2013. július 28., vasárnap

Ellés-part

A címadó hely Csongrádtól északra, a Csépára vezető pontonhíd közelében található a Tisza árterében. Az Árpád-korban, sőt már a szarmata időkben lakott hely volt, a XIV. században monostort alapítottak ezen a legfeljebb 7-8 méter magas dombon. Azért izgalmasak a körülmények, mert azt jelzik, hogy a gátak nélküli folyó természetes ártere hosszú évszázadokon át elbírta az áradásokat és eleink biztonsággal lakták, élték a vízjárta részeket. A helyet megtaláltuk, de nem fotóztam. Talán gazos volt a terület, talán a keresőben látottakkal volt gondom, most már bánom.
A védett réti iszalagból (Clematis integrifolia) sokat találtunk.

Réti peremizs (Inula britannica) a gát belső felén.
Az orvosi atracél (Anchusa officinalis) meghatározásában EF segített, köszönöm. Fotóztam már, aztán mégis...
Az erdei mályvát (Malva sylvestris) már város szélén képeltem. A Wiki szerint népi nevei: csúszóka, fűdző rózsa. Kölök koromból papsajtként ismerem, ehető növény. A Körös-torokban jóízű sörözéssel zártuk a sétát, az elmúlasztott sült keszegért még visszamegyünk. Remélem, minél többször:)

2013. július 26., péntek

A Marosnál

Rövid, vasárnap délutáni kirándulással néztünk szét a Maros parton. A Lombkorona sétány...
nem túl hosszú, de újszerű és érdekes. Több jól biztosított, egyensúlyozós részlet szórakoztatja a tornázni vágyókat. Ha Makó, akkor hagyma:)
Azt a kupoláját!
Némi nézgelődés után találtam fotózni valót. Ez a vadszőlőként ismert ligeti szőlő (Vitis sylvestris) őshonos, jó helyen van és szép; a hátteret a folyó adja.
Ez a részlet kifejezetten tetszik.
Még egy kupola, illetve az előző máskép(p:), elég szűk a kivágás, dehát ez sikerált...
A hely Makó külterületén található, ezért a környező ösvények is megfigyelésekkel kecsegtetnek. Benéztünk a strandra, ahol többféle nehézségű kalandpálya, hosszú partszakasz, árnyas ligetek és barátságos büfé segíti a kikapcsolódást. Meglepően jó, hétköznap szeretnék majd visszatérni.

2013. július 23., kedd

Ismeretlen csatornák

Olyan rossz képet ritkán posztolok, mint a következő. A faj érdekes, felénk ritkábban figyeljük meg, esetemben kábé két évente egyszer (sem:). A búbosbanka (Upupa epops) az egyik erdős szakaszon a gát tetején legelt, aztán a gát alján lévő bokroson pihent egy második lövés erejéig.
A következő tájképet a Vidra-tanya mögött lőttem egy holtágon.
A nap második felében a Vésztő és Doboz közötti elég széles csatornákon nézgelődtünk. Az első a Hosszúfoki csatorna, a második a Gyepes csatorna. Utóbbi partján-gátján indultunk befelé. A 2 csatorna találkozása barátságos hely, itt már jártam és fotóztam, most tovább rodeóztunk, innét már a Hosszúfokinak jelölt főcsatorna partján. Számos kilométerek és vakrepülés jellegű autózás után valahol Békés és Bélmegyer között jutottunk aszfaltútra.
A csatorna növényzete igen sűrű, így fotózni sem könnyű. Jeles gyógynövényünk a közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria), szép példányait láttuk.
Az indulási kövesút mellett, a hídnál már fotóztam mocsári nefelejcset (Myosotis palustris). Később, a csatorna (jóval) távolabbi szakaszáról mutatok képet.

A terjőke kígyószisz (Echium vulgare) gyomtársulásokban elvileg gyakori, most figyeltem fel rá, csinos gyógynövény. Összvissz három a kígyószisz, a piros változat védett.
Ezen a szakaszon már fáradtan nézgelődtem, eléggé lekötött a biztonságos navigáció. A vízhiányos Békésben jó kis vizeket, élőhelyeket láttunk, megérdemelne még néhány utat. Itt köszönöm meg a Botanikusnak, hogy kísérőjéül fogadott, hogy türelemmel magyarázta a tájat, a növényeket, újra sokat tanultam. Köszönöm!

2013. július 22., hétfő

Sebes-Körös újra

Július közepén, egy forró nyári napon Ladányból, folyásiránnyal szemben indultunk a folyónak. A gátról a Nadányi-Wenckheim-Merán kastély.
A református templom a gát belső oldaláról, 1776-ban épült újjá.
A közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris) a kubikok dísze lehetne, de szorul vissza. Ahol nem kaszálják -az erdő és a rét szegélyén- ott szépen virít.
Több helyen megtaláltuk a csombormentát (Mentha pulegium).
Közönséges gyöngyházlepke (Issoria lathonia).
Egy példány alföldi szitakötő (Sympetrum sanguineum) viszonylag tisztán és közelről.
Egy másik örvösvirágzatú növény, a vízi peszérce (Lycopus europaeus), úgy ahogy ő szereti.
Az úszó békaszőlőt (Potamogeton natans) a duzzasztót megkerülő mesterséges csatornában fotóztam. Kiváló élőhelyet ad halaknak (ti. ikra rakáshoz), madaraknak és hüllőknek.
A békaszőlőn sávos szitakötő (Calopteryx splendens).
A csombormenta hátterét peremizsek adják.
Nagyon sok fajt fotóztunk, még többet láttunk: a csatorna iszapos szélén barázda billegető szedegetett, a fehér nyaras tetején nagykócsagok tollászkodtak, van képem az erősen terjedő olasz szerbtövisről (Xanthium italicum); békakorsó, mocsári hídőr, indás pimpó, fényes borkóró, vízitök, tündérfátyol. Ez a túra első fele, folytatás a következő posztban.

2013. július 19., péntek

Angolkertben jártam...

A hónap közepén fotós kartácsokkal kirándultunk a környéken. Legtöbb időt Ókígyóson, a Wenckheim birtokon időztünk. A következő képek a monitoron túlszaturáltnak néztek ki. Mindent ellenőrizve és visszaemlékezve oda jutottam, hogy az erős nyári fényekben ilyenek a színek. Látképek a kastélytoronyból.

Két kísérlet az épület részleteiről, csigalépcső és kisharang.

A tündérfátyol (Nymphoides peltata) fotózására jobban felkészültem, így születtek a következő képek. Végre jól körbenéztem az összeköttetéseiket, egy lépéssel beljebb kerültem a vízivilágba:)
Ismerősöktől véleményeket kértem, végül több képet posztolok, mint terveztem, cserébe a továbbiakban csak a "külön érdekeseket" hozom a blogra.

Végül egy béka a vízi világból, tavi vagy kacagóbékának (Pelophylax rudibondus) mondanám.

2013. július 17., szerda

Dunakanyar

Néhány napot a Dunakanyarban táboroztam gyerekekkel, igazi szabadság kerekedett belőle. A Szent Mihály-hegy az ebéd irányából:)
Igazi, uwás örömök - mer' ilyen is van... Szemben a Börzsöny meredek letörése a Dunára, közelebbről a Szent Mihály-hegy.
A kishajóval átkeltünk és felmásztunk a barlangokhoz; a Dunakanyar fentről, emlékeim szerint a magasság 295m. 
A lepkét lefele jövet találtuk, határozás folyamatban.
Másik nap, másik túra. Igényes részlet az egyik patakparti pihenőről, Dömös természetesen.
Erdei pihenő a Rám-szakadék közelében.
Egy kép a kanyargó Malom-patakról és egy másik a Rám-szakadékból. Túravezetőként többet nem fotózhattam, a terep és a lelkes ifjúság igényelte a zodafigyelést.

Kölök korom emlékei és a 20 évvel ezelőtti táborok élményei váltak újra elevenné. Naggyon jól esett:)

2013. július 11., csütörtök

Tőserdő rózsái

Nagy késéssel, 2014. márciusában folytatom a beszámolók sorát. Élmény, megfigyelés bőven akad:) Baráti társasággal túráztunk Lakitelken, a Tisza-holtág élővilágát próbáltuk meglesni. A sárga vízitök (Nuphar lutea) szép foltokkal fedi a vizet, sajnos ott a szemét.
Közelről már látom, hogy a kép bal széle lehetne jobb:)
Lementünk a térképről, állóvizes, mocsaras élőhelyen nézgelődtünk. A védelem megőrzi az ősi sokféleséget: gémekkel, kócsagokkal, kárókatonákkal, vöcskökkel szemeztünk majd egy órát.

A lassú vizek egyik legszebb dísze a védett fehér tündérrózsa, más néven fehér tavirózsa (Nymphaea alba). A mocsár széléről próbáltam elfogadhatót képelni.
Végül a szikrai nagy vizes rét rejtett vizekkel és halkszavú, végtelen nyugalommal.
A vízi boglárkát (Rannunculus baudotii) a partszéli süppedősben, tulajdonképpen a bakancsom mellett fotóztam. Kompozícióra elég kevés választék adódott.
Az árnyas, bükkös gyertyános-tölgyes erdőből a honos foltos kontyvirág (Arum maculatum) termését mutatom. Nem csúnya, viszont az egész növény mérgező.
Az erdő jelzője nem szakszöveg, hanem tételes leírása a homoki erdőnek. Ezér' járunk Tőserdőre.