2010. március 29., hétfő

Makrós próbálkozások

Már a váz megvételekor elhatároztam, hogy előbb-utóbb beszerzek egy makróobjektívet. Hát eljött az ideje, a tavasz kezdetére meg is érkezett. Két délután próbálgattam az új üveget. Kár, hogy mindig kimaradt valami a felszerelésből... Az első képen a korcs nőszirom más néven fátyolos nőszirom (Iris spuria), még a tavalyi, megszáradt virágkehellyel.

Aztán jön a nünüke, két irányból, kézből meglőve.

Egyik kedvenc alföldi növényem a szöszös ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides). Már kint vannak az első húsos levelei, a szép fények pedig megihlettek; hát ettől is 'szöszös'.

A (nyugati) salátaboglárka (Ranunculus ficaria) kellően elterjedt növény. A szembefények azt is megmutatták, hogy lakik benn valaki:)

A kis meténget (Vinca minor) ugyancsak nagyon szerettem volna nappal szemben megfotózni. Akárhogy kerülgettem őket az erdőben, nem találtam alkalmas alanyt. Mint a napraforgó, mennek a nap után - újra tanultam valamit;)

Végül egy kép az orvosi tüdőfűről, amit mi pettyegetett tüdőfűnek, mások pedig dongófűnek (Pulmonaria officinalis) ismernek. A kép állványról készült, délutáni fényekben. A teljes növényről nem sikerült értékelhetőt alkotni, majd legközelebb.

A szembefényes vagy 'kontra' fotókat néhai Boross Laci bácsi emlékének ajánlom.

2010. március 18., csütörtök

Kékcinege a gyékényen

Annyiban rendhagyó a feljegyzés, hogy az első két képet még tíz napja lőttem. Megcsapott a makrofotózás szele, ezért előkerestem a dcr-150-es előtétlencsét (még a Panához vettem), és a kitobjektívre csatolva mentem egy kört Pósteleken. A martilaput (Tussilago farfara) fotóztam, a bimbós állapot nagyon teccik.
Ma késő délután, az autózós papírmunkák után maradt időm rövid sétára. A csabai határban, egy erdősebb területen jártam egy órányit. A közeli, pár száz négyzetméteres tavacska partján figyeltem föl a kékcinkére (Parus caeruleus): a gyékényesben ügyködött, egészen belefeledkezett.
Hogy mibe, azt pontosan nem tudom, mindenesetre sikerült becserkelnem, sőt, a fényekhez igazodva kicsit komponálhattam is. A rend kedvéért a növény a széleslevelű gyékény (Typha latifolia).(Gyékényesben, nádasban nehéz homogén hátteret kialakítani, sz'al így tessék nézni.)

2010. március 3., szerda

Tavaszváró séta

A délelőtti napsütés meg az első virágos hírek a fórumokon nagyon meghozta a kedvem a fotózásra. 11 körül eldőlt a dolog, 15 órára terepen voltam, kevés idő és kevés fény maradt, de így is megérte. Az első képen egy elszáradt, de még így is szép tavalyi ligetszépe, valamelyik Oenothera.
Aztán egy Magyarországon őshonos, de Békésben elég ritka juhar, a tatár (Acer tataricum). A kakastaréj -ami hivatalosan lependék- jellegzetes; még ő is alszik.
Egy fiatal, legfeljebb 15 éves tölgyerdőn is keresztül sétáltunk. A makk az ösvény szélén figyelt, láthatóan megindult a csírázás. Pár arasszal pakoltam arréb, a látvány kedvéért.
Közönséges, más néven erdei mogyoróbokor (Coryllus avellana). Sajnos az ág benne maradt..., szívtam is a fogam rendesen...
És a tavasz igazi hírnöke a martilapu (Tussilago farfara), népi nevén lókörömfű. Vízparton lőttem, a Körös vidéken gyakori. (Naggyon hiányzik a makrós üveg...)