Ismeretlen pusztákon

Ismeretlen pusztákat jártunk végig ápilisban, területileg már Szolnok megyét kóstolgattuk. A szárazság ellenére változatos gyepeken fotózgattam botanikus társaságában.

Számomra a táj címernövénye lett a mirigyes kakascímer (Rhynantus rumelicus). A bihari hegyi rétekről érkezhetett, itthon van.

Szép mezei zsálya (Salvia praetensis).

Tamariskás részlet; az élőhelyből és az időpontból korai vagy kerti tamariskát (Tamarix tetrandra) tippelek.

Részben őket kerestük: agárkosborokat (Orchis morio) találtunk a homokos öntéstalajon. Keveset és kopottakat, a szárazság miatt gyorsan elvirágzottak.

Csinos kis növények: ezüstös hölgymálok (Hieracium pilosella).

Mécsvirágból több félét láttam, ez viszont különleges, ragadós mécsvirág (Silenum viscosa). Szerepel valamilyen úniós védettségi listán, s ha jól nézem a határozót, virágzás előtt fotóztam.

Az apró nefelejcsek (Myosotus stricta) sok növény körül díszítenek, homokpusztán érzik jól magukat.

Lila ökörfarkkóró (Verbascum phoenicum).

Igazi különlegesség a magyar tarsza (Isophya costata), ügyesen tornázik a nadálytőn.

Ami szép a löszgyepeken, abból igen sokat láttam és teccett, köszi Útitárs! Annak is örültem, hogy a határban járó falusiak ugyan megnéztek minket, de barátsággal könyveltek bennünket a mezei érdekességek közé:)