A világ végén 3/2.

Szép pillanat a folyópartról.

A madarakat a vízben óvatosan bóklászva fotózgattam. Az első a legnehezebb. Erős ellenfény, nagy távolság, tehát utólag vágva és élesítve. Magamtól nem tudtam hová tenni, de TB szavára nagyon adok, tehát szürke légykapó (Muscicapa triata).

A szürke gémről (Ardea cinerea) készült kép szépen visszaadja a táj és a leskelődés hangulatát.

A bakcsó (Nycticorax nycticorax) még jobb találat.

A parton lepkéket találtam, nem is keveset. Órányi időt elmókuskáltam velük. Atalantalepke (Vanessa atalanta).

Gyönyörű kardoslepkék (Iphiclides podalirius),

"muszáj" még egy képet naplózni.

A kis színjátszólepke (Apatura ilia) ezzel a látvánnyal nekem is megvan.

A következő képeken szintén ugyanez a faj van, és bár a kép sorszáma miatt talán adja magát, kértem segítséget a határozáshoz, és hát ugyanaz. Naplózom, hátha később jól jön.

GÁ lepkész-biológusnak ezúton is köszönöm a segítséget.

És még egy tájkép.

Csatornahajós (7)

Walesből visszatérve az autópályán, kocsiból fotóztam a kedves jelenetet.

London óriási város, falusi léptékkel elképzelhetetlenül nagy. A képet zöldíti, hogy olyan nagy parkok is vannak, mint a 2000 hektár területű Windsor Great Park.

Néhány órát sétáltunk benne, de talán a fáradtság miatt keveset fotóztam. Csak 2 növényt naplózok. Az első különlegesség, a hanga (Erica) növénynemzetség egyik képviselője, talán a hamvas. A nemzetség tagjai örökzöldek és cserjék.

És a mocsári nefelejcs (Myosotis palustris), amit valamelyik vízfolyás partján találtam.

Délután újra találkoztam a csatornahajókkal, mégpedig a River Wey nevű folyócskán; a folyó 140km hosszú és a Temzébe torkollik. Barátságos hely sétáló, kerékpározó, kutyát sétáltató emberekkel, horgászokkal, kajakosokkal.

Kényelmes sétával értünk el egy Coxes Lock nevű helyre. A táblát az évszám miatt naplózom. Amíg nálunk a török pusztított és a Budát visszafoglaló katonák nagy része még meg sem született, addig a Szigeten már a vidéki vízi közlekedést fejlesztették.

Egy zsilipelést végigfotóztam: nyugisan zajlik minden művelet, a zsilipet kézi erővel nyitják és zárják. A kapitány ügyesen benavigál a zsilipbe,

A hajó mögött zárják a kapukat, azután a felvíz kapuit fokozatosan nyitják, a víz pedig felemeli a hajót (olyan 4-5 méter szintet lehet nagyjából 20 perc alatt ügyesen leküzdeni),

és kényelmesen tovapöfögnek.

Jópofák ezek a lakóhajók, tulajdonképpen úszó családi házak, legtöbbje egyedi festésű.

Az útvonalakat jól kiépítették, gyakorlatias a szabályozás, és úgy tűnik, hagyománya, kultúrája van. Több ezren, talán több tízezren élnek életvitelszerűen a vízen.

A csatornák gazdasági jelentősége megszűnt, így sok egykori gyárépületet, malmot átalakítottak, itt például lakásokká. Élőben naggyon jól néz ki.

Ez egy folyóparti pub,

a fák alatt pedig a kikötő.

Azt nem tudjuk, hogy a folyó iszapjában milyen és mennyi szennyeződés van. A víz viszont legalábbis elfogadható minőségű. Alapoptikával fotóztam a szürke gémet (Ardea cinerea), a vízen pedig sárga vízitök (Nuphar lutea) díszlik; pontosabban a zöld termése látszik a vízen.

Nagyon tetszett a hely, kicsit meg is irigyeltem a hajósokat és úgy egyáltalán az angolokat...

A napos Albionban, a Temze (1)

Jóbaráti meghívásra minden eddiginél messzebb, a ködösnek nevezett Albionba utazhattam. A 2016-os utazás sok-sok élményét naplózom a következő posztokban.
Életemben először repültem. Elismerem, nagyobb élmény volt, mint ahogy vártam:)

Sokaknak szokatlan, de szándékosan kihagytam a klasszikus látnivalókat, London belvárosát 'egyazegyben' kihagytam. Egyrészt nem is vagyok nagyon múzeumos, másrészt nem hiányzik a nagy tömeg, harmadrészt rengeteg kép és film készült az emblematikus építményekről. Egy pub-ba természetesen elmentünk sörözni:).
Első sétánk a Temze nyugati(bb) szakaszára vezetett.

Ezekről a lakóhajókról lesz még szó és kép.

Ezek az apróságok nagyon teccenek, talán jégmadár.

És ha már természetbenfotózás, akkor a Temze madarai közül néhány. A nílusi lúd (Alopochen aegyptiaca) népszerű díszmadárként került Angliába. Jól el is szaporodott...

Az eddig nem ismert fajok közül az apácalúd (Branta leucopsis) az érdekesebb látványra és életmódra. Elvileg nyaralni húzódik le a Temzére, de annyira jól érzi magát, hogy szerintem költ is. Téli kóborlóként fordul elő nálunk, így védett.

A búbos vöcsök (Podiceps cristatus) természetesen itthonról ismerős; dokumentként marad ez a vágatlan, alig valami kép.

A szürke gémet (Ardea cinerea) azért naplózom, mert ő tényleg a folyóból él, nem pedig az emberi maradékból. És ha a folyóparton vadászik, akkor a folyóban van hal, tehát valamilyen minőséget elér a víz; Európa egyik legnagyobb városában járunk.

Fotóztam még bütykös hattyút, csókát, sirályokat, de ezek 'kint' is, nálunk is gyakoriak.

Kánikulai kubikos

Június végén, botanikus útitársammal indultunk a Hármas-Körös holtágaihoz. Útközben, Békés határában, a kövesút mellett néztünk rá a csatornára. A vizen sulyom (Trapa natans), a levegőben bíbicek, a vizes szántón gémek, kócsagok. Nagyszerű látvány:)

Endrőd és Peres között nézgelődtünk a holtágak és a kubikok között. Indulásnak 3 fekete gólyát riasztottunk, lencsevégre ez a szürkegém (Ardea cinerea) akadt.

Indás vagy kúszó pimpót (Potentilla reptans) naplózok.

A mocsaras holtágnál némi meglepetésre nyulat lőttem.

Van itt egy közönséges acsa (Libelulla depressa).

Június végén járunk, a holtágak és kubikgödrök jelentős része így néz ki, azaz naggyon kevés csapadékot kapott a környék, az élő folyóban sincs sok víz.

Jó kis páros: mocsári tisztesfű (Stachys palustris) és ligeti szőlő (Vitis sylvestris).

A kubikok dísze szerencsére virít, közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris). Méter körüli, szép, ide való növény.

A gát külső oldalán, ahol a kasza megállt, nyúlánk sármát (Ornithogalum pyramidale) csekkoltunk. Legalább 30m2 és legalább 40 példány.

Megfelelő mennyiségű hűtött sör és kávé bedöntése után kiszáradt kubikokban rambóztunk. A sok faj közül a keskenylevelű keserűfüvet (Polygonum minus) naplózom.

Szép részlet keserű édesgyökérrel (Glycyrrhiza echinata), a háttérben kerepfélék virítanak. Láttunk orbáncfüvet, tejoltó galajt, mácsonyákat, réti füzényt.

Asszem itt találtam ezt a szalagos szerecsenboglárkát (Aricia agestis).

Jól esett a hűsölés az élő folyónál.

És a keret kedvéért egy holtágas látkép gázlómadarakkal. Piszok éberek, a kocsi takarásából sikerült a lövés.

A legfeljebb közepes képekkel azt szeretném bemutatni, hogy egyszerűen a gáton bringázva vagy sétálva is találunk érdekes fajokat, simán többet, mint a jelen sorokat író blogger:)