Bükki tájak 1.

2016 kora őszén sikerült a Bükkbe kanyarodnom. Bélapátfalváról a Bél-kő felé levegőztem és képelgettem. Kedvelem a csepergő esős sétákat, mert szebbek a színek, tisztább a levegő, illata van erdőnek-mezőnek. Az Apátság közelében találtam ezt a gyönyörű húsos somot (Cornus mas). Őshonos növényünk, család- és településnevek jelzik, hogy eleink ismerték és használták. Néhány évtizede sokan felfedezték és termesztésbe vonták.

Igen hatékony módszerrel zárják le a gépjárművek elől az erdei utakat:)

Mindannyiunk és Földanya oxigéngyára a kiterjedt erdőségek.

Csúcsfotó a Bél-kőről,

a következő, már lentebbről, a felhagyott mészkő bányáról.

Ide naplózok egy gyöngyház lepkét, hátha sikerül közelebbről meghatározni.

Új faj a blogon az enyves zsálya (Salvia glutinosa), ami a hegyvidékek zsályája. A határozókat lapozgatva már tudom, hogy legközelebb a virágát szeretném közelebbről megfotózni.

Egy nagyon szép som fa a hegy másik oldaláról,

és egy újabb arca a tájnak.

Hamarosan jönnek a növények.

Bél-kő 2.

A köves-sziklás nézgelődés után már nyugodt voltam atekintetben, hogy a nagy esőt megúsztuk. A helyzet fokozódott, és percek alatt napsütésre váltott az idő. Sőt, a fények és felhők valami hihetetlen táncba kezdtek. A régi kalandokat idéző nagy pillanatként és ajándékként éltem át a látványt. Sok hónap után is több kép kívánkozik a naplóba.

Az egyik bányaudvarba túrista pihenőt építettek, ilyen fényekben...

azonnal adtunk magunknak fél órányi napfürdőzést meg szemlélődést.

Naplementés bükkös-erdei út.

A fények kitartottak, így a bánya régi, kézi műveléssel megkezdett oldalát is megfotóztam.

Kevés érv, legfeljebb az időhiány szólt a november eleji túra mellett. Amilyen döcögősen és zimankósan indult, olyan pazar lett, minden szempontból. Felemelő kikapcsolódás, ez a minimum.

Bél-kő 1.

Autós kirándulással, kábé 2 évente láttam a Bükköt. Halvány, utolsó utáni őszi esélyként november első hetében találtunk időt a túrázásra, újabb régi tervem vált valóra. Az egyre gyakorlottabb és lelkesedésében töretlen csipet-csapattal a Bél-kőre túráztunk. A Béli Apátságtól, a 800 éves monostortól indultunk.

A hegy északi felén hűvös, szeles, kifejezetten zimankós időben alaposan megküzdöttünk a szintemelkedéssel. Elismerem, kutyául fáztam és a "snapszot" pirossal aláhúzva beírtam az alapfelszerelés közé. Duplán:) Bél-kő, 815m.

Fentről látni igazán a bányaművelés nyomait.

A kép és a falu jobb szélén a cementgyár, kábé 100 év alatt megette a hegy felső negyedét.

A bányaterületen a lelkes turisták feliratok, egyfajta alter greffiti formájában hagytak nyomot maguk után. Kevéssé jön át, de ezek a csúcsról is jól látszanak. Magától értetődő, hogy némi erőgyűjtés után lementünk a feliratokhoz és jóízűt köveztünk:)

Még egy hasonló, de jelentéssel bíró látványkép.

Folytatás azonnal...