Meglepetés kardosok

Április utolsó napjaiban kedvenc erdőmet szemléztük. Huszonéve vigyázunk rá, s most újra meglepett bennünket, méghozzá kardos madársisakkal (Cephalanthera longifolia). A természet titokzatos útjain került be az erdőbe, láthatóan jól érzi magát. Élmény ennek tudata.

A meglepihez jól illik egy csodáspók (Pisaura mirabilis). Az erdőben még nem tudtam, rendes olvtárs segített a határozásban. Azon fajok közé tartozik, akik nem készítenek fogóhálót; hanem rendesen vadászik: figyel és "lerohan". Emberre ártalmatlan faj.

A bogáncslepke (Vanessa cardui) már viseletes, de itt a helye.

Volt még kedvünk kutakodni, ezért kinéztünk a Kettős-Körös oldalában lévő maradványerdőkhöz. Fürtös salamonpecsét (Polygonatum multiflorum) az aljnövényzetből.

Érdekes virága miatt figyeltem fel a csíkos kecskerágóra (Euonymus europaea).

A húsos somot (Cornus mas) az erdőszélen találtuk. Nem őshonos, de finom. Kiderült, annyira jó gyümölcs, hogy ültetvényben is termesztik.

Bíbic gyerek

Idősebb kertész (és egyben rendszeres túratársam) hívott ki a határba, arra a földre, ahol gazdálkodik. Mindjárt mutatom, hogy miért. Ezen a képen egy védett madár fészke látható tojásokkal.

A fészek a 2 keréknyom között van, látják már, hogy hol? A negyedik száraz kóró után.

Nagyon aprólékosan át kell nézni a területet. Itt a fészek. A gazda tudja, tudta, mert ismeri a területét, hogy bíbic (Vanellus vanellus) készítette.

Rövid fotózás után jártam egyet a területen. Találtam például bogáncslepkét (Vanessa cardui), ami azért érdekes, mert vándorlepke. Csak a Földközi-tengernél képes áttelelni, azaz minden tavasszal innét indulnak és eljutnak egészen Izlandig, hozzánk nagyjából áprilisban.

Egy tájkép pipaccsal, a háttérben megművelt szántófölddel.

A csatornában hínáros víziboglárkát (Ranunculus trichophyllus) találtam. Ha véletlen az "úszó" változat lenne, akkor javítom.

A szomszéd parcellában sárga billenccsel (Motacilla flava) barátkoztam, elég közel kerültünk egymáshoz:)

Jót beszélgettem a családtagokkal és a gazdával. Azzal köszöntünk el, hogy meg kellene próbálni valahogy vigyázni a költésre. A gazda végül műanyag flakonokkal jelölte meg a fészek helyzetét, amit azután könnyebb volt időben kikerülni.
Pár nap múlva tértem vissza, mert kikelt 2 fióka, és viszonylag gyorsan leléptek. Csupán néhány méterre volt a fészektől, mégis elég nehezen, 10-15 perc kereséssel találtam meg az egyiket. Szépen beleolvad a növényzetbe. Nagy telével, zavarás nélkül készítettem róla néhány képet.

Az elszabadult házi kedvencektől kezdve a mindenevő és ragadozó madarakig nagyon sok ellensége van a földön fészkelő madaraknak. Nagy dolog, hogy a gazda odafigyelt a fészekaljra, minimálisra csökkentette a zavarást, vállalt bizonyos kényelmetlenségeket és ennek köszönhetően 2 fióka kikelt. Éjjen, éjjen:)

Zsályás-lepkés

A tájkép kicsit más beállítással, láccik, hogy folytatásban vagyok.

A terület gazdagságához hozzáadódik még jónéhány faj, például a nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale).

A szekérút szélén, a rózsa szomszédságában találtuk a közönséges vagy útszéli füstikefüvet (Fumaria schleicheri); sok kis apró elágazás, nem egyszerű fotózni...

A csikorgófű (Gratiola officinalis) vagy csikorka mocsári növény eredendően. Egy 3-4 méter mély -sajnos júniusban már csontszáraz- árokban találtam meg. Erős és már nem használt gyógynövény. A Wikin további érdekességek a növényről.

Közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria) igen szép példánya.

Mezei varfű (Knautia arvensis), Priszter és a Wiki szerint rühfű. Nagy, 2m körül növény, kaszálókon, löszpusztaréteken díszlik.

A mezei zsályákon rengeteg lepkét találtunk, a képen ennek csak részletét sikerül megmutatni.

A lepkékkel legfeljebb pár éve ismerkedem. Könyvformájú és netes határozókat forgatok, sokszor órákon át. Akadnak fajok, amiket már felismerek és az esetek jó részében a családot is megtalálom, de nagyon kell a lepkészek visszajelzése. Itt köszönöm meg a lepkésztopikból apollinus és szsafian kartácsok szakszerű és készséges segítségét! Bogáncslepke (Vanessa cardui), ezt eská sikerült a határozóból kibogarászni.

Erdei busalepke (Ochlopes sylvanus), méghozzá nőstény.

A gyöngyházlepkén sokat filóztam, segítséggel tudom, hogy közönséges (Issoria lathonia).

Levezetésként bimbós mécsvirágok, és

egy határozásra váró zümi.

Köszönöm botanikus utitársamnak a közös fotózást, azt a sok tudást, amiből sajna igen keveset tudok lejegyzetelni és rögzíteni. Többedjére járjuk a területet, igen szép és fajgazdag. Nem készült fotó, de honos a területen a mételyfű, a bakfű, a fehér varfű, a hengeres peremizs, a tiszaháti iglice. Készült (gyenge) kép az apró keresztfűről, a piros szender hernyójáról. Nincs vége, visszafutok:)

Lepkék Apátyi-pusztán

Augusztus közepén szaladtam ki Lajos komámmal a pusztára. November végére sikerült időt szakítanom a lepkehatározásra.
Nagy ökörszemlepke (Maniola jurtina), nehézkes pozícióban ügyetlen kép (némi vágással). A napló kedvéért jegyzem, a lepke a hátán sötétbarna és azon van az "ökörszem".

Ibolyás tűzlepkének határoztam, de a fórumos kollégák szerint ezüstös boglárka (Plebejus argus).

A bogáncslepkét (Vanessa cardui) elég jól körbefotóztuk, de legalább 1 hibája így is van mindegyiknek...

Nem sikerült a kép a gyapottok bagolylepkéről (Helicoverpa armigera), fotóztam hernyót, ami a fórumosok szerint szapora veteménybagoly (Heliothis viriplaca). A kép jó, de nem annyira esztétikus... Láttunk még közönséges boglárkát, kergetőztem még legalább 5 féle lepkével. Eredményként a mozgás öröme maradt:) Fotóztam tövises iglicét, a kép nem jó, töröltem. Az egyik kökényesben szürkemarháék elcsatangolt méla bornyúja hűsölt. Útba igazítottuk:)

Köszönöm GOHR és sappeni segítségét!
Kiegészítés Lajos komám képeiből, jelezvén, hogy bőven találtunk témát. Az első 2 képen tűzlepkék, a harmadikon a zsályán gyöngyházlepkék. Közelebbi határozás folyamatban.