Őszi Mártély

Szeptember közepén, baráti társasággal vasárnap délutáni sétával jártunk egyet a holtág körül.

A vízparti erdőben nagyon hirtelen került elő a mókus, nem is sikerült rendesen kiexponálni, nem is naplózom a képet. Sikerült viszont a jégmadár (Alcedo atthis), némi vágás van a képen. Élőben azért jobban meg lehetett figyelni.

Az ösvény mellett gyapjas tintagombát (Coprinus comatus) találtam,

a fákon pedig érett vadszőlő, azaz ligeti szőlő (Vitis sylvestris) díszlett.

A kiskutty óvatalan volt, megfürdött a mocsárban:)

A mocsár vizes szegélyében találtam az ágas békabuzogányt (Sparganium erectum).

Sok arca van Mártélynak, tájképek a végére. Mink természetesen söröltünk és kávéztunk zárásként.
Az első képen látszik, hogy a vízi rucaöröm (Salvinia natans) már teljesen betakarta a holtágat. A Wiki szerint "gyökér nélküli páfrány". Ahhoz képest, hogy védett, bőven van belőle.

Sebes-Körös

Az előző beszámoló természetes folytatása következik. A Vidra tanyától haladtunk lefelé, ez itt a Sebes-Körös és a Berettyó összefolyása.

A közönséges acsával (Libellula depressa) fertályóra alatt összebarátkoztunk. A második képen a jószág szemére illene élességet állítani, tudom én aszt magamtól isss:)

Ágas békabuzogány (Sparganium erectum), dekoratív, jópofa növény.

A vízitök (Nuphar lutea) végigkíséri a Körösöket. A határhoz közeli szakaszokon végig látni, még a nagy vizeken is.

Ahol a folyó és a gát között holtág vagy kubik húzódik, ott szárazföldibb fajokkal találkozunk. A kardoslepke (Iphiclides podalirius) ilyen, néhány kilométeren keresztül folyamatosan láttuk.

Csuda élőhelyek sorjáznak, remek holtágakat és kubikokat rejteget a medrek közé szorított öreg folyó. Ezzel szembesülni önmagában élmény. Nagy területet bejártunk, rendesen megizzadtunk. Jóféle söröket és kávékat kóstoltunk a Sárrét szélében, jó napunk volt. Mint annyiszor, amikor útnak indulunk:)

Szentandrás-Öcsöd

November közepén töltöm fel a július közepén, Öcsöd és Szentandrás határában készült képeket. A kiöntésekben, holtágak maradványaiban fotózgattam.

Indás pimpó (Potentilla reptans), a Wiki szerint ismert nevei: arannyal versengő,  ötlevelű vagy ötujjúfű, terjedő pimpó. Vizes rét szélében találtam.

Réti aggófű (Senecio erraticus), módosítás nélkül adja vissza az idő és a hely hangulatát.

Látkép az egyik hídnál, Öcsöd határában. A kicsit távolabbi részeken nagykócsagok élték az életüket. A fák alatt bóklászni igazi időutazás a vízi világba. Sajnos 1 hónap alatt kiszáradt...

A mocsaras partról ágas békabuzogányt (Sparganium erectum) hozok. Érthető módon mocsári faj.

Az utóbbi idők egyik kedvence a sulyom (Trapa natans). Most a mocsarakban és holtágakban lakik, védett. Szerintem élességi gondok vannak, de nincs jobb.

Kábé minden kedvezett, ezért bakancs ledob, gatyaszár fölteker, óvatosan belábal, gépet elkér és fotóz.

Nagy éhínségben (pl. a török hódoltság idején) kemény termését gyűjtötték, megőrölték és kenyérfélét készítettek belőle. Utánakérdeztem, még a folyók melletti falvakban lehet, hogy megsütnék a lepényt. Csakhát védett... A termés hegyes vége beletört a sarkamba, pár nappal később bicsakkal operáltam ki... Simán gyógyult:)

Nagyon szép növényt, réti iszalagot (Clematis integrifolia) találtunk a gát oldalán; védett. A kaszálás miatt valószínűleg másodhajtás, ezért csak 20-25 centi magas.

Útközben jópár fajt sikerült beazonosítani, a fekete gólya mellett csukókát, fényes fűtejet, nyílfüvet, virágkákát, hagymás boglárkát, hídőr füvet. Igazi kikapcsolódás:)