Uzsonna és mélázás közben a Nagy-Bihar havas csúcsát (1849m) szemléltük, mert szinte integet:)
Néhány növényfotó, elsőnek tavaszi tőzike (Leucojum vernum).
Véletlenül vettem észre a fényeket a domboldalon, ellenfényes (hát olyan-amilyen) ikrás fogasírt (Dentaria glandulosa) naplózok.
Erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides),
vörös acsalapu, más néven nagy szattyú (Petasites hybridus),
és szártalan kankalin (Primula vulgaris). Az előző bejegyzést is ide értve legalább féltucat védett növénnyel találkoztam, úgy, hogy mezei hátizsákosként magam találtam meg őket.
A legszebb tavaszi vizek idején túráztunk, így én hosszabban elidőztem a patakoknál. Elismerem, utitársaim egyáltalán nem haragudtak:-)Aztán egy másiknál játszottam, olyat, amilyet régen akartam. Nagy fotósokat koppintottam... Ide állvány kell, ami nálam nem volt. És azon kívül, hogy kézből képeltem a műanyag kitobjektívvel, azzal is 18mm-en, még vétettem más hibákat is. A patakcsobogás és a tiszta táj elvarázsolt. Ez lett a szoftverrel némileg megvágott végeredmény (mondjuk féltucat próbálkozásból):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése