2010. augusztus 28., szombat

Pósteleki makrózás

Változékony az idő. Ha pedig süt a nap, -lassan megtanulom- mindig fúj a szél. Egy csütörtöki napon sikerült pár órát makrózni. Megint 8 kép, ami posztnak sok, de a leltár és a tanulás kedvéért megengedem:) A vízi peszérce (Lycopus Europaeus) a békési állóvizek mellett gyakori. A kép egyfelől nem nagy lövés, de nehéz olyat találni, ami "kilóg a nádból", tehát képileg kiemelhető. Már érzem az újabb fejlesztést, kéne közgyűrű, itt is.

Gilisztaűző varádics (Tannacetum vulgare), ismerős szép nagy növény, öröm volt vele bíbelődni. Jelenléte a talaj löszösödésére utal. Egy gyenge habitusfotó és egy jobb közeli.

Újabb növény tanultam, réti peremizs (Innula britannica) következik.

Két szitakötő kézből (igen, zavaros a háttér); légivadászok, majd pontosítok.

És egy dísznövény az erdő széléről, kerti pillangóvirág (Cosmos bipinnatus).

2010. augusztus 21., szombat

Bakcsók

Még az előző madarászatból hozok egy tojó kormos légykapót (Ficedula hypoleuca) és egy...

...nagykócsagot (Egretta alba). Előbbi érdekes, utóbbi -ha nem is a kép, de a repülés- lenyűgöz.

Idén érzékelhetően sok bakcsó fióka kelt és mozog a Fehér-tónál. Újra kimentem a nádasba és készülve rájuk, meglestem őket. Fiatal bakcsók (Nycticorax nycticorax) a stégen.

Némi komlószörppel álcázva még beljebb csúsztam a nádba. Ez a madár például udvariasan rám köszönt, leszállt mellém, éppencsak koccintásnyira, megnézegettük egymást, aztán arrább libbent.

A képekbe itt-ott belóg a nád, esztétikailag igencsak hibásak. De a természetes nádas már csak ilyen:), az élmény pedig igazi. Uff:)

2010. augusztus 11., szerda

Rövid szabadság

Két napra kijutottam a Fehér-tóra madarászni és fotózni. Volt pár órányi megalázó harcom a bürökráciával, de ha ezt levonom, akkor az idei év legjobb kikapcsolódása sikeredett. Hajnali képek:

Európa legkisebb gémféléje gyakori faj errefelé, de nem könnyű meglesni. Törpegém (pocgém; Ixobrychus minutus) akadt a hálóba.

A magyar természetvédelem címermadara a nagy kócsag, régies nevén nemes kócsag (Egretta alba). Őt sodorta bajba a magyar férfihiúság, az első magyar természetvédelmi őr miattuk állt szolgálatba a Kisbalatonon úgy száz évvel ezelőtt.

Napközben nagy a meleg, ember és állat -ha teheti- pihen. Én sem voltam kivétel, a békákat lényegében a hideg söröm mellől fotóztam:)

A kora délutáni órákban elég sokat lógtam a nádban. Az "öreg" bakcsót (Nycticorax nycticorax) nem nehéz közelebbről lefotózni, mondjuk a komponálás ettől még nehéz...

A fiatal madár (ez is bakcsó) cserkelési jutalom, éppen a kézifékes fordulót gyakorolta előttem három méterrel:)

Láb áztatás és lazulás közben bőven akadt látnivaló. Ez egy (emeletes) molnárka Hydrometre lacustris L.).

A végére egy naplementés röpkép.

Legalább húsz madárfaj, kéttucatnyi másféle érdekesség, közös főzés, izgalmas fények és fotózások, csendek és beszélgetések, szolíd sörözések, kiváló muzsikák. Mi kell még? Hát némi szabad idő:)