Tavaszi szépségek:)

A hónap közepén lelkes hátizsákosokhoz csatlakozva sétáltunk egyet a határmenti erdőkben és réteken. Esőre álló időben indultunk talán másfél tucatnyian.

Volt időnk figyelni az útmenti erdőket, így találtuk meg a cseh kucsmagombát (Verpa bohemica). Jópofa, ehető gomba.

Bőven találtunk:)

Visszafelé is megkerestem őket némi fotózásra.

Több helyen megtaláltuk az igen furcsa, de szintén ehető júdásfülgombát (Auricularia auricula-judae). Zsolt, köszi!

És az aprócska, de közelről gyönyörű egyhajú virág (Bulbocodium versicolor).

A fehér változat még szebb, sajna szoftveres játékkal sem jön ki igazán a sziromlevelek halvány erezettsége.

A képet a lappangó sás (Carex humilis) miatt naplózom, mert honos gyepnövényünk. Ilyenkor még nem adja ki, de sűrűn, tömötten növekedve kör alakban terjed - ezt a Wiki-ről tudom.

A végére még egy erdei ibolya (Viola sylvestris) a faluszéli nyárfásból.

Maradvány réteken

Egy év után újra a KNP déli csücskében túrázgattam. Esőre álló időben egyedül csatlakoztam a vezetett csoporthoz.

A lappangó sásról (Carex humilis LEYSS.) csak 2 kusza fotó készült, tán ez az elfogadhatóbb. Ahol fotóztam, ott honos. Érdekes a növény, szeretném még fotózni.

A barna ásóbéka (Pelobates fuscus) a homokos-löszös területek lakója. Elvileg inkább éjszaka vadászik, azokra az élősködőkre, amiket mi nem szeretünk. Kicsit randa, de része, méghozzá értékes része a rendszernek.

A kincs, amit a mozaikos rétek őriznek, az egyhajú virág (Bulbocodium versicolor). Ilyen rétünk lehetne sokkal több, ha pár évtizede némi önmérsékletet tanúsítottak volna az illetékesek.

Aprócska növényről van szó, és jelen esetben a képek jobban megmutatják, mintha ott sétálnánk köztük. Nehéz vele betelni...

Útközben, egy mocsaras tórészleten bíbicet (Vanellus vanellus) sikerült képelni.

Napra pontosan 1 év telt el az előző túra óta, és idén kevesebb kinyílt virágot találtunk, hiányzott például a báránypirosító.

Tavaszi csodák

Március közepén a Kiskunsági Nemzeti Park déli csücskébe kirándultunk. A vizes réteknél körülbelül 1 méterrel magasabban fekvő mozaikos gyepmaradványokon tavaszi héricset fotóztam (Adonis vernalis).

A korcs vagy fátyolos nőszirom (Iris spuria) tavalyi, száraz példányait útközben sikerült leképelni.

Szakvezetéssel látogattuk meg a kiemelten védett Csodarétet, az egyhajúvirágot szám szerint nyilvántartják (Bulbocodium versicolor), még éppen láttunk virágzó példányokat.

Az aggófüvet a homokos útszélen képeltem, a mintázata tecc.

A báránypirosítót -hivatalosan homoki báránypirosító- (Alkanna tinctoria) eddig nem ismertem. Élőhelyének kulcsa a meszes homok. Erős festékanyagot tárol, amivel a bárányokat jelölték a pásztorok, szerintem textilre is jó. Kipróbálni azért veszélyes, mert a növény védett.

A túra végén a túratársakkal csak behoztunk 2zsák szemetet a területről. Ezen felül jót jártunk, nagyokat néztünk:) a fás legelőkön meg a homokvidéken.