Ősz a pusztán

A legszebb őszi időben kirándultam kedvenc pusztámon. A Nagyerdő szélén vezet a forgalomtól elzárt ösvény.

Közönséges vagy csíkos kecskerágót (Euonymus europaeus) sokfelé van. Ezek szerint jól érzi magát a száraz, de jó talajú erdőben. És szépen színezi az erdőt.

Az erdő sarkán az öreg vadkörtés sajnos pusztul...

A puszta szélén réti peremizst  (Inula britannica) találtam, még ugyancsak jócskán virágzott.

Az erdő másik oldalán az őszirózsás legelő:-)

Sziki őszirózsa (Aster tripolium) sóvirággal és rezedalepkével (Pontia daplidice). Ez az őszirózsa nálunk honos, megmarad a sziken, a vízbő helyeken méternél is magasabb.

Úgy háromszáz méterrel távolabb a puszta már másik arcát mutatja: bárányparéjos, ürmös részlet.

Tovább sétálva az erdőszélen új növényt tanulok: parlagi madársóska (Oxalis dillenii). A határozóból úgy találtam, hogy viráglakó karolópók (Misumena vatia) vadászgat a leveleken. 

Egy napozó atalanta lepke,

és egy aszparágusz spárga, azaz nyúlárnyék (Asparagus officinalis) a végére.

Láttam az ismert pusztai növényeket (bárányparéjt, sziki utifüvet, ürmöt), talán nem is fotóztam le őket. A séta, a békesség, a pusztai szellő nagyon jól esett. Lehet, hogy érzelgősség, mégis otthon voltam:-)

Kedvenc pusztánkon

Az egykori majorból a puszta felé kanyarodtunk.

Talán 3 perc múlva képeltem a madarat. Nem ritka, de nekem talán második képem róla. TB segítségével tudom, hogy sordély (Emberiza calandra); a kép erős vágás, de csak oldalról.

Ürmös-kamillás; mezei üröm (Artemisia campestris) és kamilla, azaz orvosi székfű (Matricaria chamomilla). Kölökkorunkból a naaagy kamilla mezőkre emlékszem, az ürmöt később fedeztem fel.

Erre a csigára még visszatérek.

Aggasztó, hogy április közepén már száradnak ki a tocsogók. A hínáros víziboglárkával (Ranunculus trichophyllus) még szerencsénk is volt, és remélem, elszórta a magjait.

Kökény kisasszony ünneplőbe öltözködik:)

A túzok már kipusztult a pusztáról, a vércséknek azonban szerencsére még kiváló élőhely. Ő vörös vércse (Falco tinnunculus), folyamatosan láttuk fajtársait.

Egy szép szamóca, hátha majd közelebbről is meghatározom.

A közönséges vagy májusi orgona (Syringa vulgaris) ha nem is őshonos, de hozzátartozik vidékünkhöz. Az egykori tanyavilágban sokat ültették, és van, ahol most is mezsgyehatároló. Talán a tanyákról vadult ki vagy éppen valamikor itt tanya volt.

A következő helyszín amolyan csendes visszatérés gyerekkorunkba. Valamikor sokat csavarogtunk erre, az egykori marhahajtó úton. Nagyon jókor érkeztünk, a tavaszi hérics (Adonis vernalis) gyönyörűen virágzott. Mondhatom, meghemperegtük a pusztát:)

És a végére egy tájkép az öreg tölgyekkel és az egykori országúttal.

A téli puszta

Jövet-menet kigurultam a puszta szélére és vagy 2 órányi időt sétára és levegőzésre szántam. Ismerek pár mozzanatot a puszta történetéből, és még több felsejlik a néhai pásztorok, földművesek elbeszéléséből, ráncaiból, hallgatásából. Időutazás a javából - talán ezért marasztalt a ballagó idő naplementéig.

A szomjas puszta 2.

(2017 novemberében írom a posztot, ennyi a lemaradásom... Az eredeti dátum része a dokumentálásnak, az időjárási viszonyok miatt ez fontos.)
Közönséges gyújtoványfüvön földi poszméh (Bombus terrestris) eszeget. A poszméh -bár tud csípni- elég nyugodt kis jószág, 40-50 centiről lehet fotózgatni, mégsem egyszerű...

A kunhalom oldalában darázspókot (Argiope bruennichi) találtam. A háló mögött elmosódva iglice díszlik.

A növény tövises iglice (Ononis spinoza).

A nap legszebb növénye a hegyi len (Linum austriacum). Az ország egyes részeiről hiányzik, felénk szórványosan fordul elő.

Egyik kunhalomról a másik és a táj egy részlete. Megjegyzem, védett területen vagyunk.

Magyar cickafark (Achillea pannonica) - remélem, hogy meg is tanultam a fajbélyegeket: sűrűbbek a levelek, sok az elágazás és 1 méter magas is lehet.

Kunhalom réti füzénnyel (Lythrum salicaria) és

felhőkkel.

Fehér pemetefű (Marrubium peregrinum) szintén a halom közelében; a határozást Bosna S. olvtársnak köszönöm.

A végére pedig kövér porcsinfű (Portulaca oleracea).

Ember és természet szépen megfér, de nekünk kell vigyázni. És örültem látványnak nagyon:)

A puszta nagyon száraz volt, mégis van élővilága, sőt, amit itt naplózok, annál jóval gazdagabb:) 

A puszta növényei

Jönnek a megfigyelt és legalább nagyjából meghatározott fajok. Némelyik határozáson elfilóztam pár hetet..., néhány kép a bizonytalan határozóbélyegek miatt elment a levesbe, de nagyjából összeállt az anyag.
Az ínfűn erdei busalepkék (Ochledus sylvanus).

Ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale); már megismerem:)

Sejtettük, hogy vannak, lábaltunk is utánuk szorgosan, végül egy megfásodott kunhalom oldalában megtaláltuk a madársisakokat, szerintem ezek fehér madársisakok (Cephalanthera damasonium) lennének. Több tucat példányt találtunk.

Egy szép, még növésben lévő szamárbogáncs (Onopordium acanthium).

Mezei varfű (Knautia arvensis).

A növényre erdei kányafüvet (Rorippa sylvestris) írok, ez tuti. A botanikus szerint ez a kerneri alfaj (subsp. kerneri), ami őshonos a pusztán; a Füvészkönyv szerint itt még vannak viták, a hibridizációról nem is beszélve. A botanikust ismerem, megsüvegelem, amit mondott, jegyeztem.

Szép tagja a perjefélék családjának a csomós ebír (Dactylis glomerata);

a rókasást (Carex vulpina) az előző növényhez elég közel fotóztam.

A poloska hivatalosan csíkos pajzsos poloska (Graphosoma lineatum), és egy turbolyán találtam. Volt vagy két tucat a növényen, elmosódva látszik is néhány példány.

Naplózom az orvosi füstikét (Fumaria officinale) - a sokak által ismert füstikefüvet.

Kép nélkül jegyzem fel, hogy a sziki üröm alap, ez az egyik drog, ami miatt megyünk:), de találtunk mezei iringót, szúrós gyöngyajakból néhány szép példányt, védett boglárkát (nekem nagyon egyforma mindegyik, ezért nem villognék a pontos fajjal).
Melegben mentünk, a magam részéről erdei ruházatban, hátizsákkal, talán 7-8km-t, nekem mégis expedíciónak tűnt... Meg azt is gondolom, hogy ez lököttség. De a kedvenc puszta, az kedvenc puszta;-)