A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavaszi tőzike. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavaszi tőzike. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. április 10., kedd

Tavaszi szél vizet áraszt 2.

Uzsonna és mélázás közben a Nagy-Bihar havas csúcsát (1849m) szemléltük, mert szinte integet:)

Néhány növényfotó, elsőnek tavaszi tőzike (Leucojum vernum).
Véletlenül vettem észre a fényeket a domboldalon, ellenfényes (hát olyan-amilyen) ikrás fogasírt (Dentaria glandulosa) naplózok.
Erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides),
vörös acsalapu, más néven nagy szattyú (Petasites hybridus),
és szártalan kankalin (Primula vulgaris). Az előző bejegyzést is ide értve legalább féltucat védett növénnyel találkoztam, úgy, hogy mezei hátizsákosként magam találtam meg őket.
A legszebb tavaszi vizek idején túráztunk, így én hosszabban elidőztem a patakoknál. Elismerem, utitársaim egyáltalán nem haragudtak:-)

Aztán egy másiknál játszottam, olyat, amilyet régen akartam. Nagy fotósokat koppintottam... Ide állvány kell, ami nálam nem volt. És azon kívül, hogy kézből képeltem a műanyag kitobjektívvel, azzal is 18mm-en, még vétettem más hibákat is. A patakcsobogás és a tiszta táj elvarázsolt. Ez lett a szoftverrel némileg megvágott végeredmény (mondjuk féltucat próbálkozásból):

2017. március 16., csütörtök

Virágzó Bihar

A tavasz Biharba csalogatott, én meg mentem szívesen:)
A bükkösben hosszabban időztem, egyrészt mert a gótika az gótika, másrészt a honos lombhullató erdő színpompás szőnyeggel fogadja a látogatót. A ligeti csillagvirág (Scilla vindoboniensis) az alap, ebben díszlik például az ikrás fogasír (Dentaria glandulosa).
Az erdei galambvirágot (Isopyrum thalictroides) újra megtaláltam.
Nehéz betelni a kakasmandikóval (Erythronium dens-canis).


A hegyi legelőn ott a tavaszi tőzike (Leucojum vernum),
és egy-egy példány kakasmandikó is kiszökik az erdőből.
A kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) sokadjára állít meg. Én pedig engedelmesen lehemperedem a száraz tehénlepények közé:)
Egy földi poszméhet (Bombus terrestris) figyelgettem, ahogy szinte fürdik a virágporban.

Egy sáfrányos tájkép.
Jó lett volna a pásztorral beszélgetni, elidőzni az állatok között pár órát, de nem értjük egymás nyelvét.

Egy-egy ilyen út kicsit mindig újjászületés, testben és lélekben is. Ez tart életben a bürokrata hivatali labirintusokban.

2016. április 17., vasárnap

Bihari barangolás

Baráti társasággal tértünk vissza Biharfüredre április közepén. Útközben többször megálltunk levegőzni, gyönyörködni, hallgatni.
Füredről ezúttal már túrázni indultunk, jó erős félnapot jártunk a hegyi utakon és ösvényeken. Fura kimondani, de kényelmesen 1000 méter fölött levegőztünk és fotózgattunk. Nem időrendben, hanem téma szerint csoportosítva naplózom a képeket. Ha Bihar, akkor kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus). Gyönyörű mezőket találtunk a településen kívül is.

Az árnyékos és magasabban fekvő részeken még bőven volt hó,
a vízfolyások, és a patakok szépen hozták lefelé a vizet. Ha van növényzet, akkor a víz éltet, ha nincs, akkor rombol.
A természet a maga rendje szerint szépen intézi az örök körforgást, például ilyen príma mohamezők formájában. Igyekszem a fajt pontosítani.

Az erdei tócsák teli voltak békapetével. Szokatlan a táj léptéke és szokatlan az élővilág.
Sokfelé láttam ligeti csillagvirágot (Scilla vindoboniensis).
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum), ami helyenként tömeges. Itt jegyzem fel, hogy gyakori faj a martilapu (Tussilago farfara); a tőzikés erdőben pedig ikrás fogasírt (Dentaria glandulosa) fotóztam, amiket itt kép nélkül naplózok.

Mocsári gólyahír (Caltha palustris) sáfránnyal, tán a sorozat kedvenc képe:)
és patakparton tömegesen.
A táj kínálja és szinte igényli fotózást. Többedik alkalommal ott járva azért könnyebb a helyzet, de így is nehéz 50 körülire csökkenteni a képek számát:)
Az államhatárhoz közel figyeltünk fel az útpadkán virágzó növényre. Kónya madártej (Ornithogalum boucheanum) szép állománya. A növény nem védett, közvetlen lakóhelyünkön is viríthatna, mégis ritkán találkozunk vele.

2016. április 3., vasárnap

Bihar járatlan útjain

A Déznai vár 'meghódítása' után visszatértünk a környékre, gyakorlatilag a Bihari-hegység déli részeire, és töredezett erdészeti utakon barangolva, azokról rövidebb sétákat téve fotózgattunk. Úgy a negyedik megállónál találtunk szépet-érdekeset. A csillagvirágot óvatosan dunai- vagy ligeti csillagvirágként (Scilla vindoboniensis) naplózom.
A csillagvirágos hegyoldal elég meredek volt, de jól éreztük magunkat, jól esett nézgelődni, mókolni a fényekkel. Így fotóztam meg a bogláros szellőrózsát (Anemone rannunculoides),
és így történt, hogy pár száz méterrel arrébb belebotlottunk a kakasmandikóba (Erythronium dens-canis). Pestiesen szólva óriási 'fless' volt:) Aki utána olvas a növény határon belüli előfordulásának, az jobban érti az érzést, és a növény is gyönyörű.



Az élmény elég volt ahhoz, hogy lendületet vegyünk, és a lovakat még rosszabb hegyi utakra tereljük. Többször megálltunk hűteni... Íme a jutalom:)


Szó nélkül gyönyörködtünk vagy negyed órát, aztán sétáltunk egy hosszabbat. Kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) csillagvirággal a háttérben.
Bimbós és
hóvirágos kakasmandikó. A hóvirágot óvatosan kikeleti hóvirágnak (Galanthus nivalis) határozom.
Bónuszként tavaszi tőzike (Leucojum vernum).
Nincs vége... Folytatjuk a szemétszedést, a felfedezéseket, a fotózásokat, tesszük a tehetőt. Akkor is:)

2015. május 20., szerda

Tavaszi Bihar 4.

Visszafelé haladva szintén megálltunk -mert meg kellett állni:)- egy hosszabb fotózásra. A réteken új fajt találtunk, a már itthonról ismert tőzikét, amit az élőhely és a növény habitusa alapján tavaszi tőzikének (Leucojum vernum) határozok. Túratársam képeivel kezdek.


Ez pedig az én "minimál" verzióm.
A sáfrányok adják a tőzike hátterét,
itt pedig ahogy a természetben látjuk őket.
Túratársam halszemoptikás verziójának itt a helye.
Az erős fényeket próbáltam a magam javára fordítani, ami egyben teljesíti 'közelfotós' tervemet.
Nehezen szakadtam el a helytől, de várt még egy növény és egy téma. A patakparton sikerült lefotózni a tél és a tavasz határát.
És itt van a mocsári gólyahír (Caltha palustris), ami tömegesen virított nagyjából minden patakocska partján. Sokféle megoldást megfotóztunk, ez túratársam egyik kísérlete.
Nekem ez tetszik a legjobban.
Naplózom a fehér acsalaput (Petasites albus). Láttunk még tüdőfüvet, fotóztunk forrást, patakot, tájat - nehéz volt a válogatás.
Köszönöm OZS-nak, hogy csatlakozhattam hozzá, hogy megmutatta a területet, a növényeket; új fajokat fotóztam és tanultam. Köszönöm a képek közlésének lehetőségét.
Király nap volt, elsőrangú kikapcsolódás és nagyszerű fotós élmény.