Soczó-zug 2.

Rózsás akác (Robinia hispida) - dísznövénynek érkezett, de kivadult és önállósodott.

Fehér mécsvirág (Melandrinum album) a gátoldalon.

Arra már nem emlékszem, hogy a mezei árvácskát (Viola arvensis)

és a nagy bakszakállt (Tragopogon dubius) pontosan hol fotóztam.

Az orvosi somkóró (Melilotus officinalis) gyógynövény erős mellékhatásokkal, ezért veszélyes a használata.

Ezek a képek az ártéri oldalon, annak gát-felőli szélén készültek.

Az egyik kedvenc mocsári növényem a virágkáka (Butomus umbellatum). Az ínséges időkben vastagabb részeit megsütötték.

Mocsári kutyatej (Euphorbia palustris).

A vizes részeken tavi káka (Schoenoplectus lacustris) zöldellt. A sásfélék családjába tartozik (összesen 3200! faj), a szittyófélékkel és a gyékénnyel rokon.

A végére még egy mocsarasodó holtág részlet, amit a kirándulás legvégén fotóztam. Nem volt érkezésem nagytelére váltani, pedig legelészik a vízen néhány gázlómadár.

A határozások felénél volt többé-kevésbé pontos saját gondolatom. A másik felében a botanikafórum lakói segítettek, amit ezúton is hálásan köszönök.

Héricses

Késő délutáni órán fotós cimborával néztük meg a közeli er délyi hé_ricseket (Ad onis tra_nssylvanica).

Jutott idő a gyep növényvilágára és a következő fajokat találtuk:
fürtös gyöngyike (Muscari negletum),

mocsári kutyatej (Euphorbia palustris), a határozást EF-nek köszönöm,

csattogó szamóca (Fragaria viridis).

A közeli vasúti töltésen találtunk valami tömeges érdekeset.

Elismerem, vakaróztam, de a határozóból gyorsan kiderítettem, hogy ez bizony mezei zsurló (Equisetum arvense), méghozzá a generatív hajtása. A szár tetején spóratermő kalász van; a spórák beérése és szétszóródása után az egész hajtás elszárad. Időben mentünk terepre, így találkoztunk a különleges, első fejlődési szakasszal, ami hetekkel megelőzi az ismert zöld növényt, azaz a vegetatív részt.

Hogy mik vannak.... :-)