Séta a Szigeten, avagy rendhagyó Dunakanyar

A Szentendrei-szigetet sokfelől látjuk, a főutakról, ahogy átkompolunk a Dunán, a környező hegyekről, a falvakból, sokezernyi hétvégi telekről. Éppen ezért érdekes érzés sétálni a Szigeten. Nemcsak a fordított látvány érdekes, hanem rengeteg apró és szép részletet rejt az 56 négyzetkilométer.
A Kisoroszi révtől ballagtam a Sziget belső részén található rétek felé,

és innét naplózok néhány képet.

Az előtérben látható növény az iszalagok között különlegesnek számító felálló iszalag (Clematis recta).

Az őszi kikerics (Colchicum autumnale) azért érdekes, mert (tok)termései áprilisban jelennek meg, augusztusra beérnek, és a növény ősszel virágzik. Ezek azok bizonyos termések.

A Wikipedia szerint a kutyatejek közül 18 őshonos, 7 pedig betelepített vagy jövevény. A vesszős kutyatej (Euphorbia virgata) az őshonos fajok közé tartozik. Itt köszönöm meg a botanikafórum növénytudóinak segítségét.

A kép a Sziget keleti oldalán készült: a Nagyvillám sípályája és a kilátó nem tűnik túl messzinek, pedig járművek nélkül minimum triatlon feljutni:-)

A túlparton a Sibrik-domb, rajta római kori Limes erődítménye a Pone Navata; időutazás a javából,1700 éve szinte változatlan a látvány.

Ezen a képen már látszik a Fellegvár, ami IV. Bélát, Mátyás királyt és a középkori életet idézi. Meg az előttünk élőket, akik hozzánk hasonlóan, még mindenféle kommunikációs izé nélkül fürkészték a vizet meg az uralkodói jövés-menést. Az az egykori halász, aki sokszáz éve a napi betevőért vízre lökte csónakját, az vajon mennyit tudott a világ és a "nagyok" dolgairól? Jutott-e figyelem onnét fentről ide az egyszeri emberekre? Elméláztam...

Ez már a Szigetcsúcs, és a játszadozó gyerekek meg a családi zsivaj boldog gyerekkorunkat idézte, idézi.

Egyedül voltam, nem mertem belábalni a homokpadokra, még onnét is megszeretném fotózni a tájat. Visszafordultam és Kisorosziban sétáltam. Kis gyalogösvényként indul az út a Kálváriára. Még azt feljegyzem, hogy a Szigetcsúcs közelében, csak úgy simán sétálva tengeliceket is fotóztam. Kép most nem szükséges.

És itt a kápolna. Emberléptű és ihletett minden tégla.

A faluban nagyon sok igényesen felújított házat találtam, csak két részlet meg egy ráadás.

A csendes faluban nézelődve és elmélkedve mintegy feltette az i-re a pontot ez a faragott dombormű, amit nem is sikerült rendesen megfotózni, és ide kábé a hatodik korrigált képváltozat kerül.

A Kutya-hegytől a József-forrásig 3/1.

Eléggé kerek szülinapra érkeztem apai szülőfalumba. Először a Kutya-hegyen sétáltam, borász unokaöcsém itt kelti életre a Bogdányi (más néven törökverő) dinkát.

Nagyapáink megújított szőlő préselője.

Találtam fehér bujdosó mákot (Papaver dubium),

és közönséges boglárkát (Polyommatus icarius), a nőstényt.

Innét egy erősebb kanyarral az öreg kőbánya felé vettem az irányt. A kőbányává lett egykori vulkán a Csódi-hegy (tán 180 méter magas).

Régóta vigyázza az utat az öreg tölgy.

Jóféle faj a réti szegfű (Dianthus deltoides).

És a József-forrás:-) Megpihentem, elméláztam a múló időkön és hogy újra itt lehetek.

Közben a forrás megtöltötte a kulacsom és indultam tovább a zöld jelzésen. Némi gondolkodás után lemásztam az Édeslyuk-kunyhó romjaihoz. Valamikor menedékház volt, és többször szóba került az ujjáépítése. Nyomozgatok utána.

A Kalicsa-pataknak vannak vadregényes részei, a föntebbi részeken méginkább.

Erdei kőbaba, újabban sokfelé látni ilyet, legyen most szakaszhatár.

Hegyi réteken 3/2.

Jóféle réteken és erdőkben sétáltam tovább.

Nedves réteken, jobb kaszálókon találkozhatunk a réti-kakukkszegfűvel (Lychnis flos-cuculi).

Az írisz mindig élmény, mindegyik látványos, különleges a homokpusztáktól a tanyákon és a nemesített fajokon át a hegyekig. Jól határoztam, hogy pázsitos nőszirom (Iris graminea), annak észrevételezését, hogy ez a keskenylevelű alfaj (subsp. pseudocyperus), Cs. botanász olvtársnő érdeme.

Terebélyes harangvirágból (Campanula patula) szépet találtam.

Erdei útkereszteződés.

Többször megtaláltam a tavaszi kankalint (Primula veris). Középhegységi faj, és nagyszüleink nemezedéke gyógynövényként használta.

Egy véletlen különlegesség: terméses őszi kikerics (Colchicum autumnale). A virágos növényt ismerem, olvasgattam is róla, de május lévén pont gondoltam rá.

Az Alföldön is megél, de amennyire tudom, mindig jobb erdőkben a gyöngyvirág (Convallaria majalis). A nagy természetfilmes, Homoki-Nagy István írja valahol: "Szeresd a gyöngyvirág nyílás földjét, melyen a halott lomb újjá éled, és harsogó tavaszba borítja a nagy folyók partjait..."

Sárga gyűszűvirágot (Digitalis grandiflora) virágosat és bimbósat szintén többfelé láttam.

Innét már irány a hegycsúcs!

Vörös-kő 3/3.

Két helyen találkoztam a közönséges méreggyilokkal (Vincetoxicum officinale).

A kép nem az igazi, de azér naplózom az erdei gyöngykölest (Aegonychon purpurea-coeruleum). Leginkább a mészkedvelő tölgyeseket szereti.

A növényt még nem tudom, de egy segítőkész lepkész meghatározta, hogy ezüstös boglárkát (Plebejus argus) találtam.

És majdnem a végére a nagyezerjófű (Dictamnus albus). Gyógynövény is, szép is, több példányt is fotózgattam.

Régen felépítették, még állja az időket, az esőbeálló a csúcs közelében.

Egy zoomos látkép a Dunakanyarra,

egy a Vörös-kő csúcsról,

és a megunhatatlan teljes panoráma. Nagyon sok év kihagyás után értem vissza, remek élmény! Itt is megköszönöm a botanikaforum önkénteseinek a szakmai felügyeletet; a fajok nagyobb részénél már legalábbis lyó nyomon jártam.

Kiscsákói kastélynéző

Itt pusztul a közelünkben, van történelme, fájdalmas jelene, átgurultunk páran. A középkorban Ördöngös hegyese és Csákó hegyese egyesüléséből alakult Kéthegyes. Ebből alakult a hódoltság után Kiscsákó és Nagycsákó. Az uticél a kastély.

A képek sorszáma alapján itt fotóztam és magamtól közönséges karimáspoloskának (Coreus marginatus) mondom. Embert nem eszik, kizárólag vega anyagokon él.

A kastély a másik oldalról.

A szokatlan napsütésben erdei busalepke (Ochlodes sylvanus) sütkérezik.

Most már tudom, hogy a szeplőlapu nemzetségbe 10 faj tartozik, 1 honos nálunk, a kis szeplőlapu (Cerinthe minor).

Bár sok helyen nyomnövény, nekem az egyik névtelen kedvencem a nagy bakszakáll (Tragopogon dubius).

Közelebbi részlet (feltekert beállításokkal).

Folytatás a következő posztban.