Tőserdei madarászat

Május utolsó délutánján baráti társasággal Tőserdőn túráztunk és madaraztunk. A holtágtól indultunk.

Egy mocsaras, mostanság is könnyen víz alá kerülő rész felé kanyarodtam. Két éve randa gyalogakácos volt a területen, most próbálja a Nemzeti Park természetközelivé helyre állítani. Talán 1 percre és egyetlen lövés erejéig találkoztam a zöld gyíkkal (Lacerta viridis); a blogon új faj:) Országunk legnagyobb gyíkfaja, természetesen védett. A torokrészi (kobalt)kék folt azt mutatja, hogy nászidőben vannak, ő pedig hím állat.

Ugyanitt fotóztam fakó kéneslepkét (Colias hyale).

Réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi), a "közönséges" mocsári legelőről.

Egy rozoga lesről kukucskáltunk a vízimadarak közé, nagyszerű madarászat volt. Láttunk üstökös gémet (Ardeola ralloides), bukókat, vöcsköket, hattyúkat és még legalább féltucat vízimadarat. Spektíveztünk, távcsöveztünk ezerrel. Óvatlanok voltunk, így a part széléről nyári lúd (Anser anser) családot riasztottunk fel.

Vörös gém (Ardea purpurea) és bakcsó (Nycticorax nycticorax) fehér tündérrózsákkal (Nymphaea alba).

Mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) a parti susnyából.

Pihenésként söröztünk, kávéztunk, lazáztunk. Némi kitérővel szétnéztünk a holtág másik részén. Visszafelé búzavirágoztunk, de azt a következő posztban naplózom.

Tőserdői nefelejcs

Baráti társasággal mentünk túrázni-levegőzni-fotózni a Tőserdő környéki vizes rétekre, holtágakhoz. Bekukucskáltunk a pangó vizekre.

A réten kedves és jónevű ismerősre bukkantunk: kakascímer (Rhynantus rumelicus) virággal és virágzás után.

A sordély (Emberiza calandra) az egyik réten vadászgatott. Méltányos udvarlást (értsd: lopakodásnak csúfolt fogócska:) követően fotózhattam meg.

A fotózás meglepetés növénye a mocsári nefelejcs (Myosotis palustris), a kereső éberségnek köszönhetően fedeztem fel. Békésben igen lehetetlen helyekre szorult vissza, jobbára telével képeltem, nehezen megközelíthető vizes helyeken. Itt pont annyira volt a mocsárban, hogy vállaljam a dagonya kockázatát.

Egy lepke a mocsár széléről: homokóra-bagoly (Dysgonia algira), köszönöm Antiopa fórumtárs segítségét az Index lepkész topikból.

Zárásként egy kép a magasabb fekvő erdőkből, ahol szerencsére engedik és védik a természetes folyamatokat.

Ismeretlen pusztákon

Ismeretlen pusztákat jártunk végig ápilisban, területileg már Szolnok megyét kóstolgattuk. A szárazság ellenére változatos gyepeken fotózgattam botanikus társaságában.

Számomra a táj címernövénye lett a mirigyes kakascímer (Rhynantus rumelicus). A bihari hegyi rétekről érkezhetett, itthon van.

Szép mezei zsálya (Salvia praetensis).

Tamariskás részlet; az élőhelyből és az időpontból korai vagy kerti tamariskát (Tamarix tetrandra) tippelek.

Részben őket kerestük: agárkosborokat (Orchis morio) találtunk a homokos öntéstalajon. Keveset és kopottakat, a szárazság miatt gyorsan elvirágzottak.

Csinos kis növények: ezüstös hölgymálok (Hieracium pilosella).

Mécsvirágból több félét láttam, ez viszont különleges, ragadós mécsvirág (Silenum viscosa). Szerepel valamilyen úniós védettségi listán, s ha jól nézem a határozót, virágzás előtt fotóztam.

Az apró nefelejcsek (Myosotus stricta) sok növény körül díszítenek, homokpusztán érzik jól magukat.

Lila ökörfarkkóró (Verbascum phoenicum).

Igazi különlegesség a magyar tarsza (Isophya costata), ügyesen tornázik a nadálytőn.

Ami szép a löszgyepeken, abból igen sokat láttam és teccett, köszi Útitárs! Annak is örültem, hogy a határban járó falusiak ugyan megnéztek minket, de barátsággal könyveltek bennünket a mezei érdekességek közé:)

Ismeretlen csatornák

Olyan rossz képet ritkán posztolok, mint a következő. A faj érdekes, felénk ritkábban figyeljük meg, esetemben kábé két évente egyszer (sem:). A búbosbanka (Upupa epops) az egyik erdős szakaszon a gát tetején legelt, aztán a gát alján lévő bokroson pihent egy második lövés erejéig.

A következő tájképet a Vidra-tanya mögött lőttem egy holtágon.

A nap második felében a Vésztő és Doboz közötti elég széles csatornákon nézgelődtünk. Az első a Hosszúfoki csatorna, a második a Gyepes csatorna. Utóbbi partján-gátján indultunk befelé. A 2 csatorna találkozása barátságos hely, itt már jártam és fotóztam, most tovább rodeóztunk, innét már a Hosszúfokinak jelölt főcsatorna partján. Számos kilométerek és vakrepülés jellegű autózás után valahol Békés és Bélmegyer között jutottunk aszfaltútra.
A csatorna növényzete igen sűrű, így fotózni sem könnyű. Jeles gyógynövényünk a közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria), szép példányait láttuk.

Az indulási kövesút mellett, a hídnál már fotóztam mocsári nefelejcset (Myosotis palustris). Később, a csatorna (jóval) távolabbi szakaszáról mutatok képet.

A terjőke kígyószisz (Echium vulgare) gyomtársulásokban elvileg gyakori, most figyeltem fel rá, csinos gyógynövény. Összvissz három a kígyószisz, a piros változat védett.

Ezen a szakaszon már fáradtan nézgelődtem, eléggé lekötött a biztonságos navigáció. A vízhiányos Békésben jó kis vizeket, élőhelyeket láttunk, megérdemelne még néhány utat. Itt köszönöm meg a Botanikusnak, hogy kísérőjéül fogadott, hogy türelemmel magyarázta a tájat, a növényeket, újra sokat tanultam. Köszönöm!

A pusztai oázis

Békés déli részét magam is kevéssé ismerem, pedig ihletett helyeket rejteget. Május első napjaiban a pusztai templomhoz látogattunk, vagy 20 éve jártam a környéken legutóbb.

A XII. században építették, az emberi felelősségérzet és összefogás szép példája a mostani állapot. Pedig a fenntartó éppenhogy nem dúskál az anyagiakban...

A templom környéke valóságos oázis, remek fajokat találtunk. Foltos árvacsalán (Lamium maculatum), apró nefelejcs (Myosotis stricta), pusztai sárma (Ornithogalum kochii), gyöngyvirág (Convallaria majalis).

Az árnyékban szúnyogot fotóztam, nem is akármilyet:), a közelebbi határozás folyamatban.

A környező rétek igazi alföldi élőhelyek: ürmös, kamillás, szikes legelők. Felemás zsázsa (Lepidium perfoliatum) és kamillás környezet.

Csöndes, de szép élményekkel autóztunk visszafele. Az elvirágzott törpemandulát (Amygdalus nana) az egyik forgalmas kövesút mellett fotóztam, az indás ínfüvet (Ajuga reptans) szintén. A mandula valamikor elterjedt volt, élőhelyei mára megritkultak, elfogytak, ahogyan "ez" is 15 év alatt harmadára zsugorodott. Pusztai cserjések, tölgyesek szegélynövénye, az ősi táj szép hírmondója.