2015. december 31., csütörtök

Madarak 6 méteren

Novemberben és decemberben folyamatos volt a madármozgás irodámnál. A korábbiakhoz hasonlóan az íróasztalomtól fotóztam az ablakon át, 5-6 méter közelből. Ismert fajok folyamatos jelenlétét dokumentálom.
A hegyi fakuszt (Certhia familiaris) novemberben sikerült észlelni.

A csízről (Carduelis spinus) ez a kép fogadható el valamennyire.
A sárgafejű királyka (Regulus regulus) gyakoribb, de ügyesen és fürgén mozog a tuján.
Ezek a 2015-ös év utolsó képei, amit időhiány és egyebek okán 2017 márciusában posztolok. Nagyon jó esztendő volt 2015 természetjárás dolgában. Bőven kerültek új fajok a naplóba és egyre több adatnak van előzménye. A képek mögött élmények, történetek, jó emberek tucatjával. Köszi mindenkinek!

2015. december 30., szerda

Odutakarítás

Kedvenc erdőmet lelkes természetféltőkkel közösen álmodtuk meg, tehát már azelőtt ismertem és próbáltam tenni valamit, mielőtt "lett":) Ebbe az erdőbe szerveztünk az év utolsó napjaiban szintén lelkes természetbarátokkal odútakarítást. Téli álomba merült rágcsálókat nem találtunk, viszont a majdnem minden odút használtak az erdő lakói.
A munkára kényelmes 2-3 órát szántunk, mert aztán egyrészt kávéztunk, teáztunk, másrészt jártunk egyet az erdőben. Mert ez akkora erdő, hogy lehet benne:) Matyi koma gyakori a környéken, de ritkán engedi magát fényképezni; dedikált eu-s madár: európai szajkó (Garrulus gandarius).
Őszapóék (Aegithalos caudatus) jobban megfigyelhetők. Meg is figyeltem:

A sétát a közeli kastélyparkban folytattuk. A tiszafákon sikerült madarakat még gyengébb fényekben fotózni. Sárgafejű királyka (Regulus regulus)


és csuszka (Sitta europaea).
Az idő távlatában már annyira szokatlan a kép, hogy el is bizonytalanodtam a madarat illetően. Köszi a kartácsoknak a segítséget. Röstellem, de így volt.
A lényeg, hogy a közeli megyeszékhely határában jártunk, éppen csak kimozdultunk. Amit ügyeskedtünk, amit ott láttunk, azt sokak megtehetik és megfigyelhetik.

2015. november 28., szombat

Lebukásom rövid története

Volt pár órám, így kukoricának álcáztam magam. Nehéz küldetés, mert a szár a legkisebb mozgásra hangosan zörög, bónuszként poros, ami verítékkel találkozva csíp és viszket. A daru meg az egyik legóvatosabb madár. Nagy türci a fejre és a vállra, a profik után szabadon némi sár az arcra, vizes laposüveg az ingzsebbe és csöndes fohász, hogy a gazda nehogy hirtelenkedjen... És a legfontosabb: türelem, türelem, türelem. Ááá, itt az első!
Ez már kettő!
Három!
És lebuktam...
Azért ezek vágatlan és módosítatlan képek. És király élmény:)

2015. november 25., szerda

Kardoskúti hajnalok

November közepén többször kijutottunk a Kardoskúti pusztára. Annyira időben érkeztünk, hogy olykor még szunyáltunk is a kocsiban, hogy aztán a juhszélben még jobban vacogjunk... Ha hideg van meg szél, akkor jók a fények:)

Koncserto nagyzenekarral: hangolással, hangszerekkel, szólamokkal, kánonnal, olykor egy-egy álmos zenésszel, vendégművészekkel és hívatlan kritikusokkal (ámbár ők ritkán merészkednek közelebb:), a legcsodálatosabb színpadon. És mi lennénk az érdeklődő közönség. A kütyü bizgerálása súlyos udvariatlanság, ha egymással csevegünk, akkor kívül maradunk. Ha a pusztára figyelünk, akkor egyszer csak elsodor a hangok kavalkádja és megtörténik a csoda: részévé válhatunk:)
Darvak lent,
és fent.

Egy alkalommal a visszapillantóban vettem észre, hogy valami "gyanús": front, különleges felhő, légköri jelenség, nem tudom. Picit igazítottam a színeken, talán az élmény 2D-ben jobban átjön: mögöttünk mélysötétkék lett az ég -kicsit félelmetes is-, előttünk szikrázott a nap és gyönyörűen megvilágította a sötét háttér előtt a tájat.

2015. november 8., vasárnap

Cseh Paradicsom 5/1.

Több év után sikerült pár napot egyben szabadságolni. Utolsó pillanatig meló, rohanós készülődés, 3 órányi éber alvás, majd Pesten keresztül 750km autózás Csehország északi részére.
Kemény beszédű népek lakják, ritka vendég a magánhangzó:)

Első programunk rögvest túra volt, Prachovsky Skály-t, a Porladó sziklákat néztük meg egy tényleg könnyű, 4 órás sétával.
Képes játszadozásra jutott idő - ettől szabadság a szabadság.
Egyre érdekesebb sziklák között jártunk.

A kilátón elénk táruló látvány adta a "megérkezés" élményét.
A sziklakatlan már a látványos természetfilmeket idézte.
Őszi erdő vörös tölggyel.
Az egyik ösvény mellett ismerősen virítottak a kalapok, gondoltam is a galócára. Szakértő barátom OZS pontosította, hogy légyölő galóca (Amanita muscaria), mérgező.
Filmforgatás zajlott völgyben.
Lesétáltunk, átvágtunk a völgyön,
majd újra fel, hogy itt is ámulhassunk. (Nyilván sokkal több helyen, sokkal több élményt fotóztam, de a naplózáshoz ennyi kép bőven elég.)
A vacsorához megittam a két sörömet, aztán bedőltem az ágyba, talán egyedüliként a csoportból, és szorgalmasan húztam a lóbőrt reggelig.

2015. november 7., szombat

Cseh Paradicsom 5/2.

Trosky vára a tájjal. Annyira északon vagyunk, hogy a török már nem jutott el ide, a svédek viszont igen. Nyilván ők sem barátkozni jöttek...
Következő állomásunk a Valdstejn várkastély volt. (Egynémely fotózás miatt majdnem elkavarodtam, útitársaim ügyessége mentette meg a napot:)
Körtúrára indultunk, s még az elején érintettünk egy erdőrezervátum jellegű helyet. Itt fotóztam fenyő lánggombát (Gymnopilus sapineus) (köszi a segítséget OZS!),

és a nagyszakállút, tán a manók ükapja ő.
Ilyen erdei utakon túráztunk.
Ez Hruba Skála, az Óriás sziklák földje, végtelen számú sziklaformával.

Érdemes megnézni az évszámot. 1839-ben a békési falvak nagy része pusztaság volt, Csehországban pedig már forrásfoglalásra is jutott ember és anyagiak. Ennyit jelent a nyugalmas(abb) középkor...
Vigyáznak az erdőkre, így természetes módon újul meg.
Itt jegyzem fel, hogy sokféle mohát, gyönyörű, szobányi mohamezőket érintettünk.

Sok turista megfordul erre, de alapvetően tiszták az erdők.
Jártunk a kilátópontokon, és jártunk a sziklák közötti szűk átjárókon. Szokatlan, de a jelzések erre vezetik a turistákat.
A kastélyhoz jutottunk vissza. A sok képet valahogy rostálni kell, így csak egyetlen részlet a végére.