2018. május 20., vasárnap

Kiscsákói kastélynéző

Itt pusztul a közelünkben, van történelme, fájdalmas jelene, átgurultunk páran. A középkorban Ördöngös hegyese és Csákó hegyese egyesüléséből alakult Kéthegyes. Ebből alakult a hódoltság után Kiscsákó és Nagycsákó. Az uticél a kastély.

A képek sorszáma alapján itt fotóztam és magamtól közönséges karimáspoloskának (Coreus marginatus) mondom. Embert nem eszik, kizárólag vega anyagokon él.
A kastély a másik oldalról.
A szokatlan napsütésben erdei busalepke (Ochlodes sylvanus) sütkérezik.
Most már tudom, hogy a szeplőlapu nemzetségbe 10 faj tartozik, 1 honos nálunk, a kis szeplőlapu (Cerinthe minor).
Bár sok helyen nyomnövény, nekem az egyik névtelen kedvencem a nagy bakszakáll (Tragopogon dubius).
Közelebbi részlet (feltekert beállításokkal).
Folytatás a következő posztban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése