2016. június 18., szombat

Tatárjuharos

Június közepén kedvenc erdőmet látogattam meg, sok éve nevelgetjük természetszerető önkéntesekkel. Legfeljebb közepes termetű őshonos fafajunk a tatárjuhar (Acer tataricum). Eddig egy képem van róla a blogon, pedig hálás faj, kopár területek fásítására is alkalmas, magyarul bírja a kiképzést:)
Az erdő szélén réti iszalag (Clematis integrifolia) díszlik. Nehéz róla tiszta kompozíciót fényképelni, ami azt is jelenti, hogy dús a vegetáció, láccik, hogy többedmagával és más fajokkal lakik nálunk.
A szeplős szegfű (Dianthus armeria) ott virít, ahol a helye van: a száraz, napos réten, a mi rétünkön:) Leventének köszönöm a faj pontosítását.

2016. június 15., szerda

Kis erdei séta

Június elején egy iskolai kirándulós napon segítettem. Délelőtt madarásztunk, délután pedig átsétáltunk Póstelekről Gerlára. Egyszerűen az erdei sétáért, a baráti beszélgetésért. Mondtam némi tájtörténetet, kastélyokat nézegettünk és figyeltük az élővilágot. Az egynyári seprencén boglárkalepkét fotóztam. Ringlet2 kartács segített a pontosításban, amit ezúton is hálásan megköszönök: törpe farkincásboglárka (Satyrium acaciae).
És újra előkerült a kuszma, a lábatlan gyík (Anguis fragilis) - éjjen, éjjen:); ez legalább a 3. dokumentált adatom nagyjából ugyanarról a területről. Szóval nem kígyó, hanem jó kiállású gyík, teljesen ártalmatlan. Gilisztákon, bogarakon és meztelen csigán! él, miközben ő maga ölyveknek, sünöknek a tápláléka. Nekünk dolgozik, miközben fontos része a környező erdők élővilágának.


Miután mindezt megbeszéltük a zifjúsággal, azt mondták, hogy miután nem félnek tőle, egészen cuki:-)

2016. június 12., vasárnap

Torockói kirohanás

Úgy hozták a feladatok, hogy május végén hirtelen felindulásból utat vállaltam Torockóba. Rázós feladatok után délután 3-kor indultam. Egyetlen hangulatkép az odaútról:
Torockóban ébredni sokkal nagyobb élmény, mint valaha gondoltam.

Korai reggeli után lelkesen csatlakoztam a fiatalokhoz, a Székely-kőre indultunk, nagyjából a szemközti sziklák tetejére.
Itt még élveztem a tájat,
azonban gyorsan elfogyott minden levegőm. Alföldi létemre az elmúlt években jártam a Börzsöny csúcsain, a Dunakanyarban, a Bükkben, de itt röstelkedve elengedtem a fiatalokat, azzal, hogy én itt hősi halált halok, esetleg visszasétálok a faluba:)
Húsz perc lihegés után magamhoz tértem, fotóztam párat,
és "ha már itt vagyok, mászok még 40 métert" alapon elindultam fölfelé. Útközben prímán el is állítottam a képelő masinát, a legszebb részekről csak párszáz kilobájtos képeket hoztam le...
Apránként azért csak felküzdöttem magam a nyeregbe, miközben szorgalmasan morogtam, hogy "minek ezt erőltetni":).
Hát például ezért,
meg ezért,
meg ezért:)
Az élményért, a békességért, amit nem lehet szavakkal leírni, és amit réges-régen talán a Kollmitzbergen éltem át, ahogy a völgyben kanyargó Dunán meg az élet dolgain elmélkedtem.
Óvatosan, baj nélkül visszaereszkedtem a faluba, de az elmúlt évek egyik legküzdősebb és legveszélyesebb túráját teljesítettem. Nyilván keveset aludtam, és ritkán szántok... Végtelenül hálás voltam a Gondviselésnek, hogy nem történt baj.
Dél körül összeszedtem maradékaimat, kajáltam valamit, kávéztam és indultam vissza Békésbe. És ahogy elhagytam Torockót, meg is érkezett a zivatar a hegyre.
Visszaútnak szintén az Aranyos folyó völgyét választottam. Megkapja a maga szennyezését, de így is számtalan szép része van.


A növényfajokat az eggyel lentebb levő posztban gyűjtöttem össze.

2016. június 11., szombat

Torockó, növények

A sziklás részek elején sárga- vagy nagy gyűszűvirágot (Digitalis grandiflora) találtam.
A sziklás részek végén újra volt oxigénem, így 1-1 növényhez apránként leguggoltam. Ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys), olyan 1000  méter magasan.
Ezt a növényt nem tudtam "hova tenni", segítségként annyit kaptam, hogy valamelyik imola.
A termés kökörcsint idéz, a botanikai leírások szerint itt még előfordul a tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens), ami határon belül a kipusztulás szélére került; ezért óvatosan így naplózom.
A zsályás képet most már másképpen fotóznám, de talán így is mutat valamit a hegyi rétekről.
Még egy kankalint tudok azonosítani a Székely-kőről, szerintem tavaszi (Primula veris).
Visszaúton, az Aranyos folyó mellett, egy réten találtam a kakascímert. Úgy tudom, hogy a Békésben található kakascímerek Biharból érkeztek, ezért naplózom.
Ugyanitt találtam terjőke kígyósziszt (Echium vulgare),
takarmánybaltacimet (Onobrychis viciifolia), szép rajzos a virága.

Utóbbiak egyszerű és gyakori növényfajok, de jó így őket felfedezni. És így alakulnak a mozaikokból kapcsolatok, még jobb esetben összefüggések.