, remek fajokat találtunk. Foltos árvacsalán (Lamium maculatum), apró nefelejcs (Myosotis stricta), pusztai sárma (Ornithogalum kochii), gyöngyvirág (Convallaria majalis).

Az árnyékban szúnyogot fotóztam, nem is akármilyet:), a közelebbi határozás folyamatban.

A környező rétek igazi alföldi élőhelyek: ürmös, kamillás, szikes legelők. Felemás zsázsa (Lepidium perfoliatum) és kamillás környezet.

Csöndes, de szép élményekkel autóztunk visszafele. Az elvirágzott törpemandulát (Amygdalus nana) az egyik forgalmas kövesút mellett fotóztam, az indás ínfüvet (Ajuga reptans) szintén. A mandula valamikor elterjedt volt, élőhelyei mára megritkultak, elfogytak, ahogyan "ez" is 15 év alatt harmadára zsugorodott. Pusztai cserjések, tölgyesek szegélynövénye, az ősi táj szép hírmondója.

Indul a mandula

Ismét esős, szeles időben mentem kedvenc területemre, de menni kell, mert ha lassabban is, de nyílnak a virágos növények. Ahogyan a fórumos beszélgetéseken kiderül, a formailag tiszta kompozíciók előfordulási helyei a természetfotós pályázatok..., ezért ehelyütt is vállalom a törpe mandulát (Amygdalus nana), amit egy fiatal tölgyes szegélyében találtam.

Pici szellő is megnehezíti a makrofotós feladatot. Legalább fél órát dekkoltam ennél a jól megközelíthető fűfélénél...

A fekete nadálytöveket (Symphytum officinale) már válogatni lehetett ami ugyebár a fotózhatóság miatt lényeges szempont:). Népies nevei a wikipédia szerint forrasztófű, nadálygyökér, madárgyökér vagy feketegyökér. Ismert gyógynövény, bár házi alkalmazását élőben még nem láttam. Sok van belőle Békésben, nálunk különösen szépek. Állványról fotóztam, a második képpel elégedett vagyok:)