A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyári lúd. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyári lúd. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. május 31., vasárnap

Tőserdei madarászat

Május utolsó délutánján baráti társasággal Tőserdőn túráztunk és madaraztunk. A holtágtól indultunk.
Egy mocsaras, mostanság is könnyen víz alá kerülő rész felé kanyarodtam. Két éve randa gyalogakácos volt a területen, most próbálja a Nemzeti Park természetközelivé helyre állítani. Talán 1 percre és egyetlen lövés erejéig találkoztam a zöld gyíkkal (Lacerta viridis); a blogon új faj:) Országunk legnagyobb gyíkfaja, természetesen védett. A torokrészi (kobalt)kék folt azt mutatja, hogy nászidőben vannak, ő pedig hím állat.
Ugyanitt fotóztam fakó kéneslepkét (Colias hyale).
Réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi), a "közönséges" mocsári legelőről.
Egy rozoga lesről kukucskáltunk a vízimadarak közé, nagyszerű madarászat volt. Láttunk üstökös gémet (Ardeola ralloides), bukókat, vöcsköket, hattyúkat és még legalább féltucat vízimadarat. Spektíveztünk, távcsöveztünk ezerrel. Óvatlanok voltunk, így a part széléről nyári lúd (Anser anser) családot riasztottunk fel.
Vörös gém (Ardea purpurea) és bakcsó (Nycticorax nycticorax) fehér tündérrózsákkal (Nymphaea alba).



Mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) a parti susnyából.
Pihenésként söröztünk, kávéztunk, lazáztunk. Némi kitérővel szétnéztünk a holtág másik részén. Visszafelé búzavirágoztunk, de azt a következő posztban naplózom.

2014. március 10., hétfő

Kisvátyon

Március elején Zsadány-Kisvátyon térségében nézgelődtünk. Az aszfaltútról figyeltük és képeltük a legelésző nyári ludakat (Anser anser). A napló kedvéért 2 röpképet is elmentek.


Az őszapót (Aegithalos caudatus) egy fiatalabb erdő szegélyében csekkoltam.
Kábé ugyanott, az erdei úton fotóztam a vörös rókalepkét (Nymphalis xanthomelas).
Első bürü képem.
A biharugrai tórendszer szélén kívánkozott a tájkép.
A daravirág apró, tán 4-5 centi magas. Nem szalad sehová, fotózni mégis nehéz. Mondjuk a tocsogóba sem volt kedvem belehasalni.
A látott fajok közül jegyzem a kis tyúktaréjt (Gagea pusilla). A citromsármányról készült kép még gyengébb, a nádi sármány (Emberiza schoeniclus) viszonylag türelmesen bevárta, amíg körbefotóztam. Talán azért, mert még a téli tollazatán gondolkodott, ti. hogy le lehetne cserélni:)
A képek egyszerűek, ezekkel nem lehet villogni; ahogy a leírásból látszik, hátizsákos terepbejáráson készültek. Gyarapszik a leltár, és tán az olvasó látja, érti, hogy a kora tavaszi napon is bőven akad megfigyelhető érdekesség.