Madarászat viharos időben

Viharos, szeles időben érkeztünk a Fehér-tóra madarászni. A szél miatt a gyűrűzés meghiúsult, mi azért sétára indultunk. A kép nagyjából visszaadja a körülményeket. A nádas fölött egy hím barna rétihéja (Circus aeruginosus), a háttérben kócsagok sejlenek. Rossz időben is érdemes természetjárózni - és ez még csak egyetlen kép.

A nagyobb madarakból bőven adódott megfigyelés. Bakcsó,

külön jó faj a vörös gém (Ardea purpurea) és

a selyemgém (hivatalosan üstökösgém és Ardeola ralloides) - erről van kép, de gyengusz.
A gyűrűzést sajnáltuk, cserébe meglábaltuk a környéket és volt időnk a részletekre és a növényekre.

Olajfának mondjuk, igazából keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia). Fényigényes, más tekintetben azonban jól bírja a szélsőséges körülményeket. Jövevény faj, nem a legrosszabb, de a védett területekről már tudatosan próbálják kitakarítani. Éppen virágzott, szép és finom az illata, ezért egy képet naplózok.

Felemás zsázsa (Lepidium perfoliatum) szép aszattal.

A kakascímernek külön örültem, most még nem merek pontosabb fajt mondani.

Az ifjúság találta, lelkesen modellnek ajánlották, én pedig jól lefotóztam ezt a cukker zöld levelibékát (Hyla arborea).

A tó másik felén is madarásztunk, komolyabb lövés nem akadt. Találtunk viszont kölök mocsári teknőcöt (Emis orbicularis).

Amint látható, szintén zukker, bírtuk is nagyon, de fotózás után szépen visszaengedtük a vízbe.

Esős időben is nagyszerű kirándulás kerekedett. A zifjúság okés volt, lelkesen érdeklődő, ennek köszönhetően remek megfigyeléseket naplózok. Akinek van kedve, rákereshet a fajokra, megszámolhatja, hogy csupán a képeken hány (fokozottan) védett fajt örökítettünk meg.

Nagyráta

Régebb óta tervezett fotózást hoztunk össze július 13-án R. Ákos kollegával, aki nem mellékesen váz szintű márkatárs, s akivel közös pontunk a makrózás. Sokat tanultam tőle -köszi ezúton is:). Szarvas és Nagyszénás között van a Nagyrátai erdő és legelő, meglepően komoly folydogáló vizekkel. A szúnyogok miatt a legelő szegélyén indultunk fotózni állvánnyal és éles makróoptikákkal. Klasszikus, de nagyon kedvelem: tövisszúró gébics (Lanius collurio) a lósóskán (hivatalosan paréjlórom, Rumex patientia).

A makrózás miatt szúrtuk ki a szarvaskerepet (Lotus corniculatus)...

...mert a virág nagyon megtetszett. A makróobjektíven keresztül figyeltem fel a pirosan futtatott szirmokra. Lengedezett némi szellő, úgyhogy jó sok időt eltöltöttünk a virággal.

Volt más is a területen, például szitatkötő. Először próbáltam szitakötőt határozni, majdnem büszke vagyok, hogy az egyik felét eltaláltam - köszönöm "Ormótlan" fórumtárs segítségét: kék légivadász (Ischnura elegans); fotó: R. Ákos.

A zöld levelibékát (Hyla arborea) nem könnyű észrevenni, és még nehezebb értékelhető fotót készíteni. Ákosnak sikerült:), ez a délután legjobb képe.

És még egy ellenfényes növénykép Ákos "tollából":), amit botanikusok réti vagy vesszős füzénynek (Lythrum salicaria vagy Lythrum virgatum) azonosítottak.

Köszönöm Ákosnak a meghívást, a közös fotózást, a hozzájárulást a képek közléséhez.