Tatárjuharos

Június közepén kedvenc erdőmet látogattam meg, sok éve nevelgetjük természetszerető önkéntesekkel. Legfeljebb közepes termetű őshonos fafajunk a tatárjuhar (Acer tataricum). Eddig egy képem van róla a blogon, pedig hálás faj, kopár területek fásítására is alkalmas, magyarul bírja a kiképzést:)

Az erdő szélén réti iszalag (Clematis integrifolia) díszlik. Nehéz róla tiszta kompozíciót fényképelni, ami azt is jelenti, hogy dús a vegetáció, láccik, hogy többedmagával és más fajokkal lakik nálunk.

A szeplős szegfű (Dianthus armeria) ott virít, ahol a helye van: a száraz, napos réten, a mi rétünkön:) Leventének köszönöm a faj pontosítását.

Tavaszváró séta

A délelőtti napsütés meg az első virágos hírek a fórumokon nagyon meghozta a kedvem a fotózásra. 11 körül eldőlt a dolog, 15 órára terepen voltam, kevés idő és kevés fény maradt, de így is megérte. Az első képen egy elszáradt, de még így is szép tavalyi ligetszépe, valamelyik Oenothera.

Aztán egy Magyarországon őshonos, de Békésben elég ritka juhar, a tatár (Acer tataricum). A kakastaréj -ami hivatalosan lependék- jellegzetes; még ő is alszik.

Egy fiatal, legfeljebb 15 éves tölgyerdőn is keresztül sétáltunk. A makk az ösvény szélén figyelt, láthatóan megindult a csírázás. Pár arasszal pakoltam arréb, a látvány kedvéért.

Közönséges, más néven erdei mogyoróbokor (Coryllus avellana). Sajnos az ág benne maradt..., szívtam is a fogam rendesen...

És a tavasz igazi hírnöke a martilapu (Tussilago farfara), népi nevén lókörömfű. Vízparton lőttem, a Körös vidéken gyakori. (Naggyon hiányzik a makrós üveg...)