Ismerősök az Ír-tenger partján (6)

Izgalmas és hosszú munka volt meghatározni a leképelt élővilágot.
A tengerparton apálykor sétáltunk, ahogyan az előző poszt képeiből is kitetszik, itt készültek a következő képek. Első találkozásom a medúzák nagy családjával: szélrózsa medúza (Chrysaora hysoscella): 10-30cm átmérő, 16 barnás "V" sáv, stimmel:)

Parti tarisznyarákok (Carcinus maenas) az árapály határán; túl könnyen fotóztam őket...

Itt jegyzem fel a kis palloskagylót (Ensis ensis), ami elég jellegzetes, késtok formájú és elég különleges az életmódja. Az üres kagylókból nagyon sok hevert az apályos parton.
A nagy dűnesor belső oldalán várakozáson felüli növényvilág díszlett; a réti margitvirág (Leucanthemum vulgare) ilyen tömeges.

A lizinkát közönségesnek (Lysimachia vulgaris) határozom; ez sem csúnya.

Az erdei deréce (Epilobium angustifolium) a 2. közös ismerős, több helyen előfordul.

A tengerparti iringót (Eryngium maritimum) pedig a La Manche csatorna partján láttuk pár nappal korábban, és itt is gyakori.

Iglicét találtam, de csak a határozók között merem leírni, hogy kúszó (Onosis repens).

A ligetszépe szintén ismerős itthonról, a fajt még nem sikerült pontosítani.

A ligetszépefélék családjába tartozik ez a füzike, amire óvatosan borzas füzikét mondok (Epilobium hirsutum).

A jakabnapi aggófű (Senecio jacobea) szépen és sokfelé virított.

A halofitákról most olvastam először, ámbár néhány képviselője pusztáinkon is tömeges. Ez az érdekes kinézetű növény húsos sziksófű (Salicornia europaea).

A határozások nagyobb része saját munka a tévedés lehetőségével. Néhány növénynél a Botanikafórum lelkes növényészei adtak megerősítést, irányzékot vagy pontos fajmeghatározást, amit ezúton is nagyon köszönök.
(A képek az előző posztban bemutatott helyszíneken készültek.)

La Manche (3)

Távolban a jó öreg Európa:), avagy egynapos kirándulást tettünk a Csatornához. Itt tudatosodott bennem, hogy földrajzi értelemben elhagytam a "gyönyörű nőt"*. Először jártam tengernél fényképezőgéppel, először úgy, hogy jutott idő nézelődni, bóklászni.
Apálykor jó lemenni a vízhez. A szakasz tiszta, emberi szemetet talán nem is láttunk. Ilyenkor láthatóvá válik a sok-sok kisebb-nagyobb ér, csatorna, ahol mozog a tengervíz.

Hűvös, felhős, szeles időben érkeztünk...,

de gyorsan melegedett az idő és meglepően benépesült a part. Ez már a dagály, s miután úszásra nem készültünk, igencsak figyelni kellett. Komámnak köszönhetően megúsztuk:)

A parton, a dűnék oldalában tettünk néhány kilométeres sétát, miközben nagyon szép jeleneteket fotóztam. Az a viszonylag magas fűféle homoknád (Ammophila arenaria), nemcsak megél a homokon, hanem telepítik is a homok megkötésére.

Őt nem sikerült még azonosítani,

a sóvirág (Limonium gmellini) viszont kedvenc szikes, azaz sós pusztáinkat idézte. A szik és a sós összefüggés "le is esett", "okosan és bölcsen" bólogattunk és örültünk, mert ugyanazt a pusztát juttatta eszünkbe, ahol kölökként sokat jártunk.

A következő növényeken már ötletelgettem pár napot... Kis ezerjófű (Centaurium erythraea), s ha jó a határozás, akkor ez itthon is előforduló gyógynövény, nem is akármilyen.

Ez a szúrós növény tengerparti iringó (Eryngium maritimum), megjegyezhető az angol neve: see holly.

A másik, kedvenc pusztánkra emlékeztető élőlény, nekem ugyan olyan kedves, mint a sóvirág, a bíbic (Vanellus vanellus).

Itt éreztem igazán, hogy szabadságolok. Jobban kinyílt a horizont, mint a síkságon. Nagyon király volt.
*Varga Miklós: Európa; West wittering.