Ősz a Csanádi pusztákon 1.

A hónap végén botanikussal, a területhez hűséges természetjárókkal kirándultunk és fotóztunk a Csanádi pusztákon. Egyetlen vízfolyása a Száraz-ér. Valamikor dereglyékkel hajóztak rajta. Mostanra a vízrendezés és a klímaváltozás miatt egyes részein alig van benne víz.
Nem akárki, hanem a fekete ökörfarkkóró (Verbascum nigrum) fogadott minket az egyik legelő szélén.

A sarlós gamandort (Teucrium chamaedrys) a botanikus mutatta. Simán elmentem volna mellette... Gyógynövény, ez itt egy kisebb méretű példány.

Az ebfojtó müge (Asperula cynanchia) látványosabb, messziről virít, könnyebb is megjegyezni. Gyakori vadvirág volt valamikor, de az intenzív területhasználat miatt megritkult. Jegyzem, hogy a virág lehet rózsaszínes.

Egymás mellé teszem a 2 különböző orbáncfüvet, mert így mutatja meg a két faj a habitusát. Magamtól nyilván nem tudnám, de rendes a botanikus, bírja a lelkes ámátőröket:) Karcsú vagy elegáns orbáncfű (Hypericum elegans) és

mocsári orbáncfű (Hypericum tetrapterum).

A vajszínű ördögszemet (Scabiosa schrolenca) már ismerem. A virágot próbáltam közelebbről leképelni.

Tájkép, és

a sziki őszirózsa (Tripolium pannonicum) virága közelebbről.

Jó kis macskaherés folt; gumós macskahere (Phlomis tuberosa).

A hasznos tisztesfű (Stachis recta) elvirágzott, és

még virágzó példányai.

Bél-kő 3.

Külön bejegyzést írok-hagyok a növényekről. Külön, mert szeretném jelezni, hogy a november eleji időpont ellenére bőséggel találtunk színeket és virágokat. Néhány növény biztos, a többiek határozásához visszatérek, közben posztolhatom az újabb képeket (merthogy 2014. áprilisában írom jelen bejegyzést).
Némileg szokatlan, de hozzáértők megerősítették, hogy a padkán fotózott növény simán lehet ugyanaz a terjőke kígyószisz (Echium vulgare), amit a Peresi-csatorna oldalában találtam.

Sziklagyepek most még ismeretlen növényei.

Vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca).

Valamelyik ökörfarkkóró.

Finom erdei klasszikus, vadszeder (Rubus fruticosus).

Őt sem ismerem még.

A kiskunsági buckák között

Október elején régi ismerősökhöz kirándultunk. Megtalpaltuk a homokbuckákat, végre sikerült növényeket és némi tájat is fotózni.

Az elvadult kokárdavirág (Gaillardia sp.) lakott helyet, praktice tanyát jelez. Dísznövényként szabadult ki, a világhálón azt írják, a Sziklás-hegység az eredeti hazája.

A homoki ballagófű (Salsola kali) szó szerint a homokdűlőn álldigált. Kár, hogy nem rekeszeltem...

Szép kis növény a vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca). Stimmel a hátérmosásos kép annyiban, hogy a száron nincs elágazás. Homokgyepen találtam.

Október 10-én még virított a homoki keserűfű (Persicaria arenarium); tágabb a kép, cserébe kicsit gazos - a természet márcsak ilyen, viszont jobban látszik a növény. Itt köszönöm meg BÉI-Csukóka botanikus és VÁ kedves és szakszerű segítségét.

Jókor látogattuk meg a madarászokat. Két, igen szép madarat posztolok. Elég gyakoriak, de megfigyelni nehézkes őket. Szóval hím karvaly (Accipiter ninus), és fiatal, mondjuk második éves.

Kis fakopáncs (Dryobates minor), tojó.

A fehér tündérrózsát (Nymphaea alba) nagyon közelről, 2-3 méterről fotóztam, ehhez képes elég gyengére sikeredett... Maga a séta, a látvány kiváló, még ilyen-olyan képekkel is:)

A kiskunsági utak sikeresen folytatódnak, már 2 poszt képanyaga itt figyel a winyón.