A szomjas puszta növényei 1.

Legkedvesebb pusztám kevéssé ismert részein fotózgattam botanikus társaságában. A puszta száraz, víznek nyoma sincs.

Az első képem a rezedalepkéről (Pontia edusa), gyakori fehérlepke.

A sziki útifű (Plantago maritima) tömeges volt, szépen színezi a pusztát.

Az erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana) pedig azért érdekes, mert a szikes puszták bennszülött növénye.

Ezt a lepkét igyekszem mielőbb meghatározni.

A sziki bárányparéj (Camphorosma annua) ilyenkor virágzik.

Az ördögszekeret kölök korom óta ismerem, s régen tudom, hogy mezei iringó (Eryngium campestre) a becsületes neve. Nagyon ideje az első képet feltölteni róla.

A keszegsaláta (Latuca serriola) az ehető növények közé tartozik. A Wiki szerint a fejes saláta legközelebbi rokona vagy őse.

Fehér tisztesfű (Stachis germanica).

Folytatás a következő posztban.

Homokpuszták 1.

2015. szeptemberének közepén a dunamenti homokpusztákon fotóztam. Először jártam erre, és már ahogyan megközelítettük a pusztákat, teccett a nyugalom, a viszonylagos érintetlenség.

A természetszerető túratársaknak köszönhetően a törékeny pillanatokból is sikerült néhányat megörökítenem; valamelyik boglárkalepke várja a meleget.

És sorra jöttek az érdekes, máshol nem látott fajok. Bennszülött növény, jobbára az érintetlen szikesek lakója a magyar sóballa (Sueda pannonica).

Kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata),

sziki útifű (Plantago maritima),

a szikes-homoki puszták egyik sótűrő növénye, tán gyógynövény is, a pozsgás zsázsa (Lepidium cartilagineum),

éles mosófű vagy sikárfű (Chrysopogon gryllus).

A mocsári teknős (Emys orbicularis) nyomainak, tojásmaradványainak kifejezetten örültem. Teknőcék érzékenyek az emberi zavarásra, miközben fontos szerepük van az élővilágban.

A borznyomon (Meles meles) némiképp meglepődtem, mondjuk eredendően kevés adatom van, tán ez a második.

Jegyzem a sziki őszirózsát (Tripolium pannonicum).

Itt egy szép élőhelyrészlet egy érdekes növénnyel,

amiről többeket megkérdeztem, végül sziki varjúhájnak (Sedum caespitosum) naplózom.

A tövises iglice (Onozis spinosa) szintén ismerős, több helyen láttuk a pusztán.

Még néhány kép a pusztáról...

Van még érdekesség, orchidea ráadásul, folytatás alább:)

Régi vizek nyomában 1.

Július közepén botanikust kísérve kedvenc pusztámon fotózgattunk. Helyben vagyunk:)

Kicsit tovább erdei mácsonya (Dipsacus fullonum) mutatja a jelet. Igyekszem olvasni és ezt már értem.

Jópofa gomba a bimbós pöfeteg (Lycoperdon perlatum). Ahhoz képest, hogy az év nagy részében terem és többféle élőhelyen, nekem ez a második találatom.

A tövises iglice (Onosis spinoza vagy O. vulgaris) ide való faj; a vastagabb ágak alja fásodik. Régebben vízhajtóként és belső gyulladások kezelésére használták.

Ősi vizek hírmondói a puszta nehezen megközelíthető részén. Úgy tudom, a folyószabályozások előtt ladikkal jártak a pusztai népek.

Füzikéék nagy család, cifra, nagyítós dolog némelyikük elkülönítése. Ő itt kisvirágú füzike (Epilobium parviflorum), ugyancsak jeles gyógynövény.

Sziki útifű (Plantago maritima).

Sziki sóvirág (Limonium gmelini) rendhagyó módon.

Bárányparéj (Camphorosma annua), egyike azon növényeknek, akik a szikkel birkóznak.

A pangó vizek fajgazdagságából reményeim szerint látszik valami. Itt és a következő képen a sárga növény réti peremizs (Inula britannica).

Folytatás van:)