Főhorgász barátunk találta ki, hogy menjünk el a világ végére, a Sebes-Körösre pecázni és lazítani. Az államhatár jóval közelebb volt, mint az első kocsma. Táraztunk elemózsiát, mindenféle szörpöket és a képek alapján remekül éreztük magunkat. Félek a veréstől, ezért nem posztolok mindenféle vízben pihenő tiszteletreméltó fókát:-), amit viszont igen, azt a képen szereplők hozzájárulásával teszem, köszönöm is szépen. Ilyen látvány fogadott.
Sőt, még ilyenebb. A sekély vízben kishalak tucatjai úszkáltak, sajnos a képek nem sikerültek. Főhorgász barátunk tudta, hogy miért jöttünk; ismerte a járást és helyben gyűjtött szöcskével legyező horgászatra indult (kábé mindent visz magával a horgász).
Némi bámészkodás után magam is sártaposót húztam és elindultam fotózgatni. Az első képen valamelyik békaszőlőt naplózom, több helyen találkoztam a növénnyel. Érdemes például a Wikin rákeresni a hídőrvirágúak rendjének eme családjára.Egy másik szigetecskén figyeltem fel a sávos szitakötőkre (Calopteryx splendens). Az első képen a hím,a másodikon a nőstény példány.
Legyen egy kép a valóság másik részéről.Az ilyesmi mindig elkeserít, de végül ennek a képnek a tömörítetlen ereditéjéből nyiszáltam 10%-nál is kisebb részt a többedik határozáshoz. Frissítés/javítás: Az egyik botanikus felemáslevelű békaszőlőnek valószínűsíti a növényt, másikuk imbolygó békaszőlőnek (Potamogeton nodosus) - a helyi körülményekre tekintettel utóbbira szavazok.
Közben a halak kapdosták a legyet, volt is nagy öröm:-)
Megörökítettem egy csónakos horgászt, ezen a képen folyó is megmutatja magát.
Negyed órát lógatott, aztán elcsorgott. Elmenőben láttam, hogy jól felszerelte a csónakot, szerintem környékbeli és jól ismerheti a vizet.
A peca jól alakult, naplózom az ügyes horgászt,
és külön a zsákmányt, ami fejes domolykó (Squalius cephalus).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése