2010. február 10., szerda

Téli ebéd

Ismét összehoztunk egy közös fotózást Müller Petivel Kisteleken, illetve csatlakozhattam hozzá:). Tíz centis hóban, szikrázó napsütésben, néhány foknyi mínuszban leskelődtünk. A várakozáson felüli jó fényviszonyokban tudatosan próbáltam mozgásban lévő madarakat fotózni. A széncinkékkel (Parus major) kezdem a sort.

A csízekkel is volt sikerélmény:

Az üresebb 10-15 percek ellenére nem unatkoztunk. Megjött harkály koma is (nagy fakopáncs, Dendrocopos major), aki villámgyors terepszemlékkel köszönt be, hogy aztán bátorságot gyűjtve jóllakjon.

Délután egy körül kezdett felhősödni, tehát a rövid záridőkért iso-t áldoztam (1600!), és persze rekeszelésről szó sem lehetett. Nagyjából háromnegyed cinkényi mélységélesség volt az optika és a madár között.

A képkivágás elég gyenge és a világos előtér megzavarta a fénymérést, de a mozdulatot jól esik felidézni:) (csíz - Carduelis spinus, szép hím)

Talán furcsa, de verebet -bár szerettem volna- nem sikerült értékelhető minőségben fotózni. A zöldikék (Carduelis chloris), meggyvágók (Coccothraustes coccothraustes) és a fenyőpintyek (Fringilla montifringilla) kevésbé mozogtak, a téli áttekintés kedvéért töltök fel néhány képet.

2010. február 5., péntek

Téli ragadozók

Péntek délelőtt próbáltam feszesebb munkatempót tartani, így sikerült egy rövid autós madarászatot beiktatni. Már a falu határában élesítettem a technikát; a némakacsa meglógott csavarogni és elég nyugisan bevárt:-) A madár hivatalos neve egyébként pézsmaréce vagy pézsmakacsa (Cairina moschata).

Egy olyan úton kocogtam végig, amit kevés térkép jelöl. A beállítások elég slendriánok, de siettem, mert ragadozóra fájt a fogam.

A belógó ág elég zavaró, de ez a próbálkozás lett a legjobb. Sajnos néhány gazda is errefelé talált feladatot, nem próbálkozhattam túl sokszor.

És még egy portré a végére. (A madarak azonosítása folyamatban...) Frissítés: a madár szokatlanul fekete színe zavart meg. Bár fölmerült bennem (simán vetítek ilyesmit:), hogy fekete sas, de sem a csőre, sem az alkata nem stimmelt. Szóval a közismerten sokféle színváltozatban előforduló egerészölyvek (Buteo buteo) közül fotóztam egy -ahogyan Béla barátom megírta- "erősen melanisztikusba hajló"-t. (Ezúton is köszi!)