2012. november 29., csütörtök

Híd az égbe

November utolsó napjaiban járunk, az előző kirándulás visszaútján. A borongós időben, az egyik erdei réten sziki kocsorodot fotóztam (Peucedanum officinale). Nem látszik, de esős-gombás-ürömillatú a levegő, naggyon finom:)
Korhadékon, mohaszőnyegen találtam a gombát. Képileg nem találtam rajta fogást, ennek is eleje-vége lelóg...
A napot kényelmes fotózásra szántam, ezért volt idő megállni és nézgelődni. A közelgő vihart figyelgettem valahol Doboz és Vésztő között.
És megtörtént az, amire a kőkorszak óta rácsodálkozunk: híd köti össze az eget és a földet.
Minden beállítás alapértéken...
Jajca kartács megoldása a vágás, itt a helye.
Kevés a szó és a kép a látványra, mert a csoda fokozódik, megjelent a második ív, ami mindig halványabb az elsőnél. Sajnos a teljes szivárványt nem sikerült megörökíteni...
Nagyszerű az érzés, revelációval rokon, amit átéltem;-) Az élmény a természetjárás, az ősi táj és a fotózás legszebb jutalma. Hasonló szépet minden olvasómnak! DG!

Fények a pusztáról

Szuttyogó, csepergő időben indultunk neki a pusztának, a gépen -jobb híján- kockás konyharuhával. Aztán előbújt a nap és halk szerenádba kezdett a felhőkkel:) A puszta meg -mint a szemérmes lány mikor senki sem látja- visszamosolygott az égre...
...leheletnyi szaturáció emeléssel szálltam be a játékba. A negyedik képen farkas kutyatej (Euphorbia cyparrissias); a tájképek a műanyag 18-55-tel készültek.

2012. november 25., vasárnap

Séta a 'semmibe'

Időhiány miatt 2013. májusában posztolom a november végi kirándulás képeit... Tarhos után, a Hosszúfoki csatorna partján nézgelődtünk. A vadkörtének, a vackornak (Pyrus pyraster) mindig örülök, ő is messziről integetett vidám színeivel.
Névtelen pillanat: fűzfán figyelt a gomba.
Az ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara) legalábbis erős hatású növény, népies nevei: kesernyés csucsor, kutyabogyó, vízi ebszőlő.
Nekem meglepetés a pettyegetett tüdőfű (Pullmonária officinális) jelenléte a ligetes-nádas partszakaszon, minden esetre többet és szépeket láttunk.
Hangulatkép a partmenti nádasból.
A tündérrózsafélék egyetlen honos faja nálunk a sárga vízitök (Nuphar lutea), leveleit a bejárt szakaszon gyakran láttuk.
Még szebb meglepetés volt a virágzó erdei ibolya (Viola reichenbachiana). Letakarított kökényes-bokros területen, egy partfal tetején díszlet.
Képelős próbálkozás a fehér mécsvirágról (Silene latifolia). Annyiban becsapós, hogy a sárga levelek egy nyárfa csemetéhez tartoznak.
Fotóztam már a csatorna több szakaszán, most csupán levegőzni, sétálni indultam, mintegy "jobb híján". Aztán csak kapkodtam a fejem a növények között és fertályóra alatt belefeledkeztem a tájba. Szem elé került a tündérfátyol, a mocsári nefelejcs, a keserű édesgyökér, a pitypang, virágzott az ebszékfű, a réti peremizs és láttunk még fél tucat más növényt.

2012. november 5., hétfő

Királyka

A sárgafejű királykát (Regulus regulus) gyakran látom az ablakom előtti tujákon, időnként megképelem:) A képeket 2013. áprilisában posztolom, de 2012. november 1-én készültek. A másodikat szerintem közelpont környékén fotóztam, azért életlen...

2012. október 31., szerda

Ősz vége a fás pusztán

Még mindig október vége, pár órás kiruccanás az egyik vésztői legelőre. A kép azért érdekes, mert az előtérben a fa az galagonya!; a második "egyszerű" tájkép.
Közel méteres gyógy- és fűszernövény a vasfű (Verbena officinalis).
A sziki bárányparéj (Camphorosma annua) 40-50 centis példányokkal díszlett, reményeim szerint nem a szikesedés miatt...
Fátyolvirág:
Sziki pozdor (Podospermum canum) a füves sziki puszták jellegzetes növénye.
Holdbéli táj az egyik pocsolyában.
Olyan gyönyörűen díszlet a vadkörte (Pyrus pyraster), hogy küzdeni kellett az elfogadható képért. Nem tudom, hogy mennyire az, mindenesetre jegyzem jelenlétét.

Élő holtágak

A mostani Fehér és Fekete-Körös, az egyesülésükkel megszülető Kettős-Körös nagyrészt mesterséges mederben haladnak. Október utolsó napjaiban a régi Körösöknél fotóztam. Most holtágak, de csodaszép növényvilág kíséri, mintegy Csipkerózsika álomban, kicsit a világ végén, megközelítésük sem egyszerű. Most már látom, hogy a fekete-dió (Juglans nigra) megszokta a tájat, belesimul a ligeterdőkbe.
A foltos (levelű) árvacsalán (Lamium maculatum) kifejezetten erdei faj. Eddig nemcsakhogy nem fotóztam, de nem is láttam. Szép:)
Ha ősz, akkor gombák - még nem tudom, milyen.

Erdei iszalag (Clematis vitalba) a fákon. Ahhoz képest, hogy a boglárkafélék családjába tartozik, fölkúszik 10m-re is.
Nekem valamiért teccik a vadkomló (Humulus lupulus), elég gyakori az erdőkben.
A gombatelep tuskóra telepedett. A látvány érdekes, a kép nem túl éles.
És a gyöngyvirágos tölgyes:), a holtág partján az egyik foknál. Ősz végén járunk, a növények nagy része elszáradt, mégis varázslatos volt, ahogy a késő délutáni fények bújócskáztak. A rend kedvéért gyöngyvirág (Convallaria majalis).
Van még képem a holtágakról, az őszi színekről, mocsári zsurlóról, veresgyűrű somról, olyan behurcolt növényről, mint az amerikai alkörmös (Phytolacca americana) és a védett apolló lepkéről. Nyolc kép posztnak elég, beszámolónak töredékes, a tájból visszaadni valamit nagyon kevés. Ezért érdemes jobban, türelmesebben fotózni...

2012. október 24., szerda

Mártélyi ősz

Lényegében csak átugrottam Mártélyra, a holtágnál kávéztunk és beszélgettünk talán 2 órát. Október végén járunk. (A második kép manuálfokuszos játék, egy további amolyan szoftveres bütykölés.)
Egyszerű séta, baráti társaság, közismert és közeli uticél, egyszerű eszközök, csodás fények, tiszta kikapcsolódás:)
Kiegészítés 2013. decemberében
A napokban olvastam valahol a tintagombákról, egyből beugrott ez a bejegyzés. Alulról a 4. képen gyapjas tintagomba (Coprinus comatus) látható. A holtág oldalában, a mocsaras részen fotóztam.