Leskelődés a Kis-Balatonnál

A Kis-Balaton felé vettem az irányt, érzésre álltam meg fotózni néhány helyen.

Egy fűzfán találtam ezt a kis színjátszólepkét (Apatura ilia),

aztán a fentebb a füsti fecskéket (Hirundo rustica). Kedves madarak, mintha már gyülekezésben lennének.

Ahogy bentebb merészkedtem, nagyon klassz mocsaras, zsombékos részeket találtam. A hattyúcsaládot későn vettem észre...

Egy gázlót őriz őkelme, legyen tavi béka (Pelophylax ridibundus).

Sárga vízitök a terméssel (Nuphar lutea),

és sulyommal (Trapa natans).

Ezen a szép részen találtam a tollászkodó nagykócsagot (Ardea alba).

Egy tájkép vezet át a bivalyrezervátumba,

ahol jóízűt ürgéztem; közönséges ürge (Spermophilus citellus). A nagy melegben is mozogtak, nagyon is jól telt az idő. A tucatnyi képből elég 2.

A végére a terület gazdái a vízibivalyok (Bubalus bubalis).

Szép csordát tart a nemzeti park, a bivalyok járta terület sokféle érdekességet mutat a természetjáróknak. Három év késéssel ennyi kép is elég ahhoz, hogy alkalmasint visszamenjek:-)

Csatornahajós (7)

Walesből visszatérve az autópályán, kocsiból fotóztam a kedves jelenetet.

London óriási város, falusi léptékkel elképzelhetetlenül nagy. A képet zöldíti, hogy olyan nagy parkok is vannak, mint a 2000 hektár területű Windsor Great Park.

Néhány órát sétáltunk benne, de talán a fáradtság miatt keveset fotóztam. Csak 2 növényt naplózok. Az első különlegesség, a hanga (Erica) növénynemzetség egyik képviselője, talán a hamvas. A nemzetség tagjai örökzöldek és cserjék.

És a mocsári nefelejcs (Myosotis palustris), amit valamelyik vízfolyás partján találtam.

Délután újra találkoztam a csatornahajókkal, mégpedig a River Wey nevű folyócskán; a folyó 140km hosszú és a Temzébe torkollik. Barátságos hely sétáló, kerékpározó, kutyát sétáltató emberekkel, horgászokkal, kajakosokkal.

Kényelmes sétával értünk el egy Coxes Lock nevű helyre. A táblát az évszám miatt naplózom. Amíg nálunk a török pusztított és a Budát visszafoglaló katonák nagy része még meg sem született, addig a Szigeten már a vidéki vízi közlekedést fejlesztették.

Egy zsilipelést végigfotóztam: nyugisan zajlik minden művelet, a zsilipet kézi erővel nyitják és zárják. A kapitány ügyesen benavigál a zsilipbe,

A hajó mögött zárják a kapukat, azután a felvíz kapuit fokozatosan nyitják, a víz pedig felemeli a hajót (olyan 4-5 méter szintet lehet nagyjából 20 perc alatt ügyesen leküzdeni),

és kényelmesen tovapöfögnek.

Jópofák ezek a lakóhajók, tulajdonképpen úszó családi házak, legtöbbje egyedi festésű.

Az útvonalakat jól kiépítették, gyakorlatias a szabályozás, és úgy tűnik, hagyománya, kultúrája van. Több ezren, talán több tízezren élnek életvitelszerűen a vízen.

A csatornák gazdasági jelentősége megszűnt, így sok egykori gyárépületet, malmot átalakítottak, itt például lakásokká. Élőben naggyon jól néz ki.

Ez egy folyóparti pub,

a fák alatt pedig a kikötő.

Azt nem tudjuk, hogy a folyó iszapjában milyen és mennyi szennyeződés van. A víz viszont legalábbis elfogadható minőségű. Alapoptikával fotóztam a szürke gémet (Ardea cinerea), a vízen pedig sárga vízitök (Nuphar lutea) díszlik; pontosabban a zöld termése látszik a vízen.

Nagyon tetszett a hely, kicsit meg is irigyeltem a hajósokat és úgy egyáltalán az angolokat...

Végtelen vízi világ 1.

Természetjáró baráti társaságunkkal július végén jutottunk el a Tisza-tóra, ahol ismét hosszú csónaktúrát választottunk. Előbb naplózom a tájképeket és a növényfajokat, a következő posztban a madarakat.
Próbáltam figyelni, talán a zártabb-árnyékosabb partmenti részeket kedveli a hosszúkocsányú víziboglárka (Rannunculus baudotii).

Ide naplózom az úszó békaszőlőt (Potamogeton natans), aminek már itt a naplóban is van sokkal közelebbi adata.

Fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) közelebbről és

háttérben a tündérfátyollal. Megunhatatlan látvány:)

Tündérfátyol mezők.....

A változatosság jegyében sárga vízitök (Nuphar lutea).

Sztráda...

És még egy kanyar a virágtengerben. A háttérben lombos fák, jónéhány madárfajnak fontos.

Séta ellenfényben

Szeptember második vasárnapján szaladtunk át Alpárra, fölfedező jelleggel nézgelődtünk a vízivilág széléről. Keveset képeltem, mégsem unatkoztunk:) A fajokat társaságban, közösen figyeltük meg. Vízitök (Nuphar lutea), ahogy a fény játszik a vízen.

Szitakötő minimál ellenfényben; alföldi szitakötő (Simpetrum sanguines).

Tán egy órát gukkeroltunk a nádas széléből.

Itt sem unatkoztunk...

Fiatal tövisszúró gébics (Lanius collurio), a képen úgy egyharmadnyi vágás.

A poszt kedvenc képe, egy igen gyakori mocsári növény, az ellenfényes virágkáka (Butomus umbellatus).

Levezetésként vadászó szürkegém a holtág szélén.

Az alkonyati fények miatt a fiatal bakcsóról elég gyenge kép készült, a vízityúk féléről pedig használhatatlan, csak szövegesen jegyzem őket. A végén csöndes autózás meg egy pofa sör. Sok ilyen napot kívánok mindannyiunknak.

Tőserdő rózsái

Nagy késéssel, 2014. márciusában folytatom a beszámolók sorát. Élmény, megfigyelés bőven akad:) Baráti társasággal túráztunk Lakitelken, a Tisza-holtág élővilágát próbáltuk meglesni. A sárga vízitök (Nuphar lutea) szép foltokkal fedi a vizet, sajnos ott a szemét.

Közelről már látom, hogy a kép bal széle lehetne jobb:)

Lementünk a térképről, állóvizes, mocsaras élőhelyen nézgelődtünk. A védelem megőrzi az ősi sokféleséget: gémekkel, kócsagokkal, kárókatonákkal, vöcskökkel szemeztünk majd egy órát.

A lassú vizek egyik legszebb dísze a védett fehér tündérrózsa, más néven fehér tavirózsa (Nymphaea alba). A mocsár széléről próbáltam elfogadhatót képelni.

Végül a szikrai nagy vizes rét rejtett vizekkel és halkszavú, végtelen nyugalommal.

A vízi boglárkát (Rannunculus baudotii) a partszéli süppedősben, tulajdonképpen a bakancsom mellett fotóztam. Kompozícióra elég kevés választék adódott.

Az árnyas, bükkös gyertyános-tölgyes erdőből a honos foltos kontyvirág (Arum maculatum) termését mutatom. Nem csúnya, viszont az egész növény mérgező.

Az erdő jelzője nem szakszöveg, hanem tételes leírása a homoki erdőnek. Ezér' járunk Tőserdőre.