A kardoskúti pusztán

Nyílt túrához csatlakoztunk egy borongós, április végi napon. A közeli pusztát az átlagnál talán jobban ismerem, a darvakon kívül nincs attraktív látványossága. A puszta azonban olyan, mint a szemérmes lány: szép, sőt, nagyon is szép, de lassan nyílik meg, apránként mutatja meg kincseit.

Ez a részlet már tetszetős, ernyős sármának (Ornithogalum umbellatum) határozom. Nem baj, ha nem pont az:)

Nyomnövény, helyenként sok volt belőle, és nem ismertem: útszéli zsázsa (Cardaria draba).

A gumós macskahere (Phlomis tuberosa) olyannyira honos, hogy reliktum faj, azaz korábbi földtörténeti korokból maradt itt. Ha jól tudom, akkor a nemzeti park munkatársainak köszönhetően szaporodik a területen.

Gyomnövény a bársonyos árvacsalán (Lamium amplexicaule), viszont gyógy- és ehető növény.

No, ők aztán tényleg itthon vannak:)

Felemás zsázsát (Lepidium perfoliatum) nagyon sokat láttunk.

És a nap legnagyobb találata a harmadik hérics faj (a személyes megfigyelések között) a nyári hérics (Adonis aestivalis). Gyomnövénynek írják, de nem agresszív, és nem tömeges, cserébe igen szép.

Jegyzem a közönséges ebnyelvű füvet (Cynoglossum officinale),

és a füstikefüvet (Fumaria schleicheri).

A közönséges ínfű (Ajuga genevensis) a száraz gyepek lakója.

A birkák a nemzeti park tulajdonában vannak, a kaszálást a lehető legtermészetesebben "oldják meg".

És két tájkép a szikpadkákról; a környékbeli pusztákon elég gyakori látvány és jelenség.

Néhány növényt Papinho és Veszt olvtárs/fórumtárs azonosított, amit ezúton is köszönök szépen!

Madarászat viharos időben

Viharos, szeles időben érkeztünk a Fehér-tóra madarászni. A szél miatt a gyűrűzés meghiúsult, mi azért sétára indultunk. A kép nagyjából visszaadja a körülményeket. A nádas fölött egy hím barna rétihéja (Circus aeruginosus), a háttérben kócsagok sejlenek. Rossz időben is érdemes természetjárózni - és ez még csak egyetlen kép.

A nagyobb madarakból bőven adódott megfigyelés. Bakcsó,

külön jó faj a vörös gém (Ardea purpurea) és

a selyemgém (hivatalosan üstökösgém és Ardeola ralloides) - erről van kép, de gyengusz.
A gyűrűzést sajnáltuk, cserébe meglábaltuk a környéket és volt időnk a részletekre és a növényekre.

Olajfának mondjuk, igazából keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia). Fényigényes, más tekintetben azonban jól bírja a szélsőséges körülményeket. Jövevény faj, nem a legrosszabb, de a védett területekről már tudatosan próbálják kitakarítani. Éppen virágzott, szép és finom az illata, ezért egy képet naplózok.

Felemás zsázsa (Lepidium perfoliatum) szép aszattal.

A kakascímernek külön örültem, most még nem merek pontosabb fajt mondani.

Az ifjúság találta, lelkesen modellnek ajánlották, én pedig jól lefotóztam ezt a cukker zöld levelibékát (Hyla arborea).

A tó másik felén is madarásztunk, komolyabb lövés nem akadt. Találtunk viszont kölök mocsári teknőcöt (Emis orbicularis).

Amint látható, szintén zukker, bírtuk is nagyon, de fotózás után szépen visszaengedtük a vízbe.

Esős időben is nagyszerű kirándulás kerekedett. A zifjúság okés volt, lelkesen érdeklődő, ennek köszönhetően remek megfigyeléseket naplózok. Akinek van kedve, rákereshet a fajokra, megszámolhatja, hogy csupán a képeken hány (fokozottan) védett fajt örökítettünk meg.

Pusztai séta

Április közepén a Kígyósi-pusztán sétáltam, levegőztem, fotóztam. Ürmös-kamillás táj, sokdimenziós hangulat: folytonosság, fűszeres illatok, csend és szellő, színek-árnyalatok, távoli vonatfütty, élő térkép.

Zsályás-kamillás részlet.

Felemás zsázsa (Lepidium perfoliatum) az új kilátó miatt megbontott talajon.

Pusztai sárma (Ornithogalum kochii), üröm és...

...kontyvirág az erdő szélén.

Lószúnyoggal fogócskáztam az ellenfényes fotóért.

A terület másik részéről madarakat naplózok, sorrendben rozsdás csuk (Saxicola rubetra), sordély (Emberiza calandra) és sárga billegető (Motacilla flava).

Egyszerű séta ismert területen. Belépő nem kell és mégis mennyi minden előkerül. Nem egyszerűen megnézhető, hanem ez maga a táj.

Tavaszi szikeseken

Április közepén Békés kevéssé ismert északi legelőin-pusztáin fotózgattam botanikus elv- és tettestársammal.

 Bemelegítésként nappali pávaszem (Inachis io) a földútról.

Pázsitos csillaghúr (Stellaria graminea) és saláta galambbegy (Valerianella locusta) a legelő széléről. Utóbbi ehető, sőt, cé vitamin tartalma miatt termesztik.

A helyzet a felemás zsázsával (Lepidium perfoliatum) fokozódik.

Fényszegény tájkép ürmös-kamillás mezőkkel, szikpadkákkal.

Sziki varjúháj (Sedum caespitosum), igen jó pusztai faj.

Mezei árvácska (Viola arvensis).

A nyulak erős társasági életet éltek. Percekig bámultuk azt tízes-tízenkettes csapatot, amiből 3-at sikerült meglőni.

Némi bújocskával hím fürge gyíkot fotóztam (Laerta agilis) az erdőszéli szegélyben.

Sárga billegetőt (Motacilla flava) láttunk vagy hatot.

Botanikus utitársamtól tudom, hogy a veronikák többsége kék, ez pedig lila, így könnyebben azonosítható. Magyar neve nincs, latinul Veronica austriaca subsp. jackini bihariensis; bihari veronika néven címkézem.

Utolsó meglepetésünk a kis pávaszem (Saturnia pavonia) volt.

Éppen elértük az autót, pont kimásztunk a mezei földutakról. Mire beültünk kávézni a faluvégi krimóba, már derekasan esett, mink pedig jóízűen bogarásztuk a határozókat.
A mai termésből több faj védett. Hogy melyek, azért kevéssé lényeges, mert együtt alkotnak működő rendszert, aminek egyformán része mindegyik.
Névtelen tájon, elfeledett dűlőkön és legelőkön, kopott falvak között kanyarog a felfedező út...